SELLŐ A PALACKBÓL

12. Kéz a kézbe

Reiji arra ébredt, hogy fényárba borult az arca, csúnyán káromkodva fordult a hasára.

- Bocsika - cincogta egy megszeppent hang.

Kaori állt az ablaknál egy rózsaszín selyemköntösben, ő húzta fel a redőnyt, és szemlátomást már bánta.

- Ne haragudj, Seiji, nem tudtam, hogy itt vagy...
- Semmi baj - morogta Reiji a szemét dörzsölve.
- Hogyhogy itt aludtál? - kérdezte óvatosan a lány.
- Kijöttem tévézni. Nem alszom túl jól idegen helyen.
- Aha, értem - hagyta rá Kaori, az arcán látszott, hogy nem igazán hitt neki, és Reiji rendkívül hálás volt neki, amiért nem faggatta tovább.

A szobaajtóban egy kócos, álmosan hunyorgó Hiro is megjelent.

- Reggelt - morogta rekedten a bátyának, majd a fürdőszoba felé vette az irányt.

Reiji is érezte, ezt a ma reggeli szundikálást el kell engednie. Felkelt a kényelmetlen kanapéról, úgy érezte, mintha valaki félreroppantotta volna a nyakát.

- Hát igen, a kanapé elég kényelmetlen tud lenni - jegyezte meg Kaori csevegő hangon, látva, hogy Reiji próbál, de nem bír nyújtózkodni. - Hányra mész dolgozni?
- Ma szabadnapom van.
- Ó. - Kaori egészen elszontyolodott a hírtől. - Akkor tényleg ne hari, amiért ilyen korán felkeltettelek.
- Tényleg nem haragszom.

Kaori a fürdőben csatlakozott Hiróhoz, Reiji pedig a konyhába indult főzni magának egy kávét, hogy legalább egy értelmet adjon ennek a hajnali ébresztőnek. Fájdalmasan gondolt arra, hogyha otthon lenne szabadnapos, még vígan horkolna, majd valamikor délelőtt kikászálódna, inna egy kávét a saját teraszán, elszívna egy cigit, később talán áthívná Amirut, hogy dugjanak egy jót. Aztán jutott eszébe, hogy Amiru nem jönne át hozzá, hiszen ők szakítottak.

Amúgy sem fényes kedve még borúsabb lett, mikor belépett a kicsi konyhában. Ám a konyhában már volt valaki.

Reiji meglepve bámult Yvre, aki a pultnál állva egy tálban éppen tojásokat vert fel egy villával. A lábánál Cucorka ült, és a kutyus olyan csodálattal nézett fel a lányra, mintha Yv maga lenne a világ nyolcadik csodája. Yv a válla felett pillantott hátra a férfira, majd kifejezéstelen arccal visszafordult.

- Te meg mióta vagy ébren? - kérdezte Reiji.
- Egy ideje - felelte Yv. A hangja az Antarktisztnél is hidegebb volt.

Reiji leült az asztalhoz, felkönyökölt, a kezének támasztotta a fejét, így figyelte a lányt. Yv haja kócos kontyba volt csavarva a fejbúbján, ugyanazt a kék köntöst viselte a pólója felett, mint tegnap. A felső polcról levett egy zacskónyi kenyeret.

- Megeszed a bundás kenyeret?
- Nem szoktam reggelizni - felelte Reiji.
- Az legyen a te bajod - mondta a lány hűvösen.

Reiji fáradtan sóhajtott.

- Még mindig haragszol rám?
- Igen - felelte Yv nyersen, de roppant egyenesen.
- Tudom, hogy nem hiszed el, de nem az a célom, hogy bántsalak.

Yv erre olyan erővel vágta a villát az egyik kenyérszeletbe, mintha az Reiji képe lenne. Reiji pedig feladta a békítést. Sokáig nem szóltak egymáshoz, Reiji csak nézte Yv hátát, ahogy a lány zöldségeket mosott a csap alatt. Felkelt a székről, elővett egy kést a fiókból. Yv sötét gyanakvással sandított rá.

- Segítek - mondta a férfi.
- Nem kérte senki.
- Azt észrevettem. - Reiji a vágódeszkáért nyúlt.

Yv bosszúsan mérte végig őt, majd Reiji elé tolta a paradicsomfürtöket. Miközben Reiji a zöldségeket vagdosta fel, Yv olajat forrósított egy serpenyőben, beleforgatta az első szelet kockakenyeret a sárga masszába, sercegve kezdett sülni. Yv újabb szelet kenyérért nyúlt.

- Ha Kaori kérdezi, a bárban találkoztunk, te valamit nyomoztál ott, én dolgoztam - mondta a lány fakó hangon. - Mikor megláttuk egymást, egyből tudtuk, hogy te az enyém, én a tiéd.
- Roppant romantikusnak hangzik - felelte Reiji epésen.
- Hogyne. Máris azon merengek, milyen szép lesz a gyerekünk.
- Ne aprózzuk el, egyből csináljunk kettőt.