SELLŐ A PALACKBÓL

20. Szörnyek lánc nélkül II.

A szirénák fényei színes foltok voltak a szürkületi homályban, a rendőrségi kordon mögött bámészkodok tucatjai álltak. Mindenkit érdekelt, mi történt az épülettel, ami eddig csak csúfította az utcaképet.

Reiji az útszélén állt, a távolodó mentőautó szirénáját nézte. Émelyítő keserű ízt érzett a szájában, portól fekete nyálat köpött a fűbe. Zúgott a feje, ám nem csak a fájdalomtól, mögötte nem messze a még mozgásképes társai álltak. Kedvetlenül indult vissza hozzájuk. Howl őt figyelte résnyire húzott szemmel, az indulattól egy ér pulzált a nyakán. Ganz a kocsija elején ült, a mentősöktől kapott jégzselét szorította a fejére. Nem messze egy másik mentőautó állt, ott éppen Yvet látták el.

Reiji megállt a társai előtt.

- Egy óra múlva hívhatjuk a kórházat, akkor talán már tudnak valamit mondani az állapotáról - közölte, színtelennek érezte a hangját.

Ganz megkönnyebbülten sóhajtott.

- Ne aggódj miatta, rendbe fog jönni. Kaptunk már csúnyábbat is.

Reiji nem tudta, mit mondjon. Owari sérülései csúnyák voltak, de az, hogy mi történt, és még mi minden történhetett volna... az még jobban nyomasztotta. Howl arca nem rezdült, továbbra is Reijit figyelte. Reiji elfordította a fejét, hogy ne kelljen a szemébe néznie.

- Ó, istenem, ne nézz már így! - szisszent türelemtelenül.
- Ne? - Howl hangja halk volt, de annál fenyegetőbb. - Miért, hogy kéne rád néznünk? Azt hiszed, hogy hős vagy?
- Nem, nem erről volt szó.
- Akkor miről? Mi a büdös faszért gondoltad jó ötletnek egyedül berontani egy támadás alatt lévő épületbe, nyakadban a szemtanúddal? Akinek az életét rád bízták, Reiji!
- Hé, tudom, hogy elbasztam! - csattant Reiji. - Teljesen elbasztam! De mit kellett volna csinálnom, mikor Ganz, meg Owari bent voltak?!
- Vársz az erősítésre!
- Vártam, de kurvára nem jött!
- Akkor vársz tovább! Mennyivel lennénk előrébb, ha te is egy mentőben feküdnél? Vagy hullaszállítóban?! És itt volt a lány! Ha van egy feladatod, azt kell ellátnod, az istenért!
- Halkabban - szólt közbe higgadtan Ganz. - Van közönség.

Valóban pár egyenruhás figyelte őket. Howl mély levegőt vett, hogy lehiggadjon, a hajába túrva elfordult. Pulzált a csönd. Reiji ökölbe szorította a kezét.

- És most mi lesz? Jelented?
- Tudod, hogy nem! - legyintett Howl. - De ilyenkor elgondolkodom, lehet, hogy Prestonnak van igaza, és még túl fiatal vagy ebbe a csoportba.

Ez a mondat volt a sok arcba rúgás közül a legkeményebb a mai napon, amit Reiji kapott. Más szólalt meg helyette:

- Nem az ő hibája!

Mindhárman döbbentek fordultak meg. Yv állt mögöttük kócosan, porosan, lefertőtlenített szájsebbel.

- Nem az ő hibája - ismételte a lány -, hanem az enyém. Re... Takeshi nyomozó mondta, hogy maradjak a kocsiban, és várjam meg magukat. Az üvegen nem látni át, ott biztonságban lettem volna. De lehúztam az ablakot, kimásztam rajta, és utánamentem. Utasítást adott, amit én nem tartottam be.
Reiji fáradtan közbeszólt: - Yv, ez nem...
- De igen! - vágta rá Yv. - Én döntöttem így, nekem jár a lecseszés!
- A helyzet nem ilyen egyszerű - Howl fürkészve nézte a lányt -, mi csapatban dolgozunk, nem egyedül. Ez nem véletlen.
- Maga nem hallotta a rádiót. Nem hallotta, hogyan sikítanak segítségért. Ha hallotta volna, maga sem bír a kocsiban ülni. Ha Reiji nem megy oda, sokkal több ember halt volna meg. Ezt maguk is tudják!

Súlyos csend lett, a három férfi döbbenten meredt rá, Yv elszántan, felvetett fejjel nézett farkasszemet velük. Reiji először gondolt arra, mennyire nem ismeri ezt a lányt teljes valójában.

Ganz halkan megköszörülte a torkát.

- Termesztésen tudjuk. Ha Reiji nincs ott, az a valaki könnyen széttépte volna Owarit. Ahogy széttépett mindenki mást... - Maga elé meredt, a jégzselét markoló ujjai megremegtek. - Te nem voltál ott, Howl. Nem láttad, mi történt... azt nem lehet leírni... sok borzalmat láttam már, de azt nem lehet leírni...