Sok idő telt már el. Mobius és Loki kapcsolata virágzott, boldogabbak nem is lehetnek. Mindegy mennyi idő telt el, Mobius ugyanúgy gyönyörködött az isten szépségében, s képtelen volt levenni tekintetét róla. A gyönyörű szemeitől, amik a fényviszonyok miatt hol zöld, hol kék, vagy a szép arcáról, amely olyan puha, vagy a testéről, amely habár vékony, mégis olyan erős.
Mobius nem tudott betelni, ha Lokiról volt szó. A csínytevés istene sokszor meglepte, hiába tanulmányozta sok hosszú ideig az élete minden aspektusát. Hiába látta felnőni, a meglepetések nem maradtak el. Az egyik kedvence az, mikor Loki a fejét az ölébe hajtja mikor olvas. Az isten nem zavartatja magát, a legtermészetesebb módon hajtja pihenésre a fejét, s hunyja le szemeit. Mobius nem bír magával, kezeit a selymes fürtökbe túr, és masszírozni kezdi fejét, vagy csak a tincsekkel játszadozik ujjaival, ami elégedett sóhajtás -néhány esetben nyögést- hallatt ajkaiból az isten. És amikor ezt elég ideig csinálja, Loki elalszik, és Mobius tovább gyönyörködhet benne, ezzel néha elfelejtve amit eddig csinált. Olyankor mintha Loki ezt megérezné, elégedetlen morgással fejezi ki magát, ki se nyitva szemét.
-Ne hagyd abba.-a férfi erre csak elmosolyodik, és tovább folytatja, gondolataival elkalandozva. Elgondolkodott milyen lenne ezt csinálni, ha hosszabb haja lenne. Emlékszik, mikor az életét tanulmányozta, látta, hogy milyen volt hosszú hajjal. Tinta fekete tincsei valahol a mellkasáig ért, enyhe hullámokban. Emlékszik mennyire elvarázsolta.
-Kíváncsi lennék milyen lenne hosszabb hajjal...-nyilvánította ki gondolatait halkan, ami nem volt szándékos, hiszen neki az isten rövidebb hajjal is tökéletes. Loki ajkai csintalan mosolyra húzódott, és hamarosan zöld fény kerítette körbe. Mobius erre egy pillanatra hunyorított szemeivel, s mikor ismét az istenre nézett, egyúttal érzett is valamit. Loki haja hosszabb lett, sokkal hosszabb a vártnál. A fekete tincsek szinte körbe tekerték Mobius kezét és szétterült az ölében. Az ügynök elmosolyodott és ismételten csak nézni tudta Loki, szinte még csak nem is pislogott.
Mobius lehajolt a fejével az istenhez, és csókot nyomott a homlokára.
-Gyönyörű vagy.-suttogta, mire Loki megborzongott egy pillanatra. Vigyorogva nézte ahogy Mobius elhajol tőle.
-Remélem elégedett vagy a látvánnyal. De ezt csak ma estére. Ilyen hosszú haj nem éppen praktikus a munkához, vagy ahhoz amit kettesben csinálunk.-felelte csintalanul, mire Mobius ügynök halkan nevetni kezdett, lassan felemelve egy hajtincsét és csókot lehelt rá.
-Nem számít milyen hosszú hajad, lehet rövid, akár hosszú, te mindig az én istenem maradsz.
Sziasztok^^ Nem tudom mennyire szeretitek ezt a párost, de én tényleg nagyon odáig vagyok érte, remélem néhány emberrel osztozni tudok majd ezzel, akik esetleg ide tévednek, és remélem élvezik majd ezeket az apró szösszeneteket:D
YOU ARE READING
Lokius
FanfictionLoki és Mobius összeköltöztek, és boldogan élnek míg meg nem halnak... Igaz? Hát nem. Mobius sosem hitte volna, hogy a drága istene, micsoda dráma királynő és bújós macska keveréke. Lokius novellák, mert már ideje volt ennek is.