Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amikor ő beteg kibírhatatlan lesz. Alapból is nehéz vele, de ilyenkor olyan hisztis, hogy agybajt kapsz tőle. De ennek ellenére, át mentél iskola után, hogy egy kicsit istápoljad.
Épphogy beértél konkrétan a nyakadba ugrott.
-Hé, mit csinálsz? Neked most pihenned kéne. - mondod kicsit erélyesen.
-De nem akarok. - mondja nyűgösen.
-Jó, de ha nem gyógyulsz meg, most kifogsz maradni a jövőheti meccsből. - mondod neki, hát ha így érzi majd a súlyát.
-Nem izgat. - mondja lehangoltan és bevánszorog a szobájába magára húzza a takarót, így elbújva elöled. Nagy sóhaj kísérletében utána mész és leülsz melléd. Aranyosnak találtad, ahogy bedurcizott. Az asztalára raktad a kis szatyrot, amiben a csapattásai raktak bele ajándékot, hogy minél előbb meggyógyuljon.
Bemásztál a takarója alá és hozzá bújtál.
-Hé, ne durciz kélek. - mondod kedvesen és egy puszit nyomsz a tarkójára.
-Rendben. De te meg soha nem vagy kedves, amikor beteg vagyok. Ma tűkön ültem, hogy láthassalak, de te rögtön leszidsz, csak azért, mert nem bírtam elviselni a hiányod. Tudom, hogy ilyenkor elviselhetetlen vagyok, de irigy és féltékeny vagyok minden olyan embere akikhez kedves vagy. - mondja a szemedbe nézve. Majd el olvadtál, hogy milyen aranyos.
-Pedig, hiszed vagy sem suli után egyből idejöttem hozzád. - mondod, neki komolyan farkas szemet nézve vele.
-Tényleg? - kérdi tőled. Te csak közelebb bújsz hozzá és megcsókolod.
-Na, így elfogod kapni. - mondja, de nem húzódik el csak magához szorít - Annyira örülök, hogy itt vagy. - mondja majd elalszik.
MizukiHisahito
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Barátoddal együtt mentetek suliba mint álltalába véve. Észre vetted, hogy vörös az arca és erősen fújja az orrát.
-Minden oké? - kérded tőle. Rád emeli szemét, ami kissé vörösek voltak, mint aki beteg lenne.
