𝗞𝗘𝗗𝗩𝗘𝗦𝗘𝗠

2.

Reggel unottan kászálódtam ki az ágyból. Folyamatosan csak Marleera, és gúnytól csöpögő hangjára tudtam gondolni.

Nem értem miért kellett ilyen hangnemmel annyit mondania hogy ne menjek el egy nyamvadt buliba.

Mivel az éjszaka nem sokat aludtam, a konyhába vezetett első utam, egy jó erős kávéhoz. Apa már sehol sem volt, csak a hűtőn égtelenkenkedő sárga papírfecni jelezte, hogy valaha egyáltalán itthon volt.

Ironikus nem?

Egyik percben még tökéletes minden, aztán pislogsz egyet,
és fenekestül fel van forgatva az egész életed.

***

Idegesen rontottam be a terembe, mert az a pár nőcsábász gyerek, akik az alsógatyájukban hordják azt a maradék három agysejtjüket, megint megtaláltak.

-Mi a baj?-kérdezte Marlee összevont szemöldökkel, akit csak most vettem észre dühöngésem közepette.

-Semmi.-motyogtam az orrom alatt, inkább nyugtatásnak saját magamnak.

-Figyelj.-bökte meg finoman a vállam a szőke lány.

-Igen?-vágtam oda, talán kicsit mogorván is, de annyira nem kötött le a dolog hogy különösebben foglalkozzak is vele.

-Bocsánatot szeretnék kérni.-nézett rám Marlee szomorú tekintettel.

-Nem tettél semmi rosszat.-rántottam meg a vállam nemtörődöm stílusban.

Pedig mélyen igenis megbántott, csak az ilyesfajta sérelmeket az évek során sikerült valamennyire jól elnyomnom magamban.

-Csak egy valamit árulj el.-emeltem rá a tekintetem újra.-Miért?

-Gyere.-mondta a szőkeség és a folyosó felé rángatott.

-De... Mindjárt becsöngetnek.-méregettem a lányt furcsán hogy most mit is akar.

-Igen, meg te olyan jó kislány vagy ugye?-nevetett rám, mire csak megforgattam a szemem.

Talált süllyedt. Most először adok igazat akárkinek is sok sok ideje.

A témát gyorsan elengedtem, nem éreztem olyan fontosnak hogy tovább rágjuk magunkat ezen a kis apróságon.

Fejben annyira elkalandoztam, fel sem tűnt hogy már az udvaron igyekszünk keresztül egy ütött kopott raktárnak kinéző épület felé.

-Remélem nem meggyilkolni akarsz.-nevettem, de Marleenak annyira nem tetszett az imént elsütött viccem.

-Egyszer valamit vegyél már komolyan.-tessékelt be a poros épületbe.

A hatalmas terem tele volt székekkel, és régi iskolapadokkal, meg tanári asztalokkal.

-De miért ide jöttünk?-forogtam körbe értetlenül, majd Malreet kezdtem figyelni ahogy két széket lerak egymással szemben, mint egy kihallgatáson.

-Azért mert ide soha nem jár tanár. Szerinted mi ez a sok cigis doboz meg hasonlók?-rúgott arrébb egy sörös dobozt.-Na gyere, elmesélek mindent.-paskolta meg a vele szemben pihenő jobb napokat is látott széket.

Elhelyezkedtem rajta, és úgy kezdtem hallgatni a lány történetét.

-Tehát.-váltotta komolyra a szót Marlee.

Tudtam hogy nem valami vidám történetet fog elmesélni, de ami most következett arra én sem voltam felkészülve.

-Úgy hat éve, az idejáró fiúk, nagyjából harmincan, elkezdek egy játékot. Volt egy listájuk. Fogalmam sincs honnan, de mindig tudták egy lányról hogy mit nem csinált még, és ezt mindig frissítették.

-Ezt hogy érted?-vontam össze a szemöldököm.

-Hát ha egy lány nem rúgott még be, akkor a neve mellett volt egy jelzés. Ha nem csókolózott még, akkor még egy. És a harmadik a szex volt. Ezt nevezték az arany hármas szabálynak. És egyszer, úgy egy éve, egy fiú elvette a lánytól mind a hármat, és elhitette vele hogy szereti. A lány depressziós lett, és hetekre rá öngyilkosságot követett el. Azt hiszem túladagolta magát valami nyugtatóval.-itt kicsit elakadt a lány hangja.-A srácot pedig kirúgták, és a lány szülei miatt még börtönbe is került majdnem. És azóta ez a lista mélyre van temetve, kivéve pár ember által, akik azt állítják "poénból" még használják.

-Ez durva volt.-gondolkodtam el.-De...-Mire volt jó az egész?-tettem fel a kérdést, mert már csak ez a része nem volt teljesen tiszta a történetnek.

-Hát minden ilyen tettért, pontot kapott a játékos. És év elején, abban a buliban amelyik most is lesz, mindenki fogadhatott hogy szerinte kinek lesz év végén a legtöbb pontja.-magyarázta a lány.

-Értem.-mondtam halkan.-De nem csöngettek már be?-pillantottam a telefonomra.

-De.-nevetett a lány.

-Annyira azért nem vicces.-próbáltam rejtegetni a mosolyom, de ott bujkált a szám sarkában.-És azt elmondod hogy akarod kimagyarázni?

-Majd meglátod.-intett a kezével Marlee, hogy ideje lesz megindulnunk visszafelé.

A terembe bekopogva egy szigorú női hang szólt vissza.

-Ez melyik tanár?-súgtam oda a lánynak még mielőtt beléptünk.

-Biosz.-és a helyedben nem szólalnék meg. Majd én beszélek.-mondta a szőkeség magabiztosan.

Belépve a terembe, egy tucat szempárt minimum éreztem a hátamon, miközben a tanárral néztem farkasszemet.

-Kisasszonyok! Hol voltak ennyi ideig? Az óra már majdnem tíz perce elkezdődött.

-Bocsánat tanárnő csak tudja a könyvtáros megállított minket, hogy segítsünk neki neki elcipelni egy kupac könyvet.-vette elő Marlee a legangyalibb mosolyát.

-Most az egyszer elnézem.-hunyt szemet fölötte a tanár, én meg hálát adtam az istennek, hogy nem az első napomon kapok beírást.

-Ezt...Hogy?-súgtam oda a lánynak amikor már a leghátsó padban ültünk védve attól, hogy meghall minket véletlen az a hárpia.

-Minden tanárnak megvan a gyenge pontja. Majd megtanulod.-Rántotta meg a vállát, majd pötyögni kezdett a telefonján, miközben a tanárnő hangosan magyarázott valami sejtekről, de az agyamig már nem jutott el.

Folyamatosan a tíz perce hallottakon kattogtam. Mintha a szőkeség meghallotta volna gondolataimat, kérdőn pillantott felém.

-Mit nem értesz?-kuncogott halkan.

-Azt hogy ennek a rég lezárt listának mi köze van a pénteki bulihoz?-ráncoltam a szemöldököm, mert az egész kép egyszerűen nem állt össze.

-Van hat fiú a suliban...-itt kicsit elgondolkozott a lány, de kisvártatva folytatta-Akik még mindig viszik ezt a listát.

-Micsoda?!-szólaltam meg egy kicsit hangosabban amennyire kellett volna.

-Mi a probléma ott hátul?-bökött vonalzójával felém azt hiszem Mrs. Blackwood.

-Semmi, bocsánat tanárnő!-mondtam gyorsan a berögzült szavakat amiket minden diák előszeretettel használ.-Csak nem értettem az anyagot.

A nő gyorsan rá is hagyta a dolgot, mert mire feleszméltem már ugyanúgy darálta az anyagot mintha mi sem történt volna.

-De várj, melyik fiúk?-tértem vissza azonnal a témához.

-Épp ez a baj.-húzta el a száját Marlee.

-Na! Bökd már ki!-noszogattam a lányt, hogy árulja el minél előbb, mert ha nem teszi a mentő visz el szívrohamban annyira izgultam.

-Jó, de ne akadj ki.-rakta kezét védekezésképp az arca elé, mintha csak attól félne hogy megütöm.

-Nem fogok, csak légyszíves ne kínozz már tovább.-pillantottam rá, bevetve minden tudásom a kiskutya nézéshez.