𝗞𝗘𝗗𝗩𝗘𝗦𝗘𝗠

5.

A napok gyorsan teltek, azon kaptam magam, hogy már csütörtök van.

Az iskola felé igyekezve akaratlanul is eszembe jutott az a szürke szempár. Amennyire vonzott a külseje, pontosan annyira is taszított a fiú belsője. Sokat mesélt róla Marlee az utóbbi napokban, mindent hallottam, csak jót nem. Egyszer mindent feltett erre játékra és azt mondta ha veszít, kiiratkozik az akadémiáról. Hát mivel még ide jár valószínű, hogy megnyerte.

Unottan bámultam ki magamból az utolsó óránkon, ami történelem volt. A csengő zavarta meg a csendet a teremben, mindenki azonnal beszélni kezdett. A tanár még felfirkált valamit a táblára, majd kiviharzott a teremből, meg se próbálta tovább tartani az órát.

-Hallod miről beszélnek? -nézett rám érdeklődően Marlee.

-Nem, miért? -kaptam fel a fejem hangjára.

-Ma esti buliról. Sőt... -bökött egy irányba ahol éppen Theo kérdezett meg pár lányt, hogy ott lesznek-e az este.

-Nevetséges. -dobáltam a cuccaim a táskámba kissé idegesen. -Mit hisznek magukról, csak úgy lehet a lányokkal játszani mint valami játékokkal? -trappoltam végig a folyosón a már megszokott könyvtár felé, a szőke lánnyal szorosan a nyomomban.

-Hé, Ilaira nyugi. -próbált egy kicsit javítani a helyzeten.

-Miért nem tud róla mindenki? Hogy ők csinálják?! -torpantam meg száznyolcvan fokos fordulatot véve, így szembe kerültem a megszeppent lánnyal.

-Shhh. Ne ilyen hangosan basszus. -tapasztotta kezét a számra.

Kérdő tekintettel vizslattam az arcát, ahogy egy mosdó felé vezetett.

-Basszus Ilaria, itt még a falnak is füle van. -lökött be a lány egy fülkébe, majd magunkra zárta az ajtót.

-Valamit még nem tudsz. -nevetett fel kínosan, de az arca komolyságot tükrözött.

-Remélem még sokkolóbbat tartogatsz számomra. -forgattam meg a szemem a wc ajtajának támaszkodva.

-Hát, kicsit. -pillantott rám kicsit félve. -Ha egy lány nem egyezik bele, vagy láthatóan tud erről a listáról... -kezdett bele Marlee. -Akkor fenyegetéseket kezd kapni telefonon, személyesen és addig zaklatják amíg meg nem csinálja.

-DE EZ ILLEGÁLIS. -kiáltottam fel, teljesen elfelejtve, hogy az iskola falai között vagyunk.

Marlee tágra nyílt szemekkel intett le, hogy maradjak csendben, miközben a hallottakat próbáltam feldolgozni.

-Mivel fenyegetik őket? -szólaltam meg gondolataim rendezése közben, mert ez a rész még nem volt világos.

-Valahonnan magán dolgokat tudnak meg a lányokról. Titkokat, családi drámák, függőségek, akármi lehet. Rád szállnak, és addig fenyegetnek vele amíg be nem adod a derekad. -mesélte a lány nagyon halkan, szinte suttogva.

Düh árasztotta el minden porcikámat. Még sose akartam senkit megverni ennyire mint ezt a hat fiút az iskolából. Valahogy le kell őket állítanom, rólam úgyse tudnak semmit, még csak most költöztem ide, még a nevemet se tudják.

-Marlee. -szóltam a lánynak aki aggódva figyelt. -Tönkre tesszük őket. -vigyorodtam el a kijelentésemen.

-Mit csinálunk? - vonta össze a szemöldökét meglepődve.

-Ezt nem itt kéne elmondanom, de mi lenne ha büntetés után átjönnél hozzám? -indultam ki a szűk mosdóból.

-Ő, de persze. -gondolkodott el a lány. -De várj! Hol is laksz? -nevette el magát kínosan.