𝗞𝗘𝗗𝗩𝗘𝗦𝗘𝗠

4.

Éppen Marleeval igyekeztünk az óránkra, amikor egy gondolat szöget ütött a fejembe.

Hirtelen megtorpantam, és a lányra néztem.

-Mi van? El fogunk késni!-méregetett furcsán, nem értve mi ütött belém.

-A lista.-kezdtem nagyon halkan, hogy csak a szőkeség hallja.

-Igen?-vonta össze a szemöldökét arra várva hogy fejezzem be a mondatot.

-Én rajta vagyok?-tettem fel a kérdést.

Marlee kicsit elgondolkodott, majd a telefonjáért nyúlt, miközben rángatott a tesi terem felé. Az öltözőbe felérve, letelepedtünk egy helyre, és ott kezdtünk öltözni, mert már szinte mindenki ott volt.

Utálom a tesit, egyszerűen soha nem értettem miért kell arról szólnia heti három órának, hogy rohangáljunk oda vissza.

Magamban morgolódva rángattam magamra hosszú leggingsem és egy szürke kicsit kopott pólót. Mikor végeztem a mellettem ülő lányra pillantottam, aki most elképedve bámult a telefonjára.

-Mi az?-bámultam a telefonjára amit az arcomba nyomott.

-Ott.-mutatott egy pontra a képernyőn, ahol a nevem szerepelt.

-Mi?!-képedtem el azonnal.-És, nekem hány pontom van?-próbáltam értelmezni a táblázatot, amin tömérdek név szerepelt.

-Hát azt írja hogy neked már csak a harmadik hiányzik.-húzta el a száját Malee.

-De honnan tudják?-akadtam ki.

Mert ugyanis igazuk vagy igaza volt akárki is írja ezt a förmedvényt. Még szűz vagyok.

-Hé, szerintem ne foglakoz vele.-mosolygott bíztatóan a lány, de annyira nem tudott megnyugtatni.

-Honnan látod? -néztem rá még mindig ugyan olyan idegesen.

-Fent van neten. -vonta meg a vállát. -Van egy link, amit szétküldtek, és csak azzal tudod megnyitni. -mutatta felém a telefonját, miközben magyarázta.

-Menjünk inkább órára. -fintorogtam miközben kötöttem a cipőmet.

Belépve a terembe, nem csak az osztályomat, hanem egy teljesen ismeretlent is megpillantottam.

-Ezek meg kik?-néztem Marleera, miközben a tanárnő próbált rendet tenni.

-12.b-sek. Ők a sportolók. Tudod, a osztály nyelv, a b pedig sport, a furák meg c-sek, ők a művészetisek.-magyarázta mutogatva mindenfelé a kezével.

Annyira nem figyeltem, mert a tömegben kiszúrtam egy ismerős arcot.

-Hát ezt nem hiszem el.-sóhajtottam hatalmasat.

-Mi az? Kit látsz?-nézett a lány is arra amerre én.

-Azt a magas srácot a bal szélen. Tegnap véletlen neki mentem, és elvárta hogy bocsánatot kérjek, pedig ő állt az utamba. Modortalan paraszt.-forgattam meg a szemem.

-Mi? A kék pólós fiúra gondolsz?-nézett rám Marlee értetlen fejjel.

-Nem, mellette áll.-mutattam oda unottan.

-Ugye tudod ki az?-nézett rám kicsit félve.

-Nem. Kéne?-nevettem el magam.

-Ő Adriel. Tudod...-húzta el a mondtat végét.

-Az az Adriel Hicks? Ez az iskola szépfiúja?-kezdtem még jobban neventi mint előtte.

-Ne tagadd, jól néz ki. És ezt te is tudod.-mondta Marlee nevetve.