Jinchuriki Fiú

3. Uchiha fogságába

Egy ketrecben ébredtem, láncal a nyakamon. Nem tudtam hol vagyok. Nem ismertem ezt a helyet. Még mindig róka alakban voltam, de túl veszélyes lett volna visszaváltozni. -Most mit csináljak? Azt sem tudom hol vagyok! A fenébe is!- Nem tudtam mitévő legyek körülöttem csak dobozok és kerti eszközök vannak. Nem valami nagy hely azt meg kell hagyni. -Talán ha hívnám a többieket? ... Nem az nem jó! Most még legalább is nem. Meg kell várnom hogy kiszabadítsanak ebből a ketrecből. Elméletileg most Uchiha Sasukénál kellene hogy legyek. Talán ha várok megjeleneik- Így is tettem. Vártam és vártam. Már magam sem tudtam, hogy mióta. Már kezdtem éhes is lenni. Volt egy ablak a falon és ott láttam hogy már kezd lemenni a nap. -Szuper! Egész délután csak vártam de még mindig nem történt semmi!- Ekkor kinyílt az ajtó. Balszerencsémre pont nyugat fele nézett az ajtó, így megvakított a lemenő nap sárgás fénye és nem láttam rendesen ki van ott. Két alak közeledett felém

- Most délután találtunk rá az erdőben

Mondta az egyik miközben egyre közelebb lépkedtek felém. Én teljesen bebújtam a ketrec hátuljába és összekuporodtam. Féltem, nem is kicsit!

- Büszkék lehettek magatokra! Nagyon szép állat.

Mondta egy mély hang és leguggolt elém, ekkor tudtam jobban szemügyrevenni. -Jól ápolt, sejmes, puha haj, éjfekete szemek, hófehér bőr, sármos arc, fekete farmer és fehér ing, drága arany óra és ez az illat... Semmi kétség! Ő Uchiha Sasuke!- Lassan a ketrec ajtó felé nyúlt és kinyitotta azt. Féltem, hogy mit fog velem csinálni, de a jelenléte mégis megnyugtatott. Valahogy a másik alaktól jobban féltem mint tőle

- Gyere ide kisróka nem bántalak

Mondta mély nyugtató hangján az Uchiha. Ahogy meghallotam a hangját elillant a félelmem. Nem tudom hogy miért, vagy hogyan, de a teljes lénye olyan megnyugtató volt számomra. Ő az ellenségem, de mégsem tudtam rá haragudni. Lassan feálltam és a szemébe néztem. Erre ő elmosolyodott és lassan kinyújtotta a kezét felém.

- Gyere, nem bántalak

Szólalt meg ismét. A lábam magától mozdúlt felé, de nagyon nem is bántam. Mikor odaértem elé ő felvett és két erős kezével tartott a melkasa előtt. Nem szorított, de mégis megtartott. Nyugtató volt az egész kisugárzása és így közelebről sokkal jobban éreztem a kölnie illatát. Magam sem tudom, hogy miért, de hozzábújtam.

- Milyen kis szelíd

Mondta és elkezdte símogatni a hátamat. Beleborzongtam az érintésébe.

- És milyen jolápolt a szőre. Biztos hogy az erdőben találtátok?

- Igen uram!

- Értem... Hát mindenesetre elég érdekes azt meg kell hagyni.

Mondta az Uchiha és elindúlt velem kifelé. Amint kiléptünk egy hatalmas nagy udvar fogadott ahol sok hatalmas ketrec volt. Nem is kevés állattal benne. -Ez az Uchiha Sasuke tényleg imádja a különleges állatokat- Egyenesen egy kinti kiülőhöz mentünk ahol leültünk a padra. Az Uchiha továbra sem hagyta abba a simogatást, ami elég jól esett. Nem is emlékszem, hogy mikor voltam valakivel ilyen közel, mint most.

- Nagyon szép vagy kis róka

Mondta kis idő múlva

- Nem is tudom, hogy hova tegyelek tégedet.

Mondta és a ketrecek felé fordította a fejét. -Én nem akarok ketrecben lenni! Azt elfelejtheted Uchiha!- Még jobban hozzábújtam és a fejem a karja alá dugtam jelezve, hogy itt maradok.

- Nocsak milyen kis ragaszkodó vagy... Végül is... Nem muszály, hogy ketrecben legyél, persze csak akkor, ha jól viselkedsz

-Én is úgy gondóltam- Ismét símogatni kezdte a hátam és ennek hatására kellemes borzongás járta át az egész testem. Jó sokáig lehettünk így, mert már lement a nap  mikor az Uchiha felállt és elindúlt. -Hova visz?! Be a házba?! Mondjuk... jobb bent, mint itt kint. Éjszaka hideg van.- A ház csodálatos volt belülről is. A fa és a fehér márvány meglepően jól öszeillenek és néhol még a vörös és a fekete is helyet foglal a házban. Az egész ház így volt felépítve. Csodálatos. Egy szobalány jött velünk szembe és amint meglátta az Uchihát a fal mellé állt, vigyázba vágta magát és lehajtotta a fejét. Nem szólt semmit és még csak felénk sem pillantott. Fura volt. Picit kijebb másztam az Uchiha kezéből és hátrapillantottam a lányra. Erre az Uchiha megállt és felemelt engem a szemmagasságába.

- Ő csak egy szobalány. Ne foglalkozz vele. Ez a dolga.

Mondta és vesszahelyezett a karjaiba miközben elindúlt. -Úgy beszél hozzám, mintha tudná hogy értem, amit mond- Nemsokára egy szobába mentünk be ahol lerakott az ágyra.

- Maradj itt

Mondta, majd kiment. Nemsokára egy narancssárga, fekete kutyaággyal a kezében jött vissza és lerakta azt az ágy mellé.

- Ez lesz a te helyed kis róka.

Mondta majd újból az ajtó felé indúlt meg. Én leugrottam az ágyról és elindultam felé

- Nem, nem. Te itt maradsz

Mondta és becsukta az ajtót. Leültem az ágy elé, az ajtóval szembe és farkasszemet néztem a világos faajtóval. -Ez kész! Ez a tag ... ez... ez... Jaj nem tudom! ... Amúgy annyira nem is rossz. Mármint. Rosszabbra számítottam... Igazából elég kedvesnek tűnik. Hmm... BAKKER! Hogyan jutok haza?! Ez nem lesz így jó! Mit fogok csinálni?- Ekkor megkordúlt a gyomrom. -Na és még éhes is vagyok! Hmm... Lehet, ha elalszik haza tudok menne. Bár ez attól is függ, hogy mennyire védett a terület.- Ekkor az Uchiha lépett be a szobába egy törölközövel a derekán. Nem semmi kockái vannak... Még jó hogy róka vagyok máskülömben biztos, hogy magyarázkodhatnék a vörös fejem miatt. Miért kell nekem homokosnak lenni? Folyton ilyen helyzetekbe hozom magam. De mindegy is! Az Uchiha nekem háttal szerencsére felöltözött a gardroba előtt, mikor végzett lekapcsolta a lámpát és befeküdt az ágyba.

- Jó éjt kis róka

Mondta és hallotam ahogy betakarózik. Megvártam, amíg elalszik és átváltoztam az emberi alakomba. Csendben kinyitottam az ajtót és becsuktam, ezután visszaváltoztam rókába és úgy mentem tovább. Így kevésbé vagyok feltűnő. Elindúltam kifele a házból. Amint kiértem odarohantam a kerítéshez, de ezen lehetetlen átjutni. Alól ki van betonozva és a kerítes fábol van, túl magas ahoz hogy átugórjam vagy átmásszam. Fel-alá járkáltam a kerítesnél, de nem jutott eszembe semmi ötlet, hogy hogyan menekülhetnék meg innen, így inkább visszaindúltam. Útközben megálltam a konyhánál, hogy egyek valamit. A pulton megpillantottam egy gyümölcskosarat. Átváltoztam emberré és elvettem egy almát, majd enni kezdtem.

- Bele kell törődnöm, hogy nem fogok hazajutni

Húztam el a szám miközben nekidültem a púltnak és elkezdtem enni a gyümölcsöt. Amikor befejeztem az evést az almacsutkát kidobtam a kukába és visszaváltoztam rókába, majd elindúltam a szobába. Ott ismét emberként kinyitottam az ajtót és utána visszaváltozva befeküdtem az ágyamba.

~💛💙~