Jinchuriki Fiú

20. Apám helyett, apám

💛Naruto:

Reggel viszonylag korán keltem, mert fájt mindenem. Szememet kinyitva aprócska mosoly húzódott ajkaimra. Sasuke mellettem ülve aludt és kezemet fogta. Lassan felültem és óvatosan lefektetem őt az ágyra. Vagy öt percnyi szenvedés után betakarom őt és az ágyról lekászálódva hónom alá vettem a két mankót és elindultam ki a fürdőbe. Pár ruhadarabbal a kezemben. A fürdőben leraktam a mankókat és a mosdókagylónak támaszkodtam. A tükörbe belenézve megfagyott a vér az ereimben. Nyakamon és vállaimon harapásnyomok és pár kiszívás látszott meg. Arcomon tenyerének nyoma mikor leütött az erdőben. Kicsit oldalra fordítottam magam hogy lássam a hátamon mennyire látszik a tegnap. Lehet nem kellett volna ezt megtennem, mert ezt már nem bírtam nyikkanás nélkül. Kezem gyorsan számra tettem és némán sírni kezdtem. Tekintetem lábaimra vezettem és feljebb húztam a combom belső felén a fürdőnadrágot. Szemeimből egyre több könycsepp tört magának utat ahogyan egyre több sebet véltem felfedezni magamon. Amilyen gyorsan csak tudtam felvetem fehér pólóm, hosszú melegítőpulcsim és hosszúnadrágom, majd kimentem a házból. Leroskadtam a ház előtt lévő padra és kezembe temettem az arcomat. Itt kint végre szabadjára engedhettem az egész reggel benttartott fájdalmamat. Fájt a lábam és égett a bőröm a tudattól hogy az a kígyó hozzámért. Szemeim előtt a tegnap történtek pörögtek le ismételten. Minél többször emlékeztem vissza annál jobban remegtem. Kezeimet magamköré csavartam és úgy próbáltam nyugtatni magamat. Az évekkel ezelőtti esetek is eszembe jutottak, ami csak még tetézte rohamomat. Bárhogy próbáltam lassan venni a levegőt és elűzni a rossz gondolatokat, akaratlanul is eszembejutottak és újból megrohamoztak borzalmas emlékek. Csak ültem ott, gömbnyire összekuporogva és remegtem, mint egy kisgyerek

- Hé, Naruto jól vagy?

Zökentett ki egy nyugott, barátságos, mély hang. Hangjára felkaptam tekintetem

- É-én n-nem... m-me-me-g-gint me-megtörtént... é-én nem a-akart-tam... de ő m-meg

Hadonásztam a kezemmel kétségbeesetten ám ekkor ő megölelt engem

- Semmi baj Naruto. Orochimaru már a börtönben ül. Nemsokára lesz neki egy tárgyalása a bíróságon és majd ott döntenek arról hogy mennyi évet fog ülni, de biztos lehetsz benne, hogy jó sokat. Szóval ne aggódj

Mondta a hátamat símogatva. Meglepődtem a szavain, hogy milyen nyugodtan kezeli a helyzetet. Mondjuk hát rendőr, szóval lehet ezért.

- Küszönöm Fukaku-san

Húztam egy félmosolyt ajkamra mikor pár perc után lelappant a sírásom.

- Nem tesz semmit

Legyintett és leült mellém a padra

- Mit csinált itt kinn?

Néztem fel rá kérdően

- Futottam, most ahogyan jöttem vissza, akkor vettelek észre

- Értem

Sóhajtottam -Nem szeretek emberek előtt sírni, de mostmár nem tehetek semmit. Pont egy roham kellős közepén talált rám. Meg amúgy sem ez volt az első hogy sírni látott- Húztam el a szám gondolkodás közben.

- Min gondolkozol?

- Ömm... semmi érdekes

Legyintettem

- Ha valami bánt nekünk nyugottan elmondhatod

Rakta kezét vállamra, amibe most fájdalom nyilalt. Az ölelésénél nem éreztem ezt, de most valahogy mégis zavar. Teljessen össze vagyok zavarodva!