Jinchuriki Fiú

22. Lassan haladsz

1 hónap múlva

Orochimarut örök életére börtönbezárták, ami nyugodsággal tölt el. Soha többet nem fogom őt látni és ő sem engem. A gipsz is lekerült a lábamról és a sebeim is begyógyultak. Minden olyan, mintha mi sem történt volna. Kivéve egy valamit... Nem tudok nyugottan viszonyulni Sasukéhez. Hiába próbáltam magamat meggyőzni, hogy ő nem bánt, hogy neki számítok és vigyáz rám. Viszont a rémképeim nem múltak el... Anno is évekbe telt mire nyugodtan aludni bírtam. Sakuráék tanácsára -Akik csak az elrablásomról tudnak- felkerestünk Sasukéval egy pszichologust, akihez heti két alkalommal járok. Most jövök az ötödik alkalomról és ahogyan lassan megnyílok felé és egyre több mindenről beszámolok neki érzem hogy a lelkemnek is sokkal jobb. Először alap dolgokkal kezdtük a beszélgetéseket, majd lassan elkezdett rákérdezni a problémáimra és a traumáimra. Azt mondta a pszichologus, hogy lassan de haladunk és hogy örül annak, hogy nyitok felé és én is változtatni akarok. Azt is mondta hogy vannak olyan páciensei akiket csak elküldenek hozzá az akaratuk ellenére, és hogy velük nem sok mit tud kezdeni.

- Elmondod miről beszéltetek ma?

Kérdezte Sasu

- A szüleimről

Válaszóltam az ablakon kibámulva.

- És segített?

Próbált valami plusz információt kihúzni belőlem.

- Igen

Válaszoltam csendesen továbra is az autóból kifelé bámészkodva. Valahogy nem jönnek a szavak a számra a közelében. Kisértetiesen hasonlít Orochimarura. Fekete haj, hófehér bőr, kifejezéstelen arc és az a kegyetlen tekintete amivel mindenkit méreget. Szerencsémre ha velem beszél megpróbál mosolyogni, hogy könyebb legyen nekem. Mivel ez az észrevételem valamelyik héten kifakadt belőlem. Azóta látom rajta hogy odafigyel a mimikáira velem szemben. És hálás vagyok is emiatt neki.

~3 nap múlva~

A gardróbom előtt áldogálva egy szoknyát szorongattam a kezemben. Felszeretném venni, de ebben olyan szabad vagyok. Viszont az eset óta csak hosszúujjúkban vagyok és ezt már én is kezdem unni nem csak a körülöttem élők. Mondjuk az elmult időben már többször elhagytam a pulcsit, ami a pszichologusom szerint nagy előrelépés. Vissza raktam a szoknyát és inkább egy térdnadrágot vettem elő. A combjaimat még mindig nem merem kirakni. Végül a térdnadrág mellé egy pólót vettem fel. A tükörbe nézve szemügyre vettem magamat. -Gyerünk Naruto! Menni fog! Egyszer már túlléptél rajta, másodjára is menni fog!- Bíztattam magamat, majd kiléptem a folyósóra.

- Jóreggelt

Mondtam lehajtott fejjel, mikor beléptem a nappaliba.

- Jóreggelt Naru drágám! Milyen csini vagy ma!

Mondta boldogan egy női hang. Felkaptam a fejemet és Mikotot láttam magam előtt

- Jóreggelt Naru

Köszönt mosolyogva Sasu is

- Olyan rég láttalak már, így eljötem meglátogatni

Ujjságolta -Igaz is a nyaralás óta nem láttam az Uchiha családot. Nem vágytam a társaságra. A szombati családi vacsorákra is egyedül küldtem el Sasuket-