Jinchuriki Fiú

8. Bízom benned

💙Sasuke:

Mikor reggel felkeltem éreztem hogy valaki itt van melletem. Lassan kinyitottam szemem és láttam hogy Naruto az. Vagyis az emberi alakjában. Olyan aranyosan aludt és olyan kicsi hozzám képest. Vagy egy fejjel kisebb nálam. -De mit keres itt? ... Ja tényleg! Tegnap vihar volt és felhivtam magam mellé, de... miért változott át? Lehet hogy a félelemtől nem figyelt oda? Hmm... Hát mindegy. Én nem bánom. Elég aranyos, így életnagyságban is.- Lassan belevezettem szőke hajába ujjaim és simogatni kezdtem azt. Elképesztő milyen puha haja van! Nem sokára mocorogni kezdett és kómásan felnézett rám. Először elmosolyodott majd levezette tekintetét saját kezeire és hirtelen kipattant mellőlem és a falnak nyomta hátát, miközben hevesen vette a levegőt és az arcáról a félelem volt kivehető. Lassan kimásztam a helyemről és az ágy szélére ültem.

- Kurama, nyugalom

Mosolyodtam rá, mire szemembe nézett, de utána egyből a padlót kezdte el pásztázni.

- Figyelj, én már az első nap óta tudom hogy te ki vagy. Tele van kamerázva az egész ház, de engem egy cseppet sem zavar az, hogy ki vagy mi vagy te... Szerintem te egy nagyon aranyos és kedves kis rókafiú vagy. Utánadnéztem és tudom hogy árva vagy, ezért sem engedtelek el. Úgy gondoltam hogy neked is jó lenne ha nem egyedül kellene élnek és... nekem is jó érzés mikor itt vagy velem. Nem érzem azt az ürességet. Te megszépíted az életem... Ezért is kérem, hogy maradj itt velem

Mosolyodtam rá mire ő rámnézett és kicsit elmosolyodott, ekkor egy könny csepp fojtt le az arcán

- Hé Naruto. Mi a baj?

Léptem oda hozzá és állát megfogva magam felé fordítottam, hogy felnézzen rám.

- É-én

Kezdett bele angyali hangjával remegve, de könnyei meg jobban utat törtek maguknak. Elengedtem állát és bár kicsit félve, de magamhoz öleltem. Arcát mellkasomba fúrta és kis idő után ő is visszaölelt engem.

- Semmi baj Naruto, ha nem akarsz itt lenni, akkor megértem.

Mondtam kicsit szomorúan, mire felnézett rá.

- É-én itt szeretnék maradni, csak

Kezdett bele, majd hátrébb lépett, így ismét a falnak símúlt háta.

- Te nem undorodsz t-tőlem? A-attól hogy egy szörny va-vagyok? Ha-ha akarnálak me-meg is ölhetnélek!

Nézett rám zavartan kezeit ökölbeszorította, de mégis remegett

- Naruto, kiismertelek már az itt töltött idő alatt. Nem tartalak szörnynek és nem undorodom tőled. Megbízom benned és szerintem te egy nagyon aranyos és kedves kis srác vagy. Ha nem így lenne már rég kiraktalak volna innen.

Mondtam és az utolsó mondatomnál elmosolyodtam, mire ő csillogó szemekkel nézett rám. Ekkor megkordúlt Naruto hasa

- Éhes vagy?

Kérdeztem mire lassan bólintott.

- Gyere menjünk reggelizni.

Mondtam és elindúltam ki, de az ajtónál megálltam, mert láttam hogy ő nem jön.

- Mi a baj?

- A személyzettel mi van?

- Suigetsu tudja ő mutatta meg nekem a kamerafelvételeket. Karin meg a rokonod.

Vontam vállat és a kezemre tévedt a tekintetem. Ekkor jöttem rá, hogy csak egy alsó van rajtam. A szekrényhez mentem és felöltöztem, majd Narutonak megfogtam a csuklóját és elkezdtem húzni ki a konyhába. Mikor beléptünk a konyhába Karin tágranyílt szemekkel nézett minket.

- Ne nézz így. Már az első naptól fogva tudom. Te meg az unokahuga vagy.

Mondtam miközben leültünk a székre. Nem telt sokba Karin le is rakta elénk a reggelit.

- Köszönöm uram

Hajolt meg a vöröshajú lány és ezzel ki is ment a konyhából. Naruto csodálkozva nézett unokahuga után, majd lassan kezébe vette az evőeszközöket és enni kezdett.

- Ho-hogyan hívjalak?

Törte meg a csendet evvel az érdekes kérdéssel.

- Természetesen a nevemen. Hívj csak simán Sasukének

Mosolyogtam rá, mire elpirult és visszafordult a tányérra felé. -Miért pirult el ennyire?-

💛Naruto:

- H-használhatom a fürdőszobát?

Kérdeztem miután végeztünk a reggelivel.

- Csak nyugodtan

Mosolyodott rám.

- Köszönöm

Mondtam és elindúltam a hálószoba felé, de Sasuke követett. A hálószobában a kiságyamhoz mentem és felemeltem azt, majd kivettem a tiszta ruhám és a tisztálkodási szereim alóla. Hátrafordúltam és akkor láttam meg hogy Sasuke az ajtófélfának támaszkodva nézett engem egész végig. Ismét elpirúltam a gondolattól, hogy engem bámult, de gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot és elindúltam a fürdő felé.

- Az ágy alatt tartod a dolgaid?

Kérdezte miután elhaladtam előtte. Kérdésére visszafordúltam felé, de még mindig nem mertem a szemébe nézni.

- I-igen. Karin hozta mostanába be nekem a tiszta ruhákat és a cuccaimat.

- És mik voltak azok a papírok?

- Hát ömm... ez ilyen családi dolog é-és kicsit n-nehéz lenne elmagyarázni.

Válaszóltam a padlót pásztázva ésismét megindúltam a fürdőszoba felé.

💙Sasuke:

Amint Naruto belépett a fürdőbe elindúltam a háló felé. Felemeltem Naruto ágyát és a papirokat kezembe vettem, majd leültem a saját ágyamra és olvasgatni kezdtem a papírokat. Igazábol csak három papír volt ott és nem is volt sok érdekes bennük. Az egyikben az volt leírva, hogy valami elhúnyt, egy vadállat támadásban és valami Roku írta alá. A másodikban terület bővítesről volt szó azt a papírta egy Temari nevű valaki írta alá, de a harmadik papír kicsit érdekesebb volt. Az volt beleírva hogy az áldását kéri arra, hogy elutazzon pár hónapra külföldre és egy Nagato nevű srác írta alá. - Miért írnak Narutonak ilyen papirokat? Nem értem! Na majd ma este kilesem őket! Úgy is tudom hogy mindig este beszélgetnek Karinnal mikor én már "alszom"- Gondóltam és visszaraktam mindent a helyére.

~💛💙~