Már két napja volt az hogy Karinnal összevesztem. Igaz utána mind a ketten bocsánatot kértünk, de azért még mindig érezhető a feszültség és a stressz kettőnk között. Szégyenlem magam hogy annyi mindent hozzávágtam a fejéhez. Gondolatmenetemből Sasuke hangja zökkentett ki.
- Naruto gyere öltözz át megyünk a családomhoz.
Jött be a nappaliba.
- M-mi?! De é-én miért?
- Elég ha csak róka alakban vagy, de akkor is öltözz fel rendesen.
- J-jó
Mondtam és elindúltam a háló felé. Kinyitottam a szekrényrészem és felöltöztem egy valamivel elegánsabb ruhába. -Tényleg azt nem is mondtam! Sasuke hozatott be Karinnal nekem több ruhát és kaptam egy saját szekrényrészt is. Igaz még mindig a kis plédemen alszom a földön, mikor Sasuke felajánlotta hogy aludjak ott vele az ágyban, de én már ezt is soknak tartom. Eleve rá se kellett volna jönnie arra, hogy ember vagyok.-
- Kész vagyok
Mondtam miután kimentem Sasukéhez a nappaliba. Végigmért rajtam, majd odajött hozzám és megigazította az ingem gallérját.
- Gyere Naru
Intett nekem és elindúltunk a garázs felé, ahol már Jugo várt minket. Amint odaértünk Sasuke kiválasztotta az autót hogy melyikkel megyünk, majd elindúltunk. A ház elé odaérve átváltoztam rókává és úgy szálltam ki az autóból.
- Akkor gyere Kurama
Sóhajtott Sasuke majd elindúltunk be a házba. Ahogy odaértünk az ajtóhoz Sasuke becsöngetett majd nem sokkal később Itachi nyitott ajtót. Rámmosolyodott, majd beinvitált minket a házba. A nappaliba mentünk, ahol a múltkor is ettünk, majd leültünk a székekre. Meglepett, mert nekem is volt kihagyva szék és ugyan úgy meg volt térítve. Kérdően néztem fel Sasukéra aki csak mosolyogva bólintott. Félve, de felugrodtam a székre. Az Uchiha család ezek után elkezdett beszélgetni és valami vakációról kezdtek el tervezgetni. Közben a vacsora is előkerült és lassan elkezdtek enni.
- Kérsz?
Hajolt oda hozzám Sasuke, de én csak nemlegessen megráztam a fejemet. Sasuke sóhajtva felegyenesedett majd Itachira nézett aki szintén felsóhajtott. Ezután mindenki körbenézett, majd engem és Sasuket kezdtek el vizslatni. -Nem értem mi bajuk-
- Naruto
Sóhajtott fel Sasuke, mire ilyedten kaptam rá a fejem és füleim lehajtottam miközben farkam magamköré tekertem.
- Ők tudják... Mind... Nem lesz semmi baj, ha átváltozól és velünk eszel együtt.
Nézett mélyen a szemembe, miközben enyhén elmosolyodott. Körbenéztem és mindenki bátorítóan mosolygott rám, még Fukaku is eleresztett egy félmosolyt felém. -Ez az egész helyzet olyan abszurd. Ők is elfogadnak. Ráadásul még arra kérnek hogy velük együtt egyek. Mint egy nagy család... De rég is volt már hogy hasonlóban volt részem- Nagy levegőt vettem és átváltoztam emberré. Minden szem rám szegeződött és én emiatt inkább az ingem alját kezdtem el gyürkészni. Egyszercsak egy kezet éreztem meg a bal vállamon, így arra fordítottam a fejem. Itachi mosolyogva nézett rám, majd megbökte a homlokom.
- Mától kezdve te is a családunk tagja vagy. Tudunk a multadról és elfogadunk téged.
- Igen ráadásul mi egy osztályba járunk a szüleiddel és anyukád nagyon jó barátnőm volt. Szóval én teljes mértékben megbízom benned Naruto. Biztos olyan aranyos és jókedvű vagy, mint Kusina volt.
YOU ARE READING
Jinchuriki Fiú
FanfictionNaruto átlagosnak nem mondható életét éli az erdőben. Barátai nem igazán vannak. Igaz hogy vannak rajta kívül is akik állatemberek, de ő nem igazán az a barátkozós fajta, sőt utál barátkozni. Egy nap mikor épp rókaként sétál az erdőben az élete 180f...