Jinchuriki Fiú

10. Családi vacsora

Már két napja volt az hogy Karinnal összevesztem. Igaz utána mind a ketten bocsánatot kértünk, de azért még mindig érezhető a feszültség és a stressz kettőnk között. Szégyenlem magam hogy annyi mindent hozzávágtam a fejéhez. Gondolatmenetemből Sasuke hangja zökkentett ki.

- Naruto gyere öltözz át megyünk a családomhoz.

Jött be a nappaliba.

- M-mi?! De é-én miért?

- Elég ha csak róka alakban vagy, de akkor is öltözz fel rendesen.

- J-jó

Mondtam és elindúltam a háló felé. Kinyitottam a szekrényrészem és felöltöztem egy valamivel elegánsabb ruhába. -Tényleg azt nem is mondtam! Sasuke hozatott be Karinnal nekem több ruhát és kaptam egy saját szekrényrészt is. Igaz még mindig a kis plédemen alszom a földön, mikor Sasuke felajánlotta hogy aludjak ott vele az ágyban, de én már ezt is soknak tartom. Eleve rá se kellett volna jönnie arra, hogy ember vagyok.-

- Kész vagyok

Mondtam miután kimentem Sasukéhez a nappaliba. Végigmért rajtam, majd odajött hozzám és megigazította az ingem gallérját.

- Gyere Naru

Intett nekem és elindúltunk a garázs felé, ahol már Jugo várt minket. Amint odaértünk Sasuke kiválasztotta az autót hogy melyikkel megyünk, majd elindúltunk. A ház elé odaérve átváltoztam rókává és úgy szálltam ki az autóból.

- Akkor gyere Kurama

Sóhajtott Sasuke majd elindúltunk be a házba. Ahogy odaértünk az ajtóhoz Sasuke becsöngetett majd nem sokkal később Itachi nyitott ajtót. Rámmosolyodott, majd beinvitált minket a házba. A nappaliba mentünk, ahol a múltkor is ettünk, majd leültünk a székekre. Meglepett, mert nekem is volt kihagyva szék és ugyan úgy meg volt térítve. Kérdően néztem fel Sasukéra aki csak mosolyogva bólintott. Félve, de felugrodtam a székre. Az Uchiha család ezek után elkezdett beszélgetni és valami vakációról kezdtek el tervezgetni. Közben a vacsora is előkerült és lassan elkezdtek enni.

- Kérsz?

Hajolt oda hozzám Sasuke, de én csak nemlegessen megráztam a fejemet. Sasuke sóhajtva felegyenesedett majd Itachira nézett aki szintén felsóhajtott. Ezután mindenki körbenézett, majd engem és Sasuket kezdtek el vizslatni. -Nem értem mi bajuk-

- Naruto

Sóhajtott fel Sasuke, mire ilyedten kaptam rá a fejem és füleim lehajtottam miközben farkam magamköré tekertem.

- Ők tudják... Mind... Nem lesz semmi baj, ha átváltozól és velünk eszel együtt.

Nézett mélyen a szemembe, miközben enyhén elmosolyodott. Körbenéztem és mindenki bátorítóan mosolygott rám, még Fukaku is eleresztett egy félmosolyt felém. -Ez az egész helyzet olyan abszurd. Ők is elfogadnak. Ráadásul még arra kérnek hogy velük együtt egyek. Mint egy nagy család... De rég is volt már hogy hasonlóban volt részem- Nagy levegőt vettem és átváltoztam emberré. Minden szem rám szegeződött és én emiatt inkább az ingem alját kezdtem el gyürkészni. Egyszercsak egy kezet éreztem meg a bal vállamon, így arra fordítottam a fejem. Itachi mosolyogva nézett rám, majd megbökte a homlokom.

- Mától kezdve te is a családunk tagja vagy. Tudunk a multadról és elfogadunk téged.

- Igen ráadásul mi egy osztályba járunk a szüleiddel és anyukád nagyon jó barátnőm volt. Szóval én teljes mértékben megbízom benned Naruto. Biztos olyan aranyos és jókedvű vagy, mint Kusina volt.