Másik Időben (Wei Ying X Lan Zhan X Y/N)

Váratlan fordulat

 Már vagy 2 órája várok a nagyteremben, és viselnem kellett a a kellemetlen pillantásokat. Hogy pontosan mire várunk vagy mire kapom a gonosz nézéseket nem tudom. Egyszer csak eltűntet az utazótársaim. Azóta itt ülök és eszem ezt a fura valamit. A terem eléggé szép, kellemes sem túl meleg sem túl hideg pont tökéletes. A hófehér rózsák terítik be az asztalt, majd néhol a falra is felfutnak, egy hatalmas elegáns gyémánt csillár világítja be helyiséget. Az emberek lehet süket némák, beszélek hozzájuk erre csak felém nyújtanak egy tál süteményt. Nevetséges. Egy ajtócsapódás és a terem zsúfolásig lesz. Tele látszólag nemes emberekkel, mindenki oldalán szablya. Egy pillanatra libabőrös lettem a frusztráló helyzet miatt, ám hamar elmúlt minden. Megpillantottam Lan Zhant,  oda futottam volna de valaki elkapta a karom. Rémülten hátranézek. Egy gúnytól eltorzult arc került a szemem elé. 

-Csak nem zaklatni készülted Hanguang junt? 

-Nem nem dehogy, csak - befejezni nem tudtam a mondatot mert a visszatartómat valaki hangosan szólította, megkönnyebbült arckifejezéssel néztem a megmentőmre. Wei Ying volt. 

- Jiang Cheng, ő az új barátom ne bántsd - mondta majd felém kacsintott. 

Mire a vér úgy tódult az arcomba mint egy bomba ami felrobbanni készül. Gyorsan elkaptam a fejem, nehogy lássa mennyire zavarba ejtett. Pár pohár koccintás és mindenki elnémult és leült. Lan Zhan lépett az előtérbe. 

-Mint tudják, váratlan dolog érkezett a világunkba. Egy lány egy héttel ezelőtt lepottyant az égből, és elmondása szerint a jövőből egy démonok nélküli világba. Ahol a technológia uralkodik. Ami hihetetlen dolgokra képes. Egy kicsiny készülék képes akár a földgömb másik oldalára is pillanatok alatt eljutni üzeneteket sőt akár afféle videóhívást is lehet kezdeményezni. Ami annyit foglal össze hogy akiket el akarunk érni látnak minket és mi is látjuk őket. Sajnálatos módon nem sikerült elhoznia egyet sem. 

-Akkor mégis hogy hihetnénk neki? - kérdezte egy ismeretlen. 

-Erre is van már megoldás, olyan dolgokat mondott amire egy afféle lány nem ismerhet. Sőt olyan megdöbbentő dolgokat tudott mint például hogyan kell egy olyan tollat összerakni amivel sokkal könnyebb írni, és még nincs is feltalálva. Egy kattintás a végén a a vége visszaugrik. Ezzel pedig bizonyította szerintem az őszinteségét. 

Szégyenérzetemben hálát adtam az istennek hogy az unalom olyan sokszor rámtört törin, és megtanultam egy tollat összerakni. Éreztem egyre pirosodott az arcom, még sosem volt hogy ilyen helyen pont rólam beszéltek, kivéve persze akkor amikor igazgató az iskola előtt megalázott. De az más volt, itt komoly felnőtt emberek voltak. Méghozzá elég helyes férfiak. És rólam beszélgettek és az a férfi akit egy héttel ezelőtt részegségemben lesmároltam most a védelmemre kelt. Már szinte gőzölgött a fejem, mire egy meleg kéz simult a vállamra. 

-Nem lesz semmi baj, ha meg az is lenne majd elszökünk - súgott a fülembe Wei Ying. 

Ezt már nem bírta a szervezetem, olyan görcsbe rándult mire halkan az akadozó légzésemmel kifújtam a levegőt. A hátam mögött ülő ember észre is vette. Szinte éreztem ahogy mosolyra húzza a száját. Így olyan közel tette az arcát amennyire tudta, szinte halottam ahogy levegőt vesz. Minden elcsöndesedett, csak azt az egyenletes légzés lehetett hallani. Újból levegőt vettem majd újból kifújtam hogy lenyugtassam magam. Mire a másik kuncogott egy kicsit majd újból hátradőlt. Még pár perc kellett mire feleszmélek, ám már Lan Zhan beszédének vége lett. Inkább veszekedés vette át a helyét, arról hogy mi legyen velem. Veszélyt jelentek e vagy sem. Ám ezt a választ még magam sem tudtam. Mire felpillantottam épp szavazás zajlott. 

-Rendben 101-en arra szavaztak hogy itt maradjon Felhőzugban és fogva tartsuk. 

Erre kihagyott egy ütemet a szívem az biztos, a nadrágomba kellett markoljak hogy ne törjön ki belőlem a zokogás, minden porcikám remegett, ha ez így folytatódik elájulok. Ismét felnéztem hasonló mennyiségű kéz lendült épp a levegőben. Pár perc számolás után, jött a másik eredmény.

- 100-an pedig arra szavaztak hogy hagyjuk hogy azt csináljon amit akar - bánat és némi csalódottság érződött azért Lan Zhan hangjában de próbált normálisan viselkedni. 

Hátrapillantottam, csak Wei Ying sötét pillantását látva már nem tudtam mi lesz, tényleg elszökünk. A remény még ott volt valahol a lelkem mélyén, ám már a nagyrésze feladta. Arra nem számítottam hogy fogságban fogok élni itt ahova az életem árán is eljutottam volna, és azok között akiket álmomban sem tudtam volna elképzelni hogy majd barátkozni fognak elem. Ám így teljesen más lesz egyedül egy tömlöcben, miközben tudva kint vár az álomvilágom. Nagyobb kínt és fájdalmat el sem tudtam volna képzelni. Ábrándozásomból az rángatott ki hogy valaki tényleg felrángatott a székről. Wei Ying volt. Előkapta a tegnap szerzett igazi fuvoláját és csodás dallamok között megidézte Wen Ning-et. Mert hát pár kultivátor már indult volna megkötözni. Lan Zhanra sandított, mintha mindig is ezt tervezték volna. Előhívta mind a kettő a kardját felpattanva rá, Wei Ying mennyasszony ülésbe az ölébe kapott. És kisuhantunk az épületből, Wen Ning mögöttünk ugrált. Ez a szökés könyvbe illő volt, és képzeletbeli. El sem hittem hogy tényleg ez történik, Wei Ying és Lan Zhan megmentettek a fogságból pont mint egy disney mesében. A herceg ezesetben hercegek megmentik a toronyban ragadó királylányt, ám én nem voltam hercegnő ám ők ketten már hercegnek számítottak. Ez egy elfuserált disney mese. 

-Köszönöm.

-Ugyan, mondtam hogy megmentelek.