Másik Időben (Wei Ying X Lan Zhan X Y/N)

Egy új élet

Lassan feltápászkodtam. A szemem most saját testemen futott végig. Anyám.... most sokkal szebb  vagyok...
-szép vagyok - mondtam nem kevés örömmel és meglepődéssel.
-Miért tán eddig nem az voltál? Nagyon furcsa egy szerzet vagy az biztos.
-Te ezt nem érted.
Hatalmas nevetés tört ki a másikból, még a könnyebb is kicsordult.
-Gyere meghívlak egy italra. Legalább megismerkedsz Lan Zhannal.
A károkat megragadta, majd az egyik fogadóba vonszolt be. Beérve megmutatta az erős alkohol szag, ám amikor megláttam a kisbarátom utazó társát. Minden zavaró tényező kikerült az érzékelő mezömből. Halvány barna szemek, égették a bőrömet. Hosszú fekete makulátlan haj, egy gyűrődés nélküli tangot viselt. Habár én is tangot viseltek az enyém elérte megviselt. Fehér homlokpántja szépen, az igen helyes arcára simult.
-Ugye milyen jóképű?
Ugrott a szemem elé Mo Xiang. Ezzel kizökkentve, az "enyhe" bámulásomból.
-Az, mármint úgy értem nem egy... Ahj hagyjuk - hát igen, ha zavarban vagyok nem erősségem a kommunikáció. Általában összevissza tekingetek, dadogok és a ruhámat gyűrögetem. Gyorsan helyet foglaltam, az imént megismert Lan Wangji előtt. Épp az ujjaimmal játszottam mikor, Most Xiang egy hatalmas korsó sört rakott le elém. Na igen, itt egy kis bökkenő. Én még nem ittam. Most hogy nincsenek itt a szüleim így végre ihatok. Egyszer ezt is el kell kezdeni. Majd megkaparintva a korsót, inni kezdtem. Nem is éreztem mit iszok, csak annyit hogy valami savanyú dolog lecsúszik a torkomon. És a mellettem ülő erősen a hátamra csap. Mire félrenyelek, és köhögök kezdek.
-Jólvan azért ne fúlj meg.
Majd még néhányszor a hátamra csapva abba maradt a köhögés. Felpillantottam, ám ez elég rossz döntés volt, elkezdett forogni velem a világ. Az agyamat mintha elöntötte volna valami, nem tudtam kontrolálni a tetteimet, és szavaimat. És képszakadás. Egy ágyban fekszek, egy elég furcsa ágyban. A földön van, ez biztos egy tatami ágy. A fejem hasogat, mellettem egy tiszta ruha és egy szabja. Ekkor jött le hogy meztelenül vagyok. A pír elöntötte az arcom. Ám most végre kitanulmányozhatom a testem. A hatalmas tükörhöz léptem. Majd félve belepillantottam. Ám a látvány kicsit se volt riasztó. Nem egy úrinői test az biztos, van egypár heg az biztos. De ezeket eltekintve egész jól nézek ki. Ám lentebb egyre izgalmasabb a kép. Hát a mellem és fenekem egész nagy, az biztos hogy nem szégyellhetem. Anyám olyan furcsa. Félve a hasamhoz nyúltam hogy meggyőződjek tényleg ez igaz és nem csak illúzió. A kockákat megtapintva egész kellemes érzés járt át. Amikor elmész a fagyishoz és kiderül hogy a tiéd az utolsó rágógumi fagyi. Lentebb haladt a kezem, ám hátulról egy kicsi köhintés mitől úgy megilyedtem hogy majdnem elestem. Összekapva magam, hátranéztem.
-Látom új a látvány. Egész szép élettörténeted van. Habár van pár furcsaság, de mindenre volt logikai magyarázat így lassan megértettelek.
Uramisten, meg se néztem van e valaki még itt. Most Xiang feküdt az ágyban, amiben az előbb még én voltam.
-Uramisten... Mit csináltam? Ugye semmi ocsmányságot?
-Hát sajna azt nem tagadhatom, de csóknál nem volt semmi több. Szegény Lan Zhannak ez volt az első. Habár úgy nézett ki aki élvezte. Lehet olyan mint mi.
-Ezt hogy érted?
-Hát engedetlen.
A pír újra elöntötte az arcom, gyorsan visszafeküdtem és teljesen betakaróztam. Fel se tűnt hogy még mindig pucér vagyok.
-Ne aggódj, velünk tarthatsz. Majd elmagyarázunk neked mindent a tegnapról és maga rólunk és a világról.
Egy óra múlva már egy szablyával (mintha tudnám használni) az oldalamon léptem ki a fogadóból.