Másik Időben (Wei Ying X Lan Zhan X Y/N)

Legmélyen még mindig...

Kopogtatásra keltem, egy orvos keltett. Hunyorogva álltam fel és mentem az üveghez. Ásítozva fürkésztem a másik arcát. Fiatal srác volt, sokkal jobb helyeken is lehetne mint itt. 

-Jó reggelt, kialudtad magad?

-Kérdezi az aki bezárt egy hideg börtön szobába. - vetettem oda. 

- De vicces ma valaki. Tegnap nem voltál ilyen szószátyár. 

-Ó igen? Akkor beszélgessünk - és kényelmesen elhelyezkedtem a széken, már amennyire lehetett. 

-Mit szeretnél reggelire? 

-Mi ez valami étterem? 

-Nem nem az, de a vendégeinknek kielégítjük a kívánságait. 

-Akkor egy egy tál teriyakit kérek, jó csípősen - toldottam meg vele egy kis idő után, és megnyaltam az alsó ajkam. 

-Fel van véve a rendelése - mosolygott a másik - egyépként a nevem Nolhan. 

-Nahát francia, egyre érdekesebb vagy. 

-De csak félig, anyám amerikai. 

-Így  - húztam mosolyra a számat. 

- Tudnál nekem mesélni a tegnapodról? 

-Oh persze, felkeltem ettem mosakodtam telefonoztam és most itt kötöttem ki. 

-Oh tényleg? ÉS mi van azzal azzal hogy időtutaztál? 

- Hogy arról akarsz hallani, azt nem pont veled én nem most fogom megosztani - mosolyodtam el még jobban. Kivillantak fehér fogaim, közelebb hajoltam a tükörhöz ráleheltem. és ráírtam hogy titok. Majd ismét felálltam és az ágyamhoz sétáltam. Kényelmesen rádőltem és a körmömmel a kezemet mardostam. Ha erre nem jön vissza az erőm akkor semmire. Éreztem ahogy bentről melegség tölt el, újra a furcsa érzés, amit egyépként már megszoktam de újból érezni olyan boldogsággal töltött el mintha épp ajándékoztak volna nekem mangagyűjteményt. Nevetve álltam és az üvegre csaptam. 

- Tudod mi a különbség köztünk? Egy cseppet eltérnek az elveink. Majd mégegy ütéssel darabokra zúztam az egyméteres üveget, ahogy a szilánkok az öklömbe fúródtak mennyei érzés járt át. Hogy milyen rég óta nem élveztem ilyen fajta fájdalmat. Lehunytam a szemem és az épületet akartam átfutni a szablyámért meg is lett. Egy acéldobozban volt. Áttörtem ugrás közben a plafont és a dobozhoz kaptam.

-Hát visszakerültél anyucihoz. Nyugi már nem eshet bántódásod. 

A körülvevő emberek döbbenve álltak és csak bámultak. Kikaptam a szablyám végigsuhintottam a termen mire mindenki félbeszakadt. Leporoltam a Tangomat, és nyugodtan kisétáltam az épületből. Kintről pedig felrobbantottam. Most már csak egy kérdés lehetett hova menjek ez után? Nincs pénzem a szüleimhez nem mehetek, a többi rokonom ki nem állhat. Egy parkba tévedtem ott lehanyatlottam fáradtan az egyik padra. Bárcsak újra Wei Ying és Lan Zhannal lehetnék, együtt viccelődnénk. Minek kellett elmennem tőlük. Gömbölyded könnycseppek lepték el az arcomat. Véres volt s kezem nem tudtam megtörölni. MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT? Miért voltam olyan hülye hogy egyedül elszöktem csakmert összejöttek. NA és akkor mivan, szeretik egymást és nem engem. Nem érdekelt milyen véres leszek, letöröltem a könnyáztatta arcomat, levettem a szalagot a karomról amit még Lan Zhantól kaptam szülinapomra. Felkötöttem az eléggé hosszú hajamat, így is ért vagy a derekamig de így legalább nem ment összevissza, nem szerettem a merev frizurákat párat lazítva a copfon két tincset is kihalásztam a hajamból melyek kissé rövidebbek voltak a többinél. 

-Meddig fog ez tartani? Mikor léphetek ezen az egészen túl? - kérdeztem magamat. 

"ezt csak egy féle képpen tudhatod meg" Hallottam a hangot a hátam mögött. Ám ott senki nem volt. Kezdek megőrülni. 

-KEZDEK MEGŐRÜLNI!! - Törtem ki megint sírásban. 

"jaj dehogy csak épp egy új utat mutatok neked" hallottam megint. Felpattantam a kardomra és elsuhantam Barcelona felett, mert ott életem eddig de most egy nyugisabb város kellett nem is város inkább egy falu vagy egy tanya. Egy tanyaféleségen állapodtam meg, a hideg levegő kicsípte az arcom kicsit fáztam de elviselhető volt. Az egyik szénabálára hajítottam magam, bárcsak újra ott lehetnék ahova tartozom. Majd mély álomba merültem. Egy éles zaj zökkentett ki, a napsugár cirógatta az arcomat, ám ahol voltam az kicsit csalódottsággal de egyben örömmel töltött el. Ám még mindig a pajtában voltam, legalább nem az őrsön vagy az egyik kísérletező laborban.  A kakas keltett, pont mint a mesékben. Bárcsak minden olyan lehetne mint a mesében.