Wishing under the stars - Csillagoktól kívánni (Banana fish fanfiction)

Második fejezet

Ahogy beléptek, Ash részbeli megkönnyebbülésére egy nagyjából átlagos nappaliba érkeztek, az egyik oldalon a fal mentén jól felszerelt konyhával, a másik oldalon kanapéval, kisasztallal, fotellel és tévével... A szokatlan dolog a szoba mértani közepén elhelyezkedő állítható orvosi ágy volt, ami miatt valószínűleg az ablak mellé zsúfolták az addig ott elhelyezkedő étkezőasztalt a székeivel.

Amitől azonban elöntötte a fékezhetetlen düh az agyát, az az ágyon fekvő alak volt.

Felismerte rajta Shorter lila, punkra nyírt haját, csukott szemét, és nadrágját.

A feje mellett egy kis széken ült egy fiatalnak tűnő, világosbarna hajú lány, aki a feje fölött, a levegőben kecses mozdulatokkal matatott.

Eijivel egyszerre szörnyedtek el a látványtól... Ez nem lehet. Ilyen nem létezik, ő maga égette el a testét, látta a feldarabolt agyát, ahogy átlőtt mellkassal hanyatlott rá holtan a rémült Eijire!

- Ez mégis mi a fasz?! - kérdezte dühödten. Úgy érezte szétrobban a feje a fékezhetetlen haragtól. - Mit műveltek a testével?! Egyáltalán hogy a faszba lehet itt?

Haragosan indult meg Hecate felé és elé tornyosulva nézett mélyen fekete szemeibe.

- Mondtam. Nyugodj meg, és mindent elmondunk, most nem tudsz egyenesen gondolkodni.

- Mégis hogy nyugodjak meg? Elégettem a testét! Láttam hogy átmegy rajta a golyó, most meg az egésznek semmi nyoma! Ezt mégis mivel magyarázzátok?

Nem bírt magával, meglökte a nő vállát, de az meg se rezzent.

- Ash... Nyugodj meg - tette a kezét a hátára Eiji.

- Hogyan? Ezek a rohadékok ellopták a testét, hogy isten tudja milyen kísérleteket végezzenek rajta, azt sem tudom mit égettem akkor el!

- Ash, kérlek...

Felé fordult, és könnyes szemeibe nézett. Ő is ugyanúgy érzett mint Eiji, de nem tudott mit kezdeni ezzel a kétségbeeséssel, nem tudta máshogy elviselni csak ha haragba fojtja.

Lerántotta magáról a fiú kezét, majd előhúzta fegyverét és egyenesen Hecatéra fogta.

- Azonnal megmondod mit akartok tőle és hogy jutottatok ehhez a testhez!

- Lydia, nyugtasd meg.

Erre a szeme sarkából látta ahogyan Damien is Shorter feje fölé nyúlt, és meredten megtartotta ott a kezét, míg a lány felállt, és felé indult.

- Ne gyere közelebb, vagy lelövöm! - kiáltotta Ash.

- Nem igazán féltem Hecatét, meg tudja oldani - mondta kedves hangon a lány. Nem nézett ki többnek Ashnél. - Inkább érted aggódok.

Felemelte az egyik kezét, amire a szőke éppen meghúzta volna a ravaszt, mikor úgy érezte mintha teljesen elvesztette volna a kapcsolatát a fején kívül zajló eseményekből, csak az agyában állt a belső hangjaként a nagy, sötét semmi közepén, és hiába próbált, nem tudott arra koncentrálni hogy bármit érzékeljen a környezetéből.

- Engedj ki! Mi a franc történik?! - kiabálta a fejében, mire lágy hangú csitítást hallott, ami feltételezhetően Lydiához tartozott.

- Érzem hogy dühös vagy, kétségbeesett és elkeseredett, de nincs mitől tartanod, nem akarunk nektek rosszat... Segíteni szeretnék mindhármótoknak - suttogta szinte közvetlenül a fülébe.

Amint meg akart szólalni hogy felbőszülten felcsattanjon, szinte minden gondolat kirepült a fejéből és újra csitítást kapott.

Mi a franc történik vele?