Wishing under the stars - Csillagoktól kívánni (Banana fish fanfiction)

Harmadik fejezet

Hála az égnek az egész nap nyugalomban telt. Eiji értesítette Ibét hogy pár napig nem lesz elérhető, Ash pedig végig Shorteren agyalt. Hogy mi lesz ha visszajön, ha felébred, ha neheztelni fog rá amiért lelőtte.

Mardosta a bűntudat.

Este nyolc-kilenc körül mikor mindenki lefeküdt, Hecate elment dolgozni, Lydia pedig megkérte Damient hogy merevítse ki ahol járt Shorter meggyógyításában, mert már borzalmasan fáradt volt, bár ennek a jelentését nem egészen értette Ash. Eiji kidőlt, és mélyen aludt, Damien és Lydia is nyugovóra tértek, Ash azonban hajnali három körül még álmatlanul forgolódott.

Nem tudta kikapcsolni az agyát...

Úgy érezte szétrobban a feje ha tovább gondolkodik, elöntötték az érzések, az emlékek és a gondolatok.

Vajon Lydia ezt ki tudná kapcsolni?

Nem mintha bízott benne annyira hogy beengedje a fejébe, vagy hogy is mondják ezt a démonok, csak felmerült benne a gondolat. Ha képes volt egy gyakorlatilag halott ember fejéből kitörölni a banánhal hatását, lehet erre is képes.

Jó lenne csak úgy megszabadulnia minden terhétől... Már kezdte úgy érezni hogy teljesen elveszítette önmagát. Annyit gyilkolt, annyi embert ölt meg hidegvérrel... Mint egy szörnyeteg. Egy szörnyeteg ami átvette felette az uralmat, eltorzította a gondolkodását és minden érzését elvette.

Borzalmas volt. Legszívesebben kitépte volna a saját fejéből a gondolatait, csak szabaduljon meg végre ezektől a lidércnyomásoktól.

Túlterhelt fejjel nézett a maga mellett gondtalanul szuszogó Eijire. Ő mélyen aludt.

Nem akarta felébreszteni, így csendesen kiszállt mellőle az ágyból hogy elmenjen megmosni az arcát.

Ahogy kilépett a szobából a sötét folyosóra amit csak két falon elhelyezett halvány fényű lámpa világított meg azonban hatalmas sikolyra lett figyelmes Lydia szobája felől.

Azonnal odakapta a fejét.

Az első sikolyt egy újabb követte, ami nem akart abbamaradni.

Odarohant a szobához és lassan, a fal mellett állva nyitott be, várva arra hogy valaki esetleg rálőjön, de nem történt semmi, csak sikítást és fájdalmas morgásokat hallott Lydiától. Lassú, csendes léptekkel, óvatosan nézett be, de a félig homályos szobában csak a lányt látta feküdni egy franciaágy közepén, teljesen összekuporodva, megfeszült testtel a fülére tapasztotta a kezét és úgy sikoltozott, mintha szörnyű fájdalmai lennének.

- Lydia, minden rendben? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel Ash.

Borzalmasan festett a lány, egyáltalán nem volt magánál. A kérdésre szinte nem is reagált, csak újra felsikoltott és erőteljesen belemarkolva a hajába nyomta erősebben a kezét a fülének.

Hirtelen azonban mintha villám csapott volna belé összerándult és egy helyben szinte megfagyott.

- Víz... Víz kell... - suttogta épphogy nyitott szemmel reszketve.

- Mi történt? - pislogott rá értetlenül, de még mindig nem volt tudatánál a lány.

Feszült, remegő testtel teljesen megizzadva kelt fel lassan, majd teljes testúlyát a falnak vetve sántikált ki a szobájából, össze-összerogyva, vagy fájdalmasan suttogva, és a mellkasára szorította a kezét.

Ahogy közelített Ash arrébb állt, nem tudta mit tegyen. Úgy tűnt mintha valami lidércnyomás hatása alatt lenne.

Még a Damienék ajtajáig sem jutott el mikor Ash mellé ért és hirtelen megállt. A lélegzete bennakadt, a szeme tágra nyílt, a földre esett és teljesen megfeszített testtel húzta össze magát ahogyan az eddigi legfájdalmasabbat felsikoltotta.