Wishing under the stars - Csillagoktól kívánni (Banana fish fanfiction)

Negyedik fejezet

Az éjszaka végül Eiji addig simogatta és nyugtatta Asht míg az ölében fekve, a derekát ölelve el nem aludt.

Mikor felébredt reggel még mindig ugyanúgy voltak, csak a feketehajú félig fekve aludt, és részben a szőke arcán tartotta a kezét, ami kifejezetten melegséggel töltötte el.

Úgy kelni hogy derekát öleli, miközben békésen aludt a fiú... Csodás volt. Azt kívánta Ash hogy bár minden nap így ébredhetne. Nem akarta elengedni a derekát, vagy eltávolodni tőle... Inkább jobban magához szorította, hogy közelebbről érezze a fiú finom, vaníliához hasonló illatát.

Tudta hogy egy nagyon megterhelő nap elé néztek, és azt akarta hogy örökké elnyújthassa azt az egyetlen pillanatot és sose kelljen elmozdulnia onnan.

Hogy még akár egy egészen kicsi szeretethez jusson, visszacsukta a szemét és elengedte az izmait, hogy alvást színleljen. Dino prostituáltjaként ebben hatalmas gyakorlatott szerzett, sokszor akár a túlélése is múlt rajta hogy jókor szimuláljon.

Most viszont nem volt Dino, nem volt senki más, csak ők ketten... Ami jobb érzés volt mint bármi más a világon.

Eiji alig néhány perccel később ébredt fel, és nagyon óvatosan mocorogni kezdett, rendesen felült ülésbe, de nagyon figyelt rá nehogy megzavarja Ash álmát, amiről úgy tűnt, fogalma sem volt róla hogy már egy ideje vége volt.

Valószínűleg mikor észrevette hogy az egyik keze a szőke fején pihent megörült, és finoman simogatni kezdte a haját.

- Milyen puha... - suttogta alig hallhatóan.

Hiába próbálkozott teljes erejéből, már harapta a száját, szívta a fogát, de Ash nem tudta visszafogni a mosolyát ami erre a szájára kúszott. Őszintén jól esett neki hogy Eiji megszólalt. Nem is az amit mondott, hanem a kedves, szerethető hang amivel mondta.

- Milyen? - kérdezte a hátára fordulva, és játékosan Eiji barna szemeibe nézve.

- Nocsak, felébredt az álomszuszék - vigyorgott vissza a fiú.

- Már ébren voltam - morogta, de belül még mindig melegség töltötte el.

- Persze, hiszi a piszi - rázta meg a fejét rosszallóan Eiji.

- Higgy amit akarsz. - Megvonva a vállát kelt fel ülésbe egyetlen lendületből, kicsit morcos fejjel. Még hogy nem hiszi... Csak piszkálni akarta őt, tudta jól.

Felhúzva az orrát lecserélte a pólóját, és már ki is ment. Ennyi bűntudat Eijinek is járt.

Ahogyan kilépett azonban a nappaliba és Shorter testére pillantott, neki is eszébe jutott minden, ami miatt bűntudata volt. Az ő hibája volt hogy ez történt vele.

- Jó reggelt! - intett neki mosolyogva Lydia, ahogy a megszokott helyén ült, Shorter feje fölött matatva. Nyoma sem volt rajta az éjszakai eseményeknek, hihetetlen.

Válaszképp csak bólintott, ahogy a tűzhelynél tüsténkedő Damiennek is.

- Reggelt - suhant el mellette Hecate, ahogy a tarkójánál összefogta egy rövid, fehér vállatlan felső megkötőjét. - Be tudnád kötni? - fordult meg Damiennek háttal.

- Persze. - Azonnal neki is fogott, de még azért kicsit csipkelődés céljából megszólalt. - A rózsáknál mindenre megtanítottak, csak arra nem hogyan kell masnit kötni?

- Nem a masnival volt a gond... Azzal hogy hátul van - morogta a nő.

- Értem. Az sokkal jobb - mosolyodott el kedvesen ahogy már meg is kötötte, és kedvesen végigsimított a vörös hajú lapockáján ahogy egy kicsit közelebb hajolt hozzá. Ők egy pár lennének? Elég intimnek nézett ki a viszonyuk az eddigiekből, bár kicsit össze volt zavarodva Ash az elmúlt nap eseményei miatt ebből a szempontból. Lydiának és Hecaténak is nagyon bensőségesnek tűnt a viszonya, Damien viszont kifejezetten szótlannak tűnt, nem nézett ki olyannak aki sokat kommunikál.