A Tomioka Testvérek

1.

~ Mei szemszöge ~

Miután apéák elmentek, meggyőződve arról, hogy megtartom a másfél méter távolságot Kawara-tól (én másfél millimétert értettem, nem tehetek róla, hogy félrehallottam), kiültem egy cseresznyefa alá, és olvastam tovább a könyvem.

- Szia! - ült le mellém Kawara, mire összecsuktam a könyvet, és a fiú vállára dőltem

- Szia! - mosolyogtam, majd megfogtam a kezét

- Apád néha furi...

- Ne is mond... Azt mondta, hogy tartsam be a másfél méter távolságot. Én viszont másfél milliméternek hallottam. - erre elnevette magát

- Egyből gondoltam. - nevetett

- Mára mi a terv?

- Pihi, holnap viszont megyek a Kiválasztásra.

- Vigyázz magadra! - öleltem át a karját

- Vigyázni fogok, ígérem. - megpuszilta a homlokom, majd összekulcsolta az ujjaink, és egy puszit nyomott a kézfejemre

Mosolyogva visszahajtottam a fejem a vállára, és néztem az öcsém, aki Muichirou-san-nal edzett, Miru pedig szurkolt neki. Mármint az öcsémnek.

- Ez így nem ér ám! - állt le Muichirou-san, mire Yuu sikeresen felborította

- Nyertem!! - ugrált örömében

- Persze, mert volt szurkolótáborod. - nevetett Kawara, ugyanis pont halló távolságban voltunk

- Ugyee?? - mosolygott a fekete hajú lány

~ Este ~ Yuu szemszöge ~

Kint ültem a teraszon a nővéremmel. Azaz ő ült, én pedig az ölében feküdtem, és lehunyt szemekkel élveztem, ahogy birizgálja a hajam. Viszont feszült volt...

- Miért vagy feszült? - nyitottam ki a szemem

- Kawara holnap megy a Kiválasztásra, és anyáékról se hallani semmit, ahogy Tanjirou-ékról sem. - nézett maga elé - És féltem őket. Tudod, hogy nekem ti vagytok a legfontosabbak az életemben.

- Tudom, én is aggódok miattuk... De nem tudod, hogy miért mentek el és mi miért nem mehettünk velük? Eddig, ha mindig egyedül lettünk volna, velük mentünk.

- Ezért aggódom.

- Anya és apa a legprofibb Démonölő, biztos nincs semmi baj!

- Mindegy, menjünk aludni.

Bólintottam, majd felálltam, és bementem az ottani szobámba.

~ Kasumi szemszöge ~

Ledőltem az ágyra hulla fáradtan. Elkezdődött a nyomozás Sora, Shinobu kisfia után, aki rejtélyes módon, szőrén-szálán eltűnt. Ma csak elmentünk a faluba, és kerestünk magunknak valami szállást az éjszakákra, amiket itt fogunk tölteni, holnap pedig első utunk az árvaház lesz.

Giyuu is mellém feküdt, hátulról teljesen hozzám simult, és megkereste a kezem. Amikor megtalálta, rákulcsolta az ujjait, míg én betakartam őt is.

- Holnap te tárgyalsz. - motyogta a hátamba Giyuu

- Felejtsd el, az egész Sanemi ötlete volt, majd ő megoldja. - erre elnevette magát

- Erre kíváncsi leszek.

- Szerinted én nem?

Egy kis idő múlva Giyuu-nak csak az egyenletes szuszogása töltötte be a szobát. Óvatosan felé fordultam, hogy megnézhessem, majd elmosolyodtam. Elaludt. Kezem az arcára tettem, és közelebb kúsztam hozzá. Én is lehunytam a szemem, és lassan álomba is merültem.

~ Démonoknál ~ Douma szemszöge ~

Halkan kilopóztam Sora szobájából, becsuktam az ajtót, és lementem a nappaliba ahol a többiek is ott voltak. Daki és Gyutaro csak beszélgettek, Kokushibo pedig karba tett kézzel, lehunyt szemekkel ült a fotelben. A többi démon házon kívül tartózkodott, Akaza pedig már a pokolban rohad.

- Ritka alkalom, amikor csend van. - jegyeztem meg, majd leültem a kanapéra

- Ritka alkalom, amikor nem veszekedsz valakivel. - nézett végig rajtam Daki kuncogva

- Tényleg, régen húztam már Kokushibo agyát... - elmélkedtem

- Felejtsd el, most ne akard felcseszni az agyam, ha jót akarsz magadnak. - motyogta az említett még mindig csukott szemekkel

- Fáradt vagy? - erre bólintott

- Hulla vagyok, alig aludtam ez elmúlt időszakban, és... - ám ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és egy nem várt vendég lépett be rajta

- Ohh, bazdmeg... - motyogtuk a szobában levőkkel Muzan-sama láttára

Ekkor eszembe jutott valami...

Sora...!

Már álltam volna fel, amikor Muzan-sama beljebb jött.

- Nem hallottam valamit, Kokushibo... - tette karba a kezét a feljebb valónk

- M-Muzan-sama... - motyogta Kokushibo rémülten, majd nyelt egyet

- A többiek házon kívül vadásznak, de nem emlékszem, hogy Akaza-t is elküldtem volna velük. Merre csámborog? Van a számára egy feladatom.

- Muzan-sama... - emelte fel a kezét Daki - Akaza halott.

- Hogy?

- Jól hallja. - hajtotta le a fejét Gyutaro - Akaza-t megölte egy Pillér.

- Melyik Pillér merészelte megölni? - ingerült hangjától még jobban kirázott a hideg

- Kamado Kasumi. - erre ledermedt - Valami baj van...?

- Dehát én úgy emlékszem, hogy kiírtottuk az egész Kamado famíliát!

- Kettő ember mégis kimaradt. - néztem fel rá, majd felálltam - Bocsánat, de nekem most fontos dolgom van.

- Várj csak! - közelebb lépett - Mi ez az ember szag?

- Van itt egy félig ember félig démon fiú. - magyaráztam - Ő egy Pillér Tsuguko-jának, Kocho Shinobu-nak a fia...

- És miért van itt?

- Hát mert... Ő... Az... - motyogtam össze-vissza - Az én fiam.