A Tomioka Testvérek

3.

~ Másnap reggel ~

Még sötét volt, amikor kinyitottam a szemem. Giyuu még aludt mögöttem, ezt nagyon egyszerű volt megállapítani. Ugyanis az ablak felé voltam fordulva, így csak az ő szuszogása érhette el a tarkóm, de amint fel akartam ülni, visszahúzott magához.

- Maradsz! - adta a parancsot álmos hangon, mire felé fordultam

- Ahelyett, hogy parancsolgatnál, igazán adhatnál egy csókot! - erre kinyitotta a gyönyörű kék szemét

Öt másodperc se telt el, máris maga alá gyűrt, úgy csókolt meg, de ebbe most minden szenvedélyét és érzését bele adta. Elhajolt, és vigyázva a sérüléseimre, kibújtatott a sötétkék felsőmből. Megállt egy pillanatra, a hüvelyk ujjával végigsimított a melleimet takaró kötésen. Biztatóan rásimítottam a kezére, mire rám emelte csodálatosan szép kék íriszeit.

- Semmi baj, Giyuu. - mosolyogtam rá kedvesen - Nem fáj.

Lehúztam a fejét, és a nyaka köré fontam a karjaim. Lassan a füléhez hajoltam, és suttogni kezdtem.

- Rád bízom magam. - suttogtam mosolyogva - Azt csinálsz velem, amit csak akarsz.

Megpuszilta az arcom, és visszafeküdt mellém. Magához ölelte a derekam, míg én a halántékom a mellkasának döntöttem.

- Elmegyünk randizni? - kérdeztem lehunyt szemekkel

- Aha. - kezével időközben a combomra simított, és finoman cirógatni kezdte a hüvelyk ujjával

~ Mei szemszöge ~

Arra ébredtem, hogy valaki kopogtat az ablakomon. Felkeltem, és felhúztam a redőnyt. Kawara rám mosolygott, mire megrázva a fejem, nyitottam ki az ablakot. Bemászott, és levette a havas haoriját, majd ráterítette a székemre.

- Te nem vagy komplett. - öleltem át hátulról, homlokom a hátának döntöttem

- Súlyos Mei hiányom volt, ezt pedig muszáj volt orvosolni. - kuncogott

- És apám?

- Vállalom a veszélyt.

Megfordult az ölelésemben, a bal karját a derekamra tette, a jobbal pedig az állam alá nyúlva felemelte a fejem. Lejjebb hajolt, és megcsókolt, amit azonnal viszonoztam. Átfogtam a nyakát, és a jobb kezemmel ében fekete hajába túrtam.

Finoman ráborított az ágyra, és megszakította a csókot. Végigcsókolta a kulcs csontom, majd a vállam felé haladt. Hátravetettem a fejem, és belemarkoltam a lepedőbe, ahogy ajkaival a nyakam és a mellkasom kényeztette.

- Ka-Kawara-kuun... - próbáltam szóhoz jutni

Abbahagyta, és a szemembe nézett.

- Mi az? - hajolt hozzám közelebb

- S-semmi. - suttogtam, majd megfogtam az arcát - Csak ne siessünk el semmit.

Nem szólt egy szót sem, csak bólintott, és mellém feküdt. Magamhoz öleltem, és megpusziltam a homlokát. Kezeit a hátamra fektette, arcát a mellkasomba fúrta, és úgy szorított magához, mintha azt hitte volna, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnök. A haját kezdtem cirógatni. Egy kis idő múlva a derekam szorító karja elernyedt, én pedig rá néztem, és elmosolyodtam. Elaludt. Őt nézve engem is elkapott az álmosság, majd később én is elaludtam.

~ Vissza Kasumi szemszögébe ~

Felültem az ágyon, ami a férjemnek nem igazán akart tetszeni, így egyből visszahúzott, és felém kerekedett. A csípőm mellé térdelt, két tenyerét a fejem mellé tette.