A Tomioka Testvérek

4.

~ Giyuu szemszöge ~

Kasumi könnyen visszaaludt, míg nekem egyáltalán nem akart lecsukódni a szemem. Így jobb elfoglaltságnak bizonyult a plafon bámulása helyett Kasumi nyugodt arcát nézni és a derekát simogatni. A kezem felcsúszott a hajához, és vörös tincseibe rejtettem az ujjaim. Közelebb húzódott, majd átölelt. Visszafeküdtem a hátamra, ő a fejét a mellkasomra hajtotta.

- Mennyi az idő? - kérdezte halkan

- Olyan hat óra környéke, nem tudom. - simogattam tovább a haját

- Nincs kedvem felkelni.

- Nekem sincs, de valakinek muszáj lesz figyelnie a gyerekekre.

- Az te leszel, én már akkor vigyáztam rájuk, amikor még meg sem születtek.

- Én meg rád vigyáztam. - pillantottam le rá

Elmosolyodtam, és egy csókot nyomtam a homlokára.

- Szerelmem... - hunytam le a szemem

- Igen?

- Szeretlek!

Mikor újra kinyitottam a szemem, Kasumi hirtelen megcsókolt. Viszonoztam, és a tarkójára simítottam.

Ez a csók más volt, mint a többi. Ebben a csókban szó szerint minden érzelme benne volt.

- Én is szeretlek! - suttogta - Érted meghalnék.

- Százszor meghalnék.

- Úgyhiszem... Ez a szerelem... - homlokát az enyémnek döntötte, mind a ketten lehunyt szemekkel öleltük a másikat

- Végtelen. - fejeztem be, amit elkezdett - Szeretném újra és újra átélni azt a pillanatot, amikor hozzám jöttél.

Mikor nem hallottam választ, kinyitottam a szemem. Kasumi szemei kissé könnyesek voltak.

- Mi a baj, Szerelmem? - kérdeztem aggódva, kezem az arcára tettem

- Csak nagyon szeretném, ha örökre itt lennél. Ha örökre az enyém lehetnél.

Elmosolyodtam, és egy csókot nyomtam az ajkaira, amit azonnal viszonzott.

- Amúgy... - hajoltam el tőle - Most jutott eszembe, gyűlés.

- Ahj... - temette a fejét a párnájába - Nem akarooom...

~ Douma szemszöge ~

- Unatkozoooook... - dőlt el Daki ölében Sora, így a lapockája az én lábamon volt - Csináljunk valamiiiit!

- De mit? - kérdezte Gyutaro - Az oké, hogy kéne csinálni valamit, de az már kérdéses, hogy mit.

- Bújócskázzunk. - javasolta a kisfiú, majd rám nézett - Abban nem kell szaladni, és tudsz magadra vigyázni.

- Ha Daki megengedi, hogy felkeljek innen, akkor oké. - a fekete hajú lány bólintott, mire Sora felállt, és az ajtóhoz szaladt

- Ki számol? - kérdezte izgatottan, én pedig megdobtam Hantengu-t egy párnával - Hantengu bácsi? Nekem az is jó!

- Mi?! - pislogott körbe az említett

- A gyerek kedvéért. - állt fel Gyutaro

Hirtelen nyílt az ajtó, ami fejbe vágta Sora-t, majd egy Kokushibo lépett be rajta.

- Az orrom... - motyogta Sora az orrát fogva a földön ülve

- Kokushibo-dono... - ment oda Daki, és a mutatóujjával elkezdte kiosztani szerencsétlent - Hogy lehetsz ennyire felelőtlen?! Egyáltalán van fogalmad róla, hogy szegény kisfiúnak ez mennyire fájhat?!