Sosem vagy egyedül {BEFEJEZETT}

10. fejezet; Fordulatok

- Ezáltal rátaláltam életem első szerelmére és sohasem felejtem el, mert érzem ő mindig velem van. - csuktam be a könyvet. A felolvasó konferenciákon való részvétel mindig megviselt lelkileg, emberek előtt hangosan olvasni ráadásul a saját történetemet, kicsit sem egyszerű, de megéri. Aurora közeledett felém, közben épp egy aláírást kértek tőlem.
Természetesen dediláltam az általam írt könyv első lapját.
- Szóval, milyen a hírnév? - jött oda hozzám két jeges latteval a kezében.
- Élet mentő vagy! - hálálkodtam neki, közben a aktuális ügyön kattogtam.
- Anyával kapcsolatban... Tudom, hogy rajta jár az eszed. - jelentette ki. A kezemre helyezte övét. - Mint kiderült valóban rossz szervezetet választott. Drogkereskedelemmel foglalkoznak tőlük szerezte az anyagot. Végül nem tudunk mit kezdeni az üggyel, hiába erősködtem öngyilkosság ként zárják le az aktáját. Semmi nyom nincsen a bandáról.
- Nem értem mit akartak tőlünk. - kortyoltam bele az italomba.
- Veled mi van? Hogy érzed magad azok után... - utalt egyértelműen a Jasonnel történtekre. Mindenről beszámoltam neki hat teljes hónap telt el és semmi jele annak, hogy itt lenne a közelben, bár lehet jobb ez így.
- Jól vagyok, eljárok az ülésekre és szereztem rendes állást a könyvvel érkező bevételek mellé. - közöltem tárgyiasan az érzelmek nem az én világom többé. Új életet kezdtem, ugyan akkor a szememmel néha még is őt keresem a tükörben.
- Nekem bármit elmondhatsz. - hozakodott elő a tipikus sablon szöveggel fejemet rá, hogy attól tart vissza szokok. Félelme nem téves, ha tehetném meg tenném, de Jason ért azért, hogy ha egyszer vissza tér lássa ki lett belőlem és én is láthassam őt.
- Tudom jó, hogy itt vagy.

Ugyanekkor London utcáin

- Hé! Figyelj rám! Daniel...
- Mi a... Te is hallod ezt?
- Haver már megint hallucinálsz.
- Nem nem, tényleg itt vagyok a nevem Jason. Meg fogtok halni, add át az irányítást hagy segítsek!

Gonosz kacaj morajlott fel az egykor romok helyén tornyosuló Colleman ház előtt.

- Valami nagy következik és részesei lehettek.

- Csak neked köszönhetek mindent Mason.

- Piedesztáról nézheted majd végig...

- ... Az egészet.

- Mert sohasem vagy egyedül én mindig figyellek.

első szerelmed
Jason...