Insomnia /Changhyuk ff./

Így kell lennie

~

"Csak téged akarlak. Te vagy a jelenem és a holnapom egyszerre."

A reggeli nap sugarai szinte megvakították az alfát mikor kiért a hatalmas tíz emeletes árnyékából. Kezével takarva a szemeit hívott magának egy taxit majd amíg várt egy kissé megigazgatta a ruháját. A Minhyukkal töltött fél óra talán most sokkal több érzelmet és vágyat váltott ki belőle, mint a tegnapi randevújuk. Persze imádta hallgatni ahogy megállás nélkül csak fecseg. Ilyenkor többször is előfordult, hogy hallgatta ugyan az Omegát, viszont talán az agyáig el sem jutott, hogy mégis miről beszélt, csupán csak csendesen figyelte az arcát. Igyekezett nem elveszni a szemeiben és nem minden egyes mimikáját elraktározni a memóriájában. Rengeteg apróságot fedezett fel miközben figyelte az omegát. Feltűnt neki, hogy mikor nemet mond, egy kissé fintorog mindig. Elég gyakran forgatja a szemeit, amiben egészen meg is egyezett Changkyunnal, hisz az alfa is elég gyakran ismétli ezt a mimikát. Azt is észre vette, hogy mikor kuncog, akkor a szája elé szokta emelni a kezeit. Az a fajta értő figyelem amivel Minhyuk rendelkezik nagyon is tetszett az alfának, hiszen az omega miközben hallgatta Changkyun szavait elég sokszor bólogatott, hümmögött, mosolyodott el, ha esetleg olyat mondott. Szemeibe csillogott az empátia, az együttérzés, mikor Kyun egy kicsit is panaszkodott. Most viszont nem nagyon beszélgettek, sőt inkább csak nyöszörgött. Ahányszor lehúnyta egy kissé a szemeit látta maga előtt a félig mezítelen Minhyukot amint a kezei közt hangosan nyög. Nem is ezzel volt a problémája, hiszen szívesen segített neki, fájt látnia ahogy az omega szenved, sokkal inkább magával volt problémája. Lelki szemei előtt már egy másik helyzetben, másik pozícióban képzelte el őt. Attól tart, hogyha ez így megy tovább akkor a következő alkalommal tényleg meg fog történni, egy hónap alatt pedig nem akarja még ezt. Persze nagyon is vágyott rá, mindennél jobban, de még mindig tartani akarta magát ahhoz, hogy előbb olyan omegát akar csinálni Minhyukból aki méltó hozzá. Voltak ugyan is még gyerekes hóbortjai, kissebb kivetnivalók a viselkedésében, viszont ahhoz, hogy ezen az alfa javítani tudjon sokkal több időt kell együtt tölteniük. Viszont Changkyun nem akarta, hogy egy hotelben kelljen elszálásolnia. Szerette volna ha marad mindkettejüknek egy kis magánszféra, ahova vissza tudnak kicsit vonulni. Mikor megérkezett a taxi beült és már mondta is a címet. Lassan a telefonja után nyúlt és tárcsázta is a titkárát.

- Főnök hol van már? Rég itt kellene lennie, mit mondjak az üzleti partnerének? Vagy egy órája vár már... - hallotta meg beosztottja Peter hangját ami már most egy kissé vitte fel benne a pumpát, pedig az csak aggodalmát fejezte ki.
- Éppen... Magánéleti problémáim voltak. Két kezem bevetve kellett segítenem valakinek. - magyarázta nyugodtan, hiszen nem akarta felidegelni saját magát. - Na a banyának azt mond, hogy tíz perc és ott vagyok. De ide figyelj. Először is nézzél körbe nekem. Lakást akarok kurva gyorsan. Nincsenek nagy igényeim. Legyen egy kis kertje, de családi ház legyen. Nem érdekel ha balkony, ahogy az sem ha emeletes. Szép legyen és újépítésű. És legyen berendezve. Még holnap akarok is menni megnézni. - ecsetelte kívánságát. A béta csendben hallgatta végig főnökét.
- Rendben.. mire ide ér már mutatom is amiket találtam... Amm még valamit mr. Im? - kérdezte kiváncsian.
- Mit is akartam? Ja azonnal vedd le a mocskos lábad az asztalról! - mordult rá idegesen. Erre Peter csak majdnem kiejtette a telefonját a kezéből, de még időben el tudta kapni, így le is tette azt.

Mikor megérkezett a taxival fizetett majd ki is szállt belőle. Zsebre vágta a telefont majd besietett az épületbe. Útja egyenesen a tizedikre vezetett. Nem is szólt alkalmazottjához, csak berohant az irodájábal ahol a hölgy már rég várt rá. Egy jó órás beszélgetést követően hagyta el az alfa nő az irodát így  bemerészelt menni utána. Csendben figyelte a kissé szenvedő alfát. Nem tudta elképzelni mi baja lehet.
- Uram... Minden rendben van? - kérdezte kissé aggódva. Changkyun feltette a lábát az asztalra és hátradőlt. Eléggé fájt a feje. Nem is tudott mit kezdeni vele konkrétan.
- Hozz nekem kérlek valami marha erős fájdalom csillapítót. Meg fogok bolondulni. - morogta majd lassan a homlokára simított. Peter rohant is, hogy segíteni tudjon az alfán. Egy pohár vízzel és egy gyógyszerrel tért vissza amit lassan le is tett az alfa elé.
- Köszönöm. - mondta majd kibontotta a gyógyszert és már a nyelvére is tette a azt, hogy akkor most le is küldi.
- Ne köszönje meg, mert akkor nem fog hatni. - magyarázta kissé aggódva.
- Igazad van. Akkor baszd meg. Egészség. - mondta egy kissé megemelve a poharat majd ki is itta annak a tartalmát.