Insomnia /Changhyuk ff./

Enyém vagy

Kissé kábultan iszogatta a teáját, miközben próbált magához térni. Mindig is korábkelő típus volt, de a koránkelőknek is lehet nehéz az ébredés, főleg ha rosszat álmodtak előtte. Lassan csoszogott át a fürdőszobába majd magára is zárta az ajtót, hiszen rajta kívül még négy másik omega is lakott itt, ráadásul ő az egyetlen férfi. Miután megszabadult a ruháitól óvatosan beállt a zuhanyba és elkezdett magára vizet engedni, a víz kellemesen csiklandozta a bőrét, sikeresen elindította a vérkeringését. Szemei kissé kipattantak és mondhatni új erőre kapott tőle. Lassan a samponért nyúlt, majd jó alaposan bedörzsölte vele a haját aztán alaposan ki is öblítette belőle azt. Kissé kétségbe volt esve, mivel utoljára négy nappal ezelőtt beszélt Changkyunnal, és igaz mindig írtak egymásnak, valahogy mégis úgy érezte kerüli őt, ami valahol valljuk be, hogy jogos, mivel Minhyuk éppen termékenységi időszakában volt, és egyikük sem akarta, hogy bármi meggondolatlan történjen kettejük közt. Viszont ma reggel Changkyun még nem írt neki semmit, pedig azért ilyenkor már rég jó reggelt üzenetekkel bombázta az omegát. Furcsa előérzete volt, de nem csak kifejezetten az alfa eltűnése zavarta hanem az is, hogy eddig még senki nem akarta rátörni a fürdő ajtaját, hogy siessen már, mivel általában véve mindig ez van. Ahogy végzett jó alaposan betekerte magát a narancssárga színű törölközőjével majd elindult vissza a szobájába, hogy felöltözzön. Az ágyán volt egy rózsaszál amin meg is lepődött, mellette kikészítve a mai ruhája és egy kis levél. A levelet pézsmával illatosították, s ebből azonnal tudta, hogy Changkyun keze lehet a dologban. Kiváncsiságból kinyitotta a szekrényét, de az teljesen üres volt. Megcsóválta a fejét, mivel megérzései valóra is váltak. Gyorsan beleugrott az aznapi ruhájába, majd el is indult dolgozni. Útközben betért a közeli pékségbe, valami reggelit venni. Az eladó mosolyogva fogadta az omegát majd azonnal adta is neki amit kért. Minden egyes nap így szokta intézni a dolgait. Komótosan sétál a munkahelye felé, közben pedig az általa választott péksüteményt majszolgatja, kellhet ennél több vagy jobb? Persze ha Changkyunnal ébredne minden egyes reggel akkor készítene neki reggelit, mellé pedig főzne neki kávét, mint ahogy azt a rendes omegák is teszik a párjaiknak, viszont így, egyenlőre egyedül elég nehéz volna, ráadásul feleslegesnek is gondolná, hiszen omega társai sem fordítanak nagy figyelmet erre, ők is éppen ott esznek ahol vannak, vagy amikor ráérnek, ezt pedig ő is eltanulta az idősebb lányoktól. Kellemes volt az idő odakint. Egészen sokan rohangáltak az utcán, mivel mindenki vagy munkába igyekezett vagy pedig a gyerkőcöt eljuttatni az ovódába vagy iskolába. Amint befejezte a reggelijét meg is pillantott egy ismerős omegát aki két fiúcska kezét fogta.

- Szép reggelt! - köszönt előre az omegának.
- Önnek is Edward! Megkérhetném, hogy bekísérje a két fiam? Nagyon sietnék.. - kezdett bele, mire a férfi azonnal bólintott is.
- Természetesen. - bicentett majd megfogta a két fiú kezét és egymás mellett sétáltak az ovóda irányába. Az ikrek elég sokszor szokták piszkálni egymást, de ez talán természetes is testvérek kötött. Az egyikük alfa a másikuk pedig omega lesz majd ha elérik az ivarérett kort, addig pedig Kihyun kívánsága szerint élvezzék ki, hogy még csak gyerekek. Megannyi szenvedés vár még rájuk majd később, ezt pedig ő már jól tudja, még úgy is, hogy mennyire fiatal. Az élet nem habos torta, csak ameddig nem vagy teljesen tudatában a dolgoknak. Oh az édes tudatlanság. Mennyivel egyszerűbb úgy élni, ha nem tudsz arról, ami körülötted zajlik és mindened megvan, mert ugyebár a szüleid vagy a körülötted lévők megadnak neked mindent, amire csak szükséged lehet. Gondolatai közt lassan arra eszmélt fel, hogy két apró társával megérkezett a célállomásig, amely még nem volt nyitva, hiszen a kulcs Minhyuk zsebében lapult. Lassan elengedte a kezeiket majd a zsebében kezdett turkálni. Pár cukros papír és elhasznált zsebkendő mellett meg is találta a kulcsot amit megkönnyebbülten illesztett a zárba, s itt kezdődött a hosszas nap mely alatt most is mindennek zökkenőmentesnek kellene lennie, de nyilván nem lesz az, hiszen egy ovódáról beszélünk, mindig akadnak kisebb nagyobb problémák, melyek elhárításáért Minhyuk a felelős.