𝙷𝚎𝚐 [𝙼𝚊𝚛𝚒𝚌𝚜 𝙿𝚎𝚝𝚒 𝚏𝚏.] befejezett

1. rész

-Alexa! Alexa! hallottam meg a hangot.
-Mi van Jázmin? húztam a fejemre a takarót.
-Suliba kell mennünk. rázott tovább a húgom.
-Oké, oké megyek. ültem fel, hogy abba hagyja. 10 éves és nagyon imádom, de nem érti meg, hogy 18 évesen a legnagyobb kínzás a koránkelés. Gyorsan felöltöztem, tettem magamra egy kis sminket kifésültem a hajam és leindultam a konyhába.
-Szia anyu, legyen szép napod. adtam az arcára egy puszit majd kimentem az ajtón a húgomhoz.
-Neked is kincsem. szólt utánam.
-Ma nem veled megyek, hanem Botival, biciklivel. mondta a kiváncsi tekintetemet látva.
-Oké, rendben. Vigyázz magadra! búcsúztam el tőle. Boti az egyik fiú barátom öccse, nagyon rég óta ismerem úgyhogy rá merem bízni a húgom. Sétálva indultam a suli felé, a tájat figyeltem amíg fel nem hívott a legjobb barátom.
-Csáá Törpikeee! kiáltott bele. Láttam magam előtt a tipikus vigyorát. Már ovi óta ismerem, elvette a kislapátomat homokozáskor ezért a fejére borítottam egy vödör homokot. Szép első tali tudom. Amúgy szinte csak fiú barátaim vannak. Sára az egyetlen lány barátom ő 5. osztályba csatlakozott hozzám és a legjobb fiú barátomhoz. A többi barátom pedig középsuliba ismertem meg.
-Szia Tökfej! üdvözöltem.
-Siess, vettem neked kávét és van egy meglepetésem, nagyon fogsz neki örülni. mondta.
-Már úton vagyok, és hamarabb ott leszek mert Jázit nem kell elkísérni suliba. magyaráztam.
-Hát ki viszi el? kérdezte.
-Brúnó öccse, Boti. válaszoltam miközben átmentem egy zebrán.
-Uuu, de korán kezdi az öcskös. Nagyon helyes. vihogott.
-Na leteszem, tala a suliban. zártam le a beszélgetést.
-Szia Törpike. köszönt el.
-Szia Peti. bontottam a vonalat. Épp a zsebemben mélyesztve a telefonomat gondolkodtam azon vajon mi Peti meglepetése, amikor egy óriási csattanás és az egész testemben szétterülő fájdalom megzavart. A fájdalom nem tart sokáig, ahogy jött el is illant. Felületem a betonon és hátra néztem, ilyétségemben egy horror film szerűt sikítottam volna. Ugyanis a testem még mindig a betonon feküdt ráadásul vérben. Megakartam fogni a hasam, de átszaladt rajta a kezem. Mi történik most? Talán álmodom? Ez egy nagyon ijesztő álom. Továbbra is a testem bámulva felálltam. Nem éreztem fájdalmat, nem úgy mint a testem ami mindenhol sebes volt, vagy a riadt nő aki oda szaladt hozzám, és sírás határán hívta a mentőt. Gondolom ő ütött el. Elé álltam és integettem de nem látott.
Most szellem lettem, vagy mi van?

Sziasztok itt az első rész, minden pénteken hozom a kövit.
Vízparti szerelem a másik könyvem címe nézzetek rá.