𝙷𝚎𝚐 [𝙼𝚊𝚛𝚒𝚌𝚜 𝙿𝚎𝚝𝚒 𝚏𝚏.] befejezett

16. rész

Teljes depresszióba estem és nem csak azért mert olyan erős gyógyszereket kaptam hogyha nem kelek fel lekapcsolnak a gépekről. Hanem azért is mert ma van a végzős bál és idén se mehetek Petivel. Az értékeim nem hogy javultak az elmúlt hónapban rosszabbodtak, főleg a májam a gyógyszerektől. Reggelre még a lázam is felment. Délután megduplázzák az erős gyógyszerem adagját este pedig triplázzák, éjfélig van időm. A szüleimnek mesélték ezeket természetesen csak ugye mindenhol ott vagyok. A percek teltek a gondolataim cikáztak. Idén is valami gonosz ribancot visz? Milán hívott volna el idén is? Milán érez valamit irántam? Én barátként szeretem őt. Lacival miért nem beszélgettem többet? Pedig annyira jó fej ő is. Bruni és Sára vajon örökre együtt marad? Suliból hiányoznék valakinek? Az élni akarás most csapódott ki. Megkaptam a második adag szurim is. Az idő vészesen csökkent. Amanda negyed óránként jött tartani a lelket a szüleimben, ő is hiányozni fog. Nem hiszem el, hogy nem leszek ott a végzős bálon.
Becsuktam a szemem és elképzeltem magam ahogy a folyosón sétálok, földig érő ruhámban, amiben nem vagyok olyan ronda mint általában. Oldalamon Peti baktat, szép zakójában és fényes cipőjében, miközben kezével az enyémbe karol. Ránézek ő is rám és elmosolyodik, büszkeség, öröm és szeretet csillog szemében. Ahogy közeledünk a torna terem felé hallom a zenét, ruhám susogását a padlón és lépteink hangját. Torna terem ajtajában megállunk és körbe pillantunk táncolnak, fotózkodnak, puncsot isznak. Beljebb sétálunk a tömegen és Peti vállába kapaszkodva táncolni kezdünk, miközben fujtatva minket néz az összes lány akiket megfektetett. Barna szemeiben elveszem amikor... Peti baszd meg, hogy egy rohadt romantikus pillanatot se  lehet végig gondolni, hogy ne rondíts bele.
-Jöttem amint tudtam. tépte fel az ajtót, miközben csokornyakkendőjét kötötte ki.
-Mi volt idáig? kérdezte.
-2-kor kapta a másodikat és pár óra múlva fogja a harmadikat. mondta apa.
-Értem, kimentek létszi, hogy beszélhessek vele. kérte Peti. Apa sóhajtott egyet majd elhagyták a kórtermet.
-Most jöttem a bálból mint látod... mutatott végig magán.
-És azonnal jöttem hozzád amint megtudtam egy hírt de ezt majd kicsit később mesélem, most kezdjük az elején. beszélt kicsit össze-vissza.
-Idén téged akartalak vinni a bálba...és ezt nem azért mondom mert itt fekszel, hanem mert így van. Még meg is beszéltem Milánnal. Tudtam mennyire fontos volt számodra a végzős bál és emlékezetessé akartam tenni, plussz te vagy az egyetlen maradandó nő az életemben. Akit nem használtam ki, aki nem használt ki, aki nem csalt meg és nem veszekedett velem minden levegő vételem után. szavai hatására gyorsult a szívverésem.
-A másik amit mondani akartam, hogy itt egy kártya... tett az éjjeli szekrényemre egy nagy üdvözlő lapot.
-Ezt ma este kurva sokan aláírták, főleg azok akik bántottak és azok akiket még szintén bántanak. Mindenki csak kedveset és jót üzen neked, átnéztem, nagy szeretettel várunk vissza. Ja és az utolsó... tett az alvó fejemre egy koronát.
-Ez volt a nagy hírem, te lettél idén a bálkirálynő tudom, hogy ez volt a legnagyobb vágyad. Megérdemled mert szeretlek. a szívverésem teljesen felgyorsult majd megszűnt. A gép csipogott én pedig emelkedni kezdtem. Peti ki, orvosok be, defibrillátor ezt már jól ismerem.
-3...2...1...sikertelen újra. ismételgették. Egyre magasabbra szálltam és egyre jobban kezdtem érezni, hogy én soha többé nem érezhetem ölelését.
-Utolsó próba gyerünk kislány menni fog erős vagy előtted az élet. biztatott az orvos miközben magasabb feszültségre állították a gépet. A szívmérőm megállíthatatlanul csipogott és csak a végtelen vonal látszódott rajta, mindenki kémlelte mikor jön már az a cikcakk vonal, de nem jött.
-3....2.......1............nagyon sajnálom kislány legyen szép élete. Halál beállta Május 27 21:31. mondta az orvos az elejét nekem a végét a nővérnek.
-Szeretlek. mondta még utoljára Peti sírva. Bár én is mondhattam volna neked. Most viszont már csak az örök élet vár rám.
Minden fájdalmam megszűnt, nem éreztem semmit. Lelki és testi szenvedéseim mind porrá lettek. Megmaradt, hogy kell szeretni, önzetlennek lenni, kedvesnek és az sok-sok csodás emlék. Utoljára idéztem fel mosolyát, nevetését, hangját melyek továbbra is a világot jelentik számomra. Mint ahogy énekelted, "Azt mondod nem kell többé már. Túl sok a seb nem gyógyul, fáj. Úgy érzem mintha a szívemet verném át". Sosem mondtam, hogy mit érzek irántad pedig kellett volna.
The end

Sziasztok jövőhéten utószó, de addig is nagyon ürülnék ha tiktok-on megtámogatnátok egy like-al a stabilo nyereményjátékra beküldött videóm.
__szinbi___ a nevem ott is. Valamint több mint ezren vagyunk tiktokon amit nagyon szépen köszönök, sokat jelent tényleg. Ha szeretnétek majd csinálhatunk live-ot.