𝙷𝚎𝚐 [𝙼𝚊𝚛𝚒𝚌𝚜 𝙿𝚎𝚝𝚒 𝚏𝚏.] befejezett

6.rész

10.év vége bál másnapja
Haza utat végig sírtam, majd bedőltem az ágyba. Ruhástól, cipőstől ahogy voltam. Csendesen áztattam a párnám. Kicsit később az ablak nyikorgását hallottam még és ahogy bemászik rajta valaki. Peti volt gyakran közlekedik így. Befeküdt mellém és átölet.
-Mámorítóan néztél ki ma este, nem úgy mint az én párom. Aki abban a ruhában vagy bőrgyógyászhoz vagy sztriptíz bárba ment. súgta, mire nevetnem kellett. Még az ilyen helyzetekben is képes megnevettetni.
-Felhagyok az ilyen lányokkal. mondta miközben felé fordultam, úgyse látja a kisírt szemeim a sötétben. Ja mostmár hogy az egyik elvette a szüzességét a MOSDÓBAN felhagy velük.
-Nagyon szeretlek Alexa, nagyon jó barát vagy. Milán igazán szerencsés veled. súgta miközben eltűrt egy tincset.
-Én is szeretlek Peti. suttogtam.
Mélyen néztünk egymás szemébe majd közeledni kezdtünk egymás felé. Már majdnem csókoztunk de megijedtem és elfordultam. Bár fáj minden ilyen tette el kell fogadnom, hogy Peti csak barátként tekint rám. Eddig is így tette ez után is így fogja. Ezzel a gondolattal aludtam el majd másnap Sára kiabáló hangjára keltem.
-Tubicák hasatokra süt a nap. kiabálta. Órára pillantva konstatáltam, hogy igaza van, mert dél volt már.
-Peti iparkodj beszélni akarok a barinőmmel. nagyon fel van spanolva biztos izgi dolog történt. Marics kómás fejjel kiment az ablakon Sári pedig lehuppant az ágyra.
-Kicsit kínos és intim, de veled akartam megosztani. Szóvaaal... ő... megtörtént. mondta ki.
-Hhh. tettem a szám elé a kezem.
-Elgondolkodtam, hogy nem-e siettük el, de arra jutottam, hogy 1 éve járunk, 17 évesek vagyunk és szeretjük egymást itt volt az ideje. magyarázta.
-Igen, igen. Gratulálok. Milyen volt? kíváncsiskodtam.
-Jó, de tudod kicsit kínos mint általában az első, de idővel biztos még jobb lesz. mesélt. Örültem nekik, tiszta szívből. Tudom sokat nyelem a szart de fontos, hogy kedvesek, önzetlenek legyünk és tudjunk örülni a másiknak.

Milán szakított ki a visszaemlékezésből mert egy kávéval a kezében benyitott. Továbbra is Petit figyeltem mosolyogva, aki nem tágított mellőlem.
-Maradok vele haver menj haza és pihenj egyet, már fél 11 van. mondta Milo.
-Nem megyek sehova. fújtatta a fiú.
-De igen, mind a ketten szépen haza mentek. A szüleitek biztos hiányolnak, itt viszont nem fog történni semmi Alexának sokat kell pihennie, hogy még erősebben térjen vissza. jött be Amanda a kedvenc ápolónőm. A két srácnak ellenkezni sem volt ideje, mert már tolta is ki őket az ajtón.
-Oh kicsi lány valamit jól tudsz hogyha két ilyen fess fiúcska is oda van érted. Az alacsonyabb egy pillanatra se hagyott itt a másiknak meg úgy csillog a szeme, ha rád néz. mesélt Amanda miközben a párnámat igazgatta.

Másnap délelőtt mindenki virágot hozott hamar gyógyulj meg kártyával. Anyáék, Sáráék, Peti, Milán és a hölgy aki elütött. Ő hosszú percekig engem nézve zokogott azt ismételve, hogy kelj fel, nem akarok gyilkos lenni. Próbáltam simogatni a hátát de tudjátok átszaladt rajta a kezem. Csak annyit értem el vele, hogy néha megvakarta. Peti 3 óra után bejött hozzám mert elmaradtak az órák. Fogta a kezem mosolygott és könnyek folytak le az arcán. Ahogy nézett a kis tündéri arcával eszembe jutott a legszebb emlékem amit kívánok mindenkinek.