-Új Érzések-

Part 11

Nem igazán hiszem el, hogy pont velük kerültünk egy hotelbe. Nyilván, ez az én szerencsém.
-Sziaaa, jó látni téged Lando!- köszi, én itt se vagyok.-Helllóó, mi még nem találkoztunk, ugye? Max Verstappen vagyok. -nyujtotta a kezét, miközben a baseball sapkája, amit viselt, a hóna alá került. Milyen úriember. -Szia. Nem, mi még nem. Alison Leclerc. Örültem. - miután elhagyták a számat az utolsó szavak is, kitoltam magam az asztaltól,majd Landora bólintottam köszönet gyanánt az este miatt, -Majd még beszélünk.- és ezzel a mondattal ott hagytam őket. Nekem semmi szükségem olyan emberekre körülöttem, akár pár percre is, akiket nem tartok szimpatikusnak. Egy beképzelt tuskónak látom ezt a "fiatal tehetséget", sokan mondják, hogy "Jaj, csak féltékeny vagy" "Csak irigykedsz rá", elkell mondjam, nem. Messze áll tőlem a féltékenység. Illetve pont ez az életstílus nem áll hozzám közel, amit ő él. Nem szeretem a feltűnő, villogó embereket. Nem ismerem Verstappent, nem szeretek előítéletes lenni sem, de a jó ember ismerő képességem még sosem hagyott cserben. Egy két mondatot sikerült már elcsípni, amit a bátyámmal beszélt, plusz a nyilatkozatai őt tükrözik. Nem is tudom hogy fogom elviselni ezt a sportot még egy jó darabig. Szeretnék itt maradni, Charles megérdemli. Lando pedig úgyszintén. Mindketten nagyon sokat tesznek értem. Furcsa, hogy csak pár hónap telt el, mióta Landot ismerem, de mintha mindig is ismertem volna. Talán ezért éreztem egyből azt a kis pillangót, ami egyik percben sem hagyott nyugodni. Szép és rendezett életem átgondolása közben a hotel ajtómmal találtam magam szemben. Nagyot huppantam az ágyba,de ez a pihenés nem tartot sokáig benne, mivel eszembe jutott, hogy rég tettem ki Instagramra képet. Lehet megvan az oka. Nem nagyon készül rólam kép. Nem is szeretem ha fotóznak. Most van kettő rólam, ami egészen tetszik. Az egyik azon a hegyen készült Landoval, ahonnan jöttünk. Mellé raktam még egy képet a paddockból is, így ez a két kép került posztolásra. Vagyis került volna. Perceken keresztül nézegettem a képeket, hol milyen hibám látszódik, milyen a mosolyom, mi van a háttérben, hogy áll a kezem, hol lóg ki a hajszálam, milyen pózban állok. Aztán odáig jutottam, hogy nem tetszik. Kitöröltem az aláírt szöveget is, /My life is just beginning...♡/ és a jelöléseket is leszedtem róla. Eldobtam a telefonom és a fürdőbe indultam. Nagy hévvel készítettem elő a kozmetikai dolgaim, amikre szükségem van fürdésnél, de úgy kapkodtam, hogy mindig ki kellett mennem valamiért, amit kint hagytam. Már majdnem beszálltam a kádba, amikor elkapott egy furcsa érzés. Csend van. Összeszorult a gyomrom és szédülni kezdtem. Fogtam a törülközőm és kiszaladtam a telefonomért. A zene mindig megnyugtat. Bár nem mindegy melyik. És nem mindegy mikor melyik. Kezembe fogtam a készüléket, ami kapta a látványos ütést a képernyőn, valószínű amikor eldobtam, csúnyán landolt..
Arc kenegetés közben, eszembe jutott, hogy Lando elvileg ma itt alszik. Nem hallottam senkit bejönni, úgyhogy lehet elfelejtette. Vagy csak elment a kedve, lehet elment a többiekkel. Igen, legutóbb Maxel beszélgetett, aki lehet meginvitálta. Valószínű egy belvárosi kis étterem teraszán fárasztják magukat. Gondolataim a hangos kedvenc zeném mellett hamar eltűntek, már teljesen jó hangulattal elkészültem mindennel, így ideje volt bevenni a hatalmas ágyam. Kicsit meglepődtem, amikor a behuppanásom kezdőlöketét megzavarta egy már mélyalvó Lando Norris. Hát mégsem a többiekkel volt. Én hülye. Óvatosan mellé férkőztem, de megzavartam. Fordult egyet és háttal nekem aludt tovább. Hm, nem szabadna megsértődni, hisz alszik szegény, ártatlan. Ezzel a gondolattal és azzal a tudattal aludtam el, hogy biztonságban vagyok. Mert itt fekszik mellettem maga a biztonság.
-------------------------------------------------------------
Következő rész még remélhetőleg ma! 👆❤️ Sziasztok újra! ❤️