Első fejezet

397 14 0
                                    

Valami kezdetét veszi
§
Tae szemszög

A nevem Kim Taehyung. Koreában születtem, most New Yorkban élek. 19 éves és elsőéves egyetemista vagyok a Nyu-ba, mely Manhattan egyik legjobb egyetemét foglalja magába. Jelenleg is épp egy órai előadásról jövünk ki ebédszünetre az épületből a legjobb barátnőmmel, aki nem tud leszakadni egy bizonyos témáról.

Momo (Vilu/19)

- Tae, ne csináld már! Muszáj jelentkezned! Ez egy óriási lehetőség! - noszogatott a barna hajú barátnőm töretlenül, nevezetesen Momo, akit én csak úgy becézek, Vilu

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

- Tae, ne csináld már! Muszáj jelentkezned! Ez egy óriási lehetőség! - noszogatott a barna hajú barátnőm töretlenül, nevezetesen Momo, akit én csak úgy becézek, Vilu.

Pár héttel ezelőtt a BTS nevű fiúbanda, akik egyébként szintúgy Koreaiak mint én, bejelentették, hogy kiválasztanak egy szerencsés tehetséget, aki társulhat hozzájuk hetediknek.

- Felejtsd el, Vilu! - haraptam bele a szendvicsembe, és próbáltam élvezni a tavaszi napsugarak kellemes érzését.

- Csak annyit árulj el nekem, hogy miért nem?!

- Egyrészről - vettem kelletlenül egy nagy levegőt - A szüleim nem engednék. Másrészt pedig nem vagyok elég jó ehhez.

- Baromság - forgatta meg a szemeit, és ő is falatozni kezdett.

- Nem, nem az. Egy az ezerhez, hogy pont engem választanak. És ez csak egy okom a sok közül a nemleges válaszom pártja mellett.

- Túlságosan lebecsülöd magad. Tae, te rendkívüli ember vagy. A színpadon a helyed, reflektorfényben!

- Ühhüm - fordítottam el az arcom, ezzel is jelezvén, hogy azt kérem, hagyja abba.

- Ha fiú lennék, és úgy néznék ki mint te, tehát baromi helyesen, és nekem lenne magas táncművészeti végzettségem, plusz rohadt szexi és jó hangom, és végül de nem utolsó sorban Koreai állampolgárságom, akkor tuti nem szalasztanék el egy ilyen lehetőséget! Van fogalmad róla, mennyien lennének a helyedben?

- De nincsenek - mondtam, majd felálltam. - Na menjünk, van még 50 percünk a napból itt - indultam el vissza a Campus felé.

- Idióta - hallottam meg még halványan a hangját.

§

§

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
TaeKook - Színpadra teremtveWhere stories live. Discover now