Kim Taehyung kilenc éves volt amikor elhagyta Koreát a szüleivel, hogy New Yorkba költözzenek. Ennek 10 éve már. Felnőtt korára (19) egy derék fiatalember vált belőle, azonban szülei nyomásának köszönhetően ő maga sincs tisztában vele, hogy egy való...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
3.028.479 kedvelés
star_story Őrületes felhajtás övez egy 20 éves férfit. A nemrég Celine divatmárkánál debütált Kim Taehyung különleges kinézetén csámcsognak az emberek. Felbukkanása igazán üdítően hatott a kifutószínpadon. Szó szerint ellopta a reflektorfényt Lalisa Manobalról, aki egy interjúban mesélte el, hogyan ismerkedtek meg egymással. A helyes ifjú is adott közleményt, bár ahogyan az interjút készítő Adam Sandler is mondta, nem túl bőszavú. Akárhogy is, biztosak vagyunk benne, hogy még hallani fogunk felőle. És ha még nem tudnátok, Taehyung megnyitotta újra a privátra állított instáját (gondoljuk mi, hogy az ügynökség nyomására), ahol egy új képet is posztolt, és ahol láthatjátok, mekkora követőtáborra tett szert alig egy év leforgása alatt. 😜 Reméljük tetszett a közleményünk. Ha kíváncsi vagy hasonló tartalmainkra, kövess és kedvelj minket! #star_story #újhús #lalisamanobal #kimtaehyung #celineparis
__________
Olvasta fel Hyunjin a legújabb cikket attól az újságtól, ahol alapból a rólunk szóló közleményt akarta megnézni.
— Azóta sem írt vissza? — ült le mellém Hope, együttérzően a szemembe nézve.
Próbálom elnyomni magamban a rossz érzéseket, de Hope annyira jó emberismerő, hogy nem tudja nem észrevenni, hogy nincs rendben valami. Mivel a kanapén ülve, távolabb a többiektől voltunk, bizalmasan emeltem szóra a számat.
— Én csak...nem értem. Amikor elváltunk, minden oké volt, érted? Megöleltük egymást, mosolyogtunk egymásra... Amikor a repülőtérre mentünk, bár nem tudtam elbúcsúzni tőle úgy ahogyan akartam, mégis amikor elkaptam a pillantását, tudtam, hogy a tekintetével ő is engem keresett. Integetett nekem. Miért Hope? — fakadtam ki, amilyen halkan csak tudtam. — Elég lenne, ha csak annyit írna vissza, hogy; minden rendben velem, kösz. Vagy tudod mit? Még megköszönnie sem kellene — hajtottam ölébe a fejemet, és elfojtóan itatni kezdtem az egereket.
— Biztosan van valami oka. És az az ok tuti nem az, hogy tettél vagy mondtál volna olyat, amivel negatív gondolatokkal lenne feléd. Bár nem ismerem még annyira sem mint te, azt szűrtem le, hogy mindent sajátosan fog fel. Nem kérdez, amivel a következtetéseket teljesen vakon vonja le az emberekről, helyzetekről. Viszont azonban nagyon reálisan gondolkozik — az utolsó mondatára felemeltem a fejemet, és a kézfejemmel megtöröltem a szemeimet és az arcom.
