Never break - diluc ff.(Magyarul)

1

A hóvihar lassan kezdett csillapodni, ahogy Snezhnaya területéről kiérve Monstadt határába értek.

Lassacskán két alak rajzolódott ki, egy magas narancssárga hajú férfi és egy nála kicsivel alacsonyabb barnahajú lány. Mind a ketten hosszú kabátot viseltek, a nyakuknál fehér prém, a fejükön fülvédő.

-Nemsokára megérkezünk a városba.-jelentette ki Childe, levéve a fejéről a fülvédőt.

-Nagyon meleg van itt, nem kellett volna ennyi ruhát felvennünk.-morgolódott mellette a lány.

-Hát, rég voltunk már olyan helyen, ahol nem esik a hó, ráadásul még csak ősz van.

Nagyjából fél óra gyaloglás után már látszódtak a város falai, így sietősre vették a lépést.

-Hogyan tervezel bemenni? Mióta Signora itt járt, szerintem nem látják itt szívesen a Fatuit.-kérdezte Demetria.

-Van pár ismerősöm itt, és egyébként is, azon a gnosison kívül semmi sincsen már, amire a Fatuinak szüksége lehet innen. Az emberek itt elég nyitottak, de azért jobb vigyáznunk, lehet pár személy, akik különösképpen elítélik a Snezhnayából érkezőket, legyen az a Fatui tagja, vagy sem.-válaszolta Childe.

-Legyen igazad. Ha őket tényleg nem zavarja majd, hogy kit engednek be a városukba, az nem a mi dolgunk.

-Biztos vagyok benne, hogy már tudják, hogy jövünk. Van ott pár érdekes adottságú ember..A szándékaimat pedig tisztázni fogom, a küldetést viszont ne említsd senkinek. Csak utazunk, és éppen itt tartunk egy hosszabb pihenőt, akár dolgozni is fogunk.-jelentette ki a vöröshajú, ezzel egyidőben pedig megérkeztek a városkapuhoz.-Hajtsd fel a kapucnidat, és ne keltsünk feltűnést, lehetőleg békésen érkezzünk meg, a többi majd elválik.-figyelmeztette Childe a lányt.

A kapuhoz érve az őröknek biccentettek egyet, mire válaszul csak két kérdő tekintetet kaptak, de nem állították meg őket.

Demetria szemszöge

A kapun belépve megpillantottuk a házakat és az embereket. A környezet elég barátságos volt, az emberek mosolyogtak, mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. Lépcsőkön haladtunk egyre beljebb, Childe tudta az utat, így ő irányított. A kapucni ellenére is észrevettem, hogy néhányan ránk pillantottak. Az öltözékünk egyáltalán nem megszokott errefelé, hiszen még mindig a fehér prémes kabátokat viseltük, illetve rajtam kapucni volt.

A kabátom alatt kitapintottam a visionomet, ami most is az övemre erősítve lógott. Egy magasabb lépcsősort megmászva hirtelen két alak állt elénk. Az egyikük egy magas kékhajú férfi volt, az egyik szemét eltakarta egy szemkötő, mellette pedig egy lila ruhába öltözött nő állt, a fején egy boszorkánykalap volt.

A nő szája szélén egy apró mosoly ült.

-Hmm, minek köszönhetjük a látogatásotokat?-kérdezte kedves hangon, azonban a keze mintha ökölbe szorult volna egy pillanatra.

Ekkor bevillant, hogy ismerem ezt a nőt. Signora mesélt róla, mivel ugyan arra az akadémiára jártak. Lisa a neve, és teyvat egyik legerősebb varázslójaként tartják számon..de akkor mit keres itt?-gondolkodásomból Childe hangja zökkentett ki.

-Snezhnayából jöttünk, és itt tervezünk megpihenni egy hosszabb időre, természetesen a beleegyezésetekkel.-felelte nyugodt hangon.

-Hmm, mostanában volt egy kis összetűzésünk az egyik diplomatátokkal..egy nő, akinek cryo visionje van eltulajdonított egy igen fontos tárgyat, ezért mindenkit át kell vizsgálnunk.-mondta komolyan a férfi, és jelentőségteljesen rám nézett.