4. Rész: Elértem amit akartam?

1 0 0
                                    

Olyan érzés mintha kitéptek volna belõlem egy darabot.nagyon fáj rossz belegondolni hogy ilyen hamar el lehet veszíteni valakit.

Mostanában nem olyan boldogan kelek mint szoktam, a fejem fáj és a gondolataim nem hagynak nyugodni már egy ideje nem aludtam jól igazából nem is aludtam sokszor arra ijedek fel hogy szinte már zihálok és kérdezgetem magamtól: miért nem én? miért õ? Miután felkelek gyorsan összerendezem magam a kajára rá se bírok nézni rögtön hányingerem lesz. Anya egyre jobban aggódik értem de megnyugtatom hogy a suliba majd eszek valamit ami így is van mert Stephen sem akarná hogy tönkre tegyem magam így hát nem éheztetem magam halálra és nem is gondolkodok akarom mondani kevesebbet gondolok az öngyilkosság gondolatára, hát ez van így indulnak a reggeleim. Kilépve a kapun mindig azt várom hogy két embert lássak de akár hogyan reménykedek csak egy ember közelít mindig felém akinek nagyon hálás vagyok azért amiért tartja bennem a lelket. Általában szótlanul megyünk a suliig ez ma is így történt. Ma mindenki a szokottnál is jobban fel volt dobódva amire ahogy a szekrényünkhöz értünk addigra rájöttünk hogy miért egy hét múlva halloween buli ez az pont erre van szükségem mondjuk az igaz hogy ott legalább öltözhetek feketébe.

Öltözünk boszorkányoknak? kérdezte Doris

Oké úgy sincs kedvem sokat gondolkodni rajta hogy mi lesz a jelmezünk - mondtam szomorúan

Na ide figyelj - fogta meg mind két vállam

Nem nézem tovább ahogy marcangolod magad tudom hogy fáj nekem is fáj de gondolj bele Stephen se szeretné ha boldogtalan lennél fõleg nem miatta lépj tovább de õrizd meg az emlékét ha tönkre teszed magad attól még nem fog vissza jönni

Igazad van -és tényleg igaza van attól nem lesz jobb ha marcangolom magam tovább kell lépnem

Nézd milyen helyes ma is Brian - mutatott a fiú irányába

Tényleg nagyon jól néz ki- mosolyogtam rá

Ez az valami után érdeklõdsz büszke vagyok rád

Olyan zavaros hogy Stephennel együtt a brátom is meghalt. Talán rossz dolog más után vágyódni? Lehet viszont Stephen iránt én nem éreztem mást mint barátságot.

Órákon tényleg ezen gondolkodtam hogy mostantól normális életet élek mire egy hang félbeszakított a gondolataim közben

Szia Joey hogy vagy?

Szia köszi megvagyok - és ahogy megfordultam kit látnak szemeim hát Briant

Megszeretném kérdezni hogy eljönnél e velem moziba ? - nézett rám Brian gyönyörû barna szemeivel

Ez olyan randi féle? - és mire eljutott az agyamhoz hogy mit is kérdeztem hirtelen kontráztam

Mármint elnézést a kérdésért - pirosodtam el teljesen

Igen ez olyan randi féle - mosolyogta el magát

Igen szívesen elmegyek veled -mosolyogtam vissza

Akkor ma öt órakor a suli elõtt

Rendben ott leszek

Az szívem örült de azért a fejem akkor is megkérdõjelezte tettemet és ezt hajtogatta: Most vajon elárultam Stephent?

A moziban egy akció filmet néztünk meg igazából nem igazán gondolkodtam hogy mit akarok. Brian fogta a kezem a végéig igazán fura de jó érzés volt.

A mozizás jól sikerült és a végén haza is kísért

Köszönöm hogy eljöttél velem

Köszönöm hogy elhívtál

Eljönnél velem a halloween bulira?

Már elígérkeztem Dorisnak hogy ketten megyünk de megkérdezem hogy nem lenne e gond neki ha veled jönnék

Hirtelen a röpke csalódotságból mosoly ült az arcára

Rendben

És elköszöntünk egymástó. Este felhívtam Dorist hogy megkérdezzem és õ örömmel elengedett sõt utasított hogy érezzem jól magam

Másnap amikor felértem az osztályterembe a padomon rózsaszirmokkal volt kiírva: Hogyan döntöttél?

Hirtelen Brian lépett mellém

Igen elmegyek veled

Az örömtõl hirtelen megölelt

A halloween buli napja. Délután el is készültem egy fekete füstös sminket raktam fel egy fekete térdig érõ szoknyával és egy fekete kalappal egészítettem ki na meg a poénból megvett boszorkányorr sem maradhatott el.

Kinyitottam az ajtót mire Brian segített le a lépcsõn

Gyönyörû vagy- mondta és megfogta a kezem így mentünk a buliba hmmm egy kicsit de ja vu érzésem van

A buliban táncoltunk nevettünk egy szóval elvoltunk amikor olyan történt amire nem számítottam, lehalkult a zene és átváltott egy lassú számra Brian megfogta a kezem és letérdelt elém miközben a reflektor fény ránk világított és megkérdezte:

Joey Hunt, lennél a barátnõm?- kérdezte mire én köpni-nyelni nem tudtam

Brian mindig is felvágósvolt és most sem tett másképp mindenki más elõtt kérdezett meg egyfontos dologról. Ha egyedül lettünk valószínûleg nemet mondok mert hát ez így gyors.

Hirtelen felindulásból és mert a kelleténél több ideig le voltam fagyva ezt feleltem- IGEN

Mindenki ujjongva tapsolt Brian felállt és egymás nyakába ugrottunk és a bizonyos örülök a válaszodnak elsõ csókot megkaptam Brian Austintól

Nem tudom mit érzek Donde viven las historias. Descúbrelo ahora