Nem tudom mit érzek

3.Rész: Életem tornádója

3.Rész

Életem tornádója

Két hete járok Stephennel és tényleg kitesz magáért voltunk vacsorázni majdnem minden nap átjött és csillagokat is lehozná nekem a holdról. Ma suli után elküldtek anyuék vásárolni. Elmentünk Stephennel mert neki is kellett. Bent válogattunk amikor nem is emlékszem rá de külön váltunk nem kellett volna nagyon nem hirtelen nagy robbanást halottam Stephen irányából mire ordítani kezdtem de már égett minden

STEPHEN! STEPHEN HOL VAGY?

Egy kar ragadott meg és húzott el a hatalmas lángoktól mar nem tudom hogyan jutottam ki és hogyan mentett meg mert elájultam a korházban keltem fel.

Stephen! mondtam ki elsõként mire megpillantottam anyát

Szia kicsim hogy vagy? kérdezte

Hol van Stephen és én hol vagyok?

Anya elmondta hogy korházba kerültem mert merényletet követtek el az áruházban ahol voltunk

Mire rosszat sejtve megkérdeztem hogy van Stephen?

Anya elkezdett sírni mire azt mondta amitõl a legjobban tartottam sajnos Stephent nem tudták megmenteni. Mire hirtelen lefagytam és úgy éreztem mintha én is meghaltam volna de utána hirtelen tört rám a folytonos zokogás egy világ tört össze bennem. Pár nap múlva amikor kiengedtek Dorisszal elmentem sétálni mert teljesen összezuhantam.

Sajnálom mondta hirtelen

Én is és azt is sajnálom hogy nem úgy érzem hogy életem szerelme ment el hanem leges legjobb barátom mondtam szomorúan és Dorisszal további két órát sétáltunk néma csendben

Otthon leültem az ágyamra és elkezdtem gondolkodni. Mi lett volna ha nem megyünk el aznap a boltba? Talán élne még Stephen. Minden olyan gyorsan történik. Aztán mikor már majdnem felemésztettek volna gondolataim elaludtam.