Nem tudom mit érzek

1. Rész: Állóvíz

Sziasztok én Joey vagyok Joey Hunt. Arizonai állam aprócska városában Tusayanban élem egy átlagos 16 éves lány minden napjait. Családunkban anya, apa, Emily és Robert a család kutyája található. Hobbim a lovaglás kiskorom óta csinálom Penelopé nevű lovammal már csomó díjat nyertünk imádok lovagolni de az utóbbi időben keveset jártam mert elkezdődött az iskola és két legjobb barátommal Doris Lambert és Stephen Brownnal járunk a Grand Canyon nevezetű középiskolába. Dorist kiskorom óta ismerem szinte együtt nőttünk fel anyukáink jó barátnők. Stephennel ovi óta barátok vagyunk amikor is megvédett az egyik fiútól aki egy plüssmacival támadt rám.

Joey kelj fel elfogsz késni!!

Csak öt percet kérek még anyu - és ráhúztam a párnát a fejemre

Én szóltam nem fogok igazolást írni -mosogatott tovább anyu

Aztán az egyik pillanatban Robert nyalta le az arcomat akkor úgy döntöttem hogy tényleg felkelek és jól tettem mivel felnéztem az órámra ami 8:15 öt mutatott vagyis kábé fél órám van hogy elinduljak és ne késsek annyira nem paráztam mert már megszoktam. Felkaptam a kék farmeromat és a kedvenc citromsárga pólómat elnézést el is felejtettem magamat külsőleg jellemezni ami igazából nektek fontos főleg ha vizuális típusúak vagytok na egy szónak is száz a vége én közepes termetű kék szemű és épp váll alá érő szőkés barna hajjal rendelkezem. Na igen gyorsan megettem egy kakaós csigát fő az egészséges életmód, megmostam a fogam elköszöntem anyutól aki még éppen otthon volt és kirohantam az ajtón. A sarkon szokásos módon Doris és Stephen várt.

Na végre hogy itt vagy ma még a szokásosnál is később tartott kiesni az ajtón- jegyezte meg Doris

Nektek is szia, időben ide értem - mondtam sértetten

Erre mind a hárman felröhögtünk

Ahogy sétáltunk az iskola felé Stephennel beszélgettem

Akkor holnap délután négykor nálad mondta kicsit furán

Igen hogy ötre oda érjünk az éves évköszöntő bálra

Rendben mondta tényleg egyre furábban

Minden rendben? kérdeztem mert tényleg fura volt a viselkedése

Igen persze és akkor együtt megyünk ugye?

Persze hisz megbeszéltük

És oda is értünk az iskolához ahol üres volt az udvar hiszen az értelmes diákok már bent várják a tanórát de mi nem tartozunk közéjük ez van.

Szünetben lementünk Dorisszal az udvarra és megláttam Brian Austint a suli leghelyesebb pasiját el sem hinnétek mit meg nem tennék érte hogy járhassak vele de hát az élet nem ilyen. Doris szinte látja a gondolataimat

Ma is milyen cuki Brian ugye Joey?

Hagyj már nem is tetszik de aztán nem akartam hazudni magamnak és kontráztam

Tényleg nagyon helyes csak az a baj hogy nem ilyen lányokra bukik mint én

Joey mit tanítottam neked?

Hogy soha nem szabad feladni mondtam kicsit mondóka szerűen

Pontosan és ezt soha ne feledd el

oké anyu nevettem el magam

A nap további része szokásosan unalmasan, telt otthon leckét írtam vacsoráztam és lefürödtem amikor az erkélyajtómon kopogtattak.

Szia Stephen mi járatban ilyen későn? kérdeztem jogosan hiszen este tíz körül lehetett

Semmi különös csak beszélni szeretnék veled

És Stephennel együtt kiültem az erkélyre

Miért szerettél volna beszélni velem?

Te érezted már úgy hogy nagyon szerettél valakit de nem tudtad hogyan mond el neki?

Igen gondoltam bele a Braiannal való kapcsolatomba de várjunk egy pillanatot.

Neked tetszik valaki kérdeztem meglepődve ?

Igen felelte én meg elkezdtem bombázni a kérdéseimmel

A mi sulinkba jár? Hány éves? Csinos? Ismerem? Mióta tetszik?

Stephen próbált szóhoz jutni mire apa nyitott be.

Örülök Stephen hogy itt vagy de nem gondolod hogy kicsit későn van

De elnézést megyek is válaszolt Stephen mire megragadtam a karját

Holnap mindenképp mond el!

Elfogom! És kimászott az erkélyemen ja és mellékesen megjegyzem hogy szomszédok vagyunk és kiskorunk óta járkálunk át egymáshoz az erkélyen keresztül.

Lefeküdtem aludni de előtte csak Stephenen tudtam gondolkodni.

⭐Ezt a történetet még nagyon régen írtam, ezért talán elég elkapkodott lesz de úgy döntöttem hogy megmutatom.⭐