Nem tudom mit érzek

9. Rész: A magány szigete

Január van sikerült Dorisnak hála kikászálódni a gödörbõl és úgy döntöttem a tanulásra koncentrálok és a hobbimnak szentelem a mindennapjaimat. Kitûnõ lettem és újból elkezdtem lovagolni Penelopéval csak úgy hasítunk a pályán.

Ma is éppen lovagolni igyekeztem. A lovardában Penelopéval csodás három órát töltöttünk el és csomó dolgot tanultunk. Miután végeztünk lecsutakoltam, megetettem, megitattam. Haza igyekeztem amikor is James lépett elém. James a lovarda tulajdonosának az apja.

Nincs kedved elmenni velem lovagolni?

Sajnálom de nem érek rá- zártam le a témát nincs kedvem most ellenkezõ nemûvel bármit is csinálni elég gondot okoztam így is.

Megértem bocsi hogy bepróbálkoztam.

Nem is volt kedvem válaszolni inkább siettem hogy minél gyorsabban hazaérjek

Szia- köszönt Doris

Szia, milyen volt a bál?

Nagyon jó ,és milyen volt a lovarda? kár hogy nem jöttél

Jó volt ott legalább nem tudtam senkit megölni.

Sajnálom!- tudtam mire mondja, neki is elmondtam az én átkomat

Osztályfõnökin bejelentették hogy kirándulásra megyünk a Grand Canyonhoz a tanulmányi hét keretében ami minden évben megtörténik és mindig Doris lesz a társam most viszont olyanra volt példa amire még soha. Az új srácot osztották be mellém Lucast . Ó jajj! Ez kellett még nekem ! Lucas egyébként kedves srácnak tûnik barna hajú zöld szemû. Viszont mint tudjuk abból hogy együtt leszünk egy hétig semmi jó nem sülhet ki.