Ne érj hozzám! +18

3 Rész

Egy koszos és szakadt ágyban ébredtem. A fejem sajgott és szédültem. Körbenéztem és a szemem kitágult. Egy pincében voltam. A falak penészesek voltak, a rácsok rozsdásak és két dolog volt a szobában. Az egyik az ágy amin feküdtem a másik pedig egy hatalmas tölgyfa szekrény amit megevett a szú. A földre pillantottam ahol vérfoltok voltak majd lassan elindultam. Nem emlékeztem semmire. Nem tudtam hogy kerültem ide sem azt hogy hol voltam a tegnap éjszaka. Elindultam a szekrény irányába majd óvatosan megfogtam a koszos arany burkolatú fogót és lassan kinyitottam az ajtót. Mindenre felvoltam készülve csak arra nem amit ott találtam. Egy lány zuhant a karjaim közé. Szőke haja gubancos volt és koszos, testét mindenütt kék zöld foltok, és vágások fedték. Jég hideg teste az enyémhez simult én pedig ijedtemben hátra léptem. A lány a földön terült szét én pedig sikítani kezdtem és megeredtek a könnyeim. A lány élettelen teste a földön hevert és mostmár világos volt kinek a vére díszítette a padlót. A szekrényhez léptem, ami tele volt korbáccsal és különféle méretű késekkel. Nem tudtam hol vagyok de azt tudtam hogy minél hamarabb kikell jutnom innen ha élni akarok. A hátam mögött zajt hallottam mire oda kaptam a fejem. Éles fájdalom nyilalt a fejembe de az adrenalin miatt nem foglalkoztam vele. Egy sötét alak lépett be rajta. Ha jól láttam férfi és nálam pár évvel lehet idősebb. Arcát eltakarta a sötét de érezni lehetett hogy tekintélyes és veszélyes ember. Minden bátorságomat összeszedtem.
-Ki van ott? Kérdeztem de hangom akár egy egér cincogás.
-A fogvatartód. A végzeted. Mondta majd felém lépkedett. Arcát megvilágította a kis ablakon beszűrődő fény. Az előbbi sejtelmeim pedig beigazolódtak. Valóban egy férfival álltam szemben. Hihetetlenül jól nézett ki. Magas volt és izmos, barna haja szanaszét állt és a szemei barnák voltak és veszélyt sugároztak. Az a fajta embernek látszott aki tudja mit akar és meg is szerzi azt.