Ne érj hozzám! +18

9 Rész

A folyosón állva a 47-es ajtóhoz rohantam és valahogy éreztem. Ez az utolsó esélyem. Beléptem de a többitől eltérve itt világosság fogadott, meleg és a már ismert illat. Az ajtó eltűnt a hátam mögül és megpillantottam a nagymamámat.
-Mama! Futottam oda hozzá és megöleltem.
-Már vártalak, kicsim! Zárt karjaiba.
-Mi történik? Mi ez az egész? Meghaltam? Néztem rá könnyezve
-Nem kicsim. Még nem. Ez egy próba volt hogy vissza mehetsz-e az élők közé. Sokat szenvedtél, sok sebed van amit bekell gyógyítani.
-Visszakell térnem hozzá? Kérdeztem ijedten. Én nem megyek vissza oda! Sírtam. Megvert engem, megpróbált megerőszakolni! Félek tőle, mama! Ne küldj vissza hozzá, kérlek.
-Figyelj rám, Diandra! Mondta és két keze közé fogta az arcomat. Muszáj visszamenned csillagom. Hozzá tartozol! Suttogta boldogan.
-Miről beszélsz? Kérdeztem hisztérikusan.
-Később megérted de most figyelj rám, mert kevés időnk maradt. Ez egy próba volt viszont minden amit megéltél valójában is megfog történni. Az első próba sebei ahogy visszatérsz újra fájni fognak, mert abba csöppensz bele. A második próba eseményei a jövőben fognak megtörténni de erre nem fogsz emlékezni mikor visszatértél. Mondta mire zokogni kezdtem.
-Nem akarom. Nem akarok visszamenni. Sírtam.
-Figyelj rám, Diandra! Nem fuss a sorsod elől! Ez a végzeted. Ő a végzeted. Mondta majd tavolodni kezdett.
-Ne mama! Kérlek ne menj. Mamaaaaa! Sikítottam és utána szaladtam de már nem értem el. Mikor magamhoz tértem a pincében találtam magam. A hasamon és lábamon az első próba sebei megjelentek és Stefano éppen akkor ment ki. Mintha csak most történt volna minden. Egy mondat visszhangzott a fejemben.

Ne félj, veled vagyok!

Majd ismét elsötétült minden.

Sziasztok! Mi a véleményetek eddig? Kérlek írjátok meg. Sokat jelentene nekem és ha tetszett jelezzétek.❤️🔞❗