Ne érj hozzám! +18

4 Rész

Földre vezettem tekintetem és hirtelen minden eszembe jutott. A buli, a bár, az emberek, a zene, a pia szagát az orromban éreztem. Aztán eszembe jutott ez az alak is. A VIP részlegen állt és engem nézett. Körülötte fegyveres emberek álltak és minden egyes parancsát lesték. Az ajtó felé indultam hogy a barátnőm nyomára bukkanjak de aztán minden elsötétült. Ijedten bámultam az előttem álló férfira
-Emlékszem rád. Mondtam remegő hangon.
-Tetszik, hogy félsz. Azt jelenti tudod ki vagyok. Mosolygott rám. Istenem az a mosoly. Ha másképp találkoztunk volna talán hatássa lenne rám.
-Nem tudom ki vagy. Jelentettem ki félve. Mit akarsz tőlem?
-Stefano vagyok. Stefano Trefoloni és te ezentúl az én tulajdonom vagy. A szolgám ha úgy jobban tetszik.
-Mi? Kérdeztem ijedten. Én nem vagyok a tulajdonod...semmi közöm hozzád. Jelentettem ki határozottan. Nem tudom honnan szedtem a bátorságot de imádkoztam hogy ne hagyjon el.
-Nem szeretem ha ellenkeznek velem. Indult meg felém majd a halott lány teste mellett megállt és elmosolyodott.
-Látom megismerkedtél az elődőddel. Remélem te okosabb vagy. Nem akarsz a sorsára jutni, igaz? Lépett közelebb hozzám. Én pedig hátráltam.
-Mit tettél vele? Gyilkos. Néztem rá megvetve majd megiramodtam és az ajtó fele futtam. Nagy hiba volt. Ahogy mellé értem a derekamnál fogva elkapott. A gyors mozdulattól a mellkasának csapódtam így ajkunkat csak pár centi választotta el. Lenézett az ajkaimra majd a földre lökött. A halott lány teste mellé zuhantam és a karomat szorítottam amit az esés közbe megüttem.
-Azt hiszed megszökhetsz? Azt hiszed van esélyed ellenem? Üvöltött. Neki sem volt! Mutatott a mellettem fekvő lányra meg mindig üvöltve. A hajamnál fogva felrángatott, majd ütni kezdett. A fülem zúgott, a fejem hasogatott és szédülni kezdtem az ütések hatására. Orvos vagyok. Tudom mi fog következni.
-Kérlek ne bánts! Sírtam fel és a földre zuhantam.
-Állj fel! Kiabált és a hasamba rúgott. Magzatpózba feküdtem a földön ő pedig csak tovább rugdosott.
-Hagyd abba! Kiáltottam a fájdalomtól alig kapva levegőt. - Kérlek! Suttogtam mire megállt és legugolt mellém.
-Remélem megtanultad a leckét! Simitotta meg az arcomat, közben mosolygott.
- Vadállat. Suttogtam és arrébb kúsztam. Volna ha nem ránt vissza a hajamnál fogva. Mit mondtál? Kérdezte dühösen.
- Igen. Megtanultam a leckét. Suttogtam elhaló hangon.
- Helyes. Mondta. Még jövök. Mondta majd kiment. A fájdalomtól összegörnyedve próbáltam az ágy felé mászni majd minden elsötétült.