Telihold

4.

Lementem. Idő közben az ég beborult, és vihar készülődött. Anya és Apa is bőrönddel jöttek. ,,Azt hiszem ez most nem az a fajta családi nyaralás lesz"-gondoltam. Kiléptünk a házból. Apa gondosan becsukta a bejárati ajtót, Anyával pedig elindultunk a kocsi felé. Végül mindannyian beszálltunk, a bőröndöket pedig a csomagtartóba helyeztük. Eközben eleredt az eső.

Elindultunk. Néztem, ahogy egy-egy eső csepp lefolyik az ablakomon. Kis idő múlva megkérdeztem hova megyünk.

-Doverbe. Tudod a családi nyaralóba.-mondta Anya, és idegesen fürkészte az utakat.

Doverben volt egy kis házunk. Mikor kicsi voltam, sokat jártunk oda. Szerettem ott lenni. Szerettem a tengert. Szerettem a fenyő erdőket.

-És miért megyünk oda?-kérdeztem óvatosan-Van köze a far....A dolgokhoz?

-Rosalee kérlek! Majd elmondunk mindent. Csak az a lényeg, hogy biztonságban oda érjünk.-válaszolt Anya.-Vedd afféle....Családi kiruccanásnak.

Nem vettem be. De láttam, hogy erről a témáról nem fogok most többet megtudni. Apa padlógázzal vezetett. Elmentünk az iskolám mellett. Vagyis ezek szerint a volt iskolám mellett. Nem akartam új sulit. Újnak lenni az osztályban elég vacak.

Az út hátra lévő részében nem nagyon beszélgettünk. Az eső kitartóan esett még akkor is amikor megérkeztünk Doverbe. A csomagjainkkal együtt be mentünk a tengerparti házba. Anyán láttam hogy fellélegzet. Hangulatos kis ház volt. Fa gerendák szellték át. Csupán egy konyha volt, ami egyben volt a nappalival, egy fürdőszoba, és két kicsi hálószoba. Be mentem a szobába, és rendezgetni kezdtem a dolgaimat. Majd a nappaliba mentem, ahol ott voltak anyáék is.

-Szóval....miért jöttünk ide? Ki az a Dora Scott?-kérdeztem. Előre el terveztem, hogy ha már el kellett jönnünk ilyen messze Londontól, akkor mondják el mi történik.

-Mint már mondtuk, ő az új iskolád igazgatója.-kezdett bele Anya.

-Miért kell új iskolába mennem?

-Azért mert te más vagy mint a többiek.-folytatta Apa.

,,Remek. Más vagyok. Milyen? Különleges nevelést igényelő?"-gondoltam.

Pedig a jegyeimmel többnyire nem volt gond, azt hiszem. A magatartásommal sem. Akkor meg?

-Ezt hogy érted?

-Figyelj, nem tudom, hogy....

-Mondjátok el hova akartok küldeni!-mondtam durcásan.

-Egy bentlakásos iskolába fogsz járni....Itt van Doverben....-Anyának elbicsaklott a hangja.

-Igen, méghozzá a Wolfdors Akadémiára.-folytatta Apa.

-Mi az a Wolfdors Akadémia?

Azt felfogtam hogy a Wolf a farkas. Milyen hülye név ez egy középiskolának! Lehet hogy csak álmodom, és amikor fel kelek minden rendben lesz, és otthon leszünk?

-Az egy különleges iskola. Nagyapa is ott kezdett tanulni, amint elérte a tizenhatot.-válaszolt Apa.-Ezért nem lett volna szabad elmennünk az erdőbe. Mert találkoztál vele.

-Úgy érted a farkassal?

-Igen. Tumatu-val. Vérfarkas.

-Vérfarkas? A történetekből, amiket Nagyapa mesélt amikor kicsi voltam? Az emberek akik át tudnak változni farkassá?-kérdeztem meghökkenve.-De hát azok nem is léteznek.

-De nagyon is léteznek.-bólintott Anya.-Mihelyst elérik a tizenhatot, a születésnapjuk után két hónapra, az első teliholdtól kezdve képesek át változni. De ezt tanulni kell. Ezért a Wolfdorsba mennek....

Elállt a lélekzetem. Ezek a szörnyek valóságosak. És ezek szerint én is közéjük tartozok.

-Csak nem azt akarjátok mondani, hogy én is....?-kérdeztem, bár sejtettem a választ.

-De....Te is vérfarkas vagy. Tudjuk, hogy ezt most nehéz feldolgozni, de vérfarkasok is élnek a világban.-válaszolt Apa, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog.

Remek. Ez már tényleg egy nagyon őrült álom. Mert valóság nem lehet az tuti!

-Azért jöttünk ide, mert Mrs.Scott azt mondta, hogy legyünk közel az iskolához. Nagyapád építete ezt a kunyhót, pont azért, hogyha eljön az idő, ő is közel legyen.-folytatta Anya.

-Értem.-bólintottam, pedig semmit nem értettem.-És akkor mi van ezzel a Tumatuval?

-Ő egy nagyon erős, és veszélyes farkas. Réges-régen volt két testvér: Tumatu és Quentin. Quentin egy jóságos, és bölcs farkas, míg öccse, Tumatu egy hataloméhes farkas volt. Quentin tanítani akarta a vérfarkasokat, Tumatu viszont csak egy saját birodalmat, világ feletti uralmat akart. A két testvér sokat háborúzott egymás ellen. Quentin megalapította a Wolfdors Akadémiát, Tumatu pedig a Fekete-Birodalmat. A két testvér idővel megegyezett, hogy határ vonalat húznak, és békén hagyják egymás területét. De Tumatu ezt a megállapodást nagyon sokszor megszegte. Gyakran egy-egy új diákot elrabolt, és arra kényszerítette, hogy őt szolgálja. Tumatunak ez sem volt elég. Úgy gondolta, hogy a vérfarkasok felett teljes hatalmat akar. Ezért megdtámadta Quentin területét, melyen a Wolfdors is van. Quentint megölte, és a lelkét a Farkaskőbe zárta, amely örök fiatalságot biztosít számára. Így Quentin területe kisebb lett. A Wolfdorst sikerült megmenteni, és Quentin lánya, Dora vette át a vezetését.

-És mi lett a Fekete-Birodalommal?-kérdeztem.

-A Fekete-Birodalom még ma is megvan, és egyre csak terjeszkedik. Tumatu még ma is gyűjti az alatvalóit, és őrzi a Farkaskövet.

Nem tudtam elaludni este. Azon gondolkoztam amiket anyáék mondtak. Szóval a Wolfdors Akadémián fogok tanulni, és vérfarkas vagyok. Halandó életemnek ezennel vége. Vérfarkasnak születtem. A Nagyapa is ez volt. Mostmár értem a farkasos karkötőt. Miközben gondolkodtam, lassan elnyomott az álom.

Ismét egy erdőben voltam. Rohantam. Valaki üldözött. Hátra pillantottam, és láttam hogy egy hatalmas fekete farkas az. Tumatu. Egyszer csak az erdő ritkulni kezdett, és egy szírthez értem. Tumatu jött utánam. Nem tudtam merre menekülni. Nem volt más választásom. Le ugrottam a szirtről. Éreztem ahogy zuhanok, és magába nyel a végtelen feketeség.

És akkor felriadtam. Kint tombolt a vihar. Hallottam a tenger morajlását. Halottam, ahogy a szél fújja a fákat. Kitapogattam a telefonom, és megnéztem mennyi az idő. Három óra volt. Felálltam, és az ablakhoz sétáltam. Néha meg villant egy-egy villám, és ilyenkor láttam a távolban a hegyek körvonalait. Egyszer csak hatalmas villám szelte ketté az eget, és a felvillanó fényben egy alakot pillantottam meg. Megborzongtam. ,,Talán csak képzelődöm."-biztattam magam. De a következő villámlásnál ismét láttam az alakot. Lassú, megfontolt léptekkel közeledett a ház felé. Rémülten léptem el az ablaktól. Ekkor hirtelen egy farkas üvöltését hallottam a viharban. Ismét kinéztem, de már nem volt ott senki. Vissza bújtam az ágyamba, és megpróbáltam elalduni.

-------------------------------
Ennyi lett volna mára. Remélem tetszenek az eddigi részek!