Telihold

13.

Olyan váratlanul ért az érintés, hogy kishíján felsikkantottam, ám egy tenyér tapadt a számra és megakadályozott. Tehetetlenül kapálóztam, kétségbeesetten próbáltam szabadulni, de a fogvatartóm erősebbnek bizonyult; beráncigált egy kis beugróba a folyosón, és a falhoz lökött.

Végre elengedett, de a keze nyoma mintha még mindig rajtam lett volna. Felnéztem és amikor megpillantottam az arcát, még levegőt is elfelejtettem venni a szívem pedig őrült tempóban zakatolt, komolyan azt hittem pillanatokon belül áttöri a bordáim.

Barna haja kuszán omlott homlokára, szemével megróvóan fürkészett. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy ő rángatott ide.

- Te meg mi a csudát keresel itt? - böktem ki végül, és dühösen számon kértem. - Halálra rémítettél.

- Én inkább azt kérdezném, te mit csinálsz itt. - felelte egyszerűen.

- Én csak... - hebegtem, de közbe vágott.

- Értem, éjszakai túrára indultál. - vigyorgott.

Reméltem, hogy Jaxon az a fajta fiú, aki nem köp be egyből a tanároknak. Azt hiszem ebben nem kellett csalódnom. Úgy mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne éjszakánként kiosonni a szobából és a Wolfdors folyosóin csatangolni.

- Ja, olyasmi. - dörmögtem.

Eddig egyszer beszélgettem hosszabban Jaxonnal, de az is csak kémián volt egy bemutatkozás erejéig. Fogalmam se volt, mit kéne mondanom vagy hogy hogyan kéne viselkednem vele. Úgy döntöttem egyenlőre száraz és hűvös leszek, pont mint amilyen ő volt.

- Elmondanád minek rángattál ide? - tértem a tárgyra.

- Csinos a pizsamád. - röhögte, én meg egy megróvó tekintettel ajándékoztam.

Vissza akartam vágni, ám az ő ruházatán nem volt semmi kivetnivaló, ugyanis egy egyszerű kék pulcsit és egy laza melegítőt viselt. Úgy tűnt, ő sokkal felkészültebben indult útnak.

- Teljesen elment az eszed. - csóválta meg a fejét. - Mégis mit gondoltál, egyedül utána akartál menni? A te módszereddel egyből lebuktál volna.

Kellett egy perc míg felfogtam miről beszél, az agyamat teljesen elbódította a jelenléte. Nagyon idétlen fejet vághattam, mert úgy láttam nagyon jól szórakozik. Rendeztem arcvonásaimat, és ránéztem.

- Szóval te követted azt az alakot. - vontam le a következtetést.

- Kiváló megfigyelő vagy. - bólintotta komolyan. - Ha nem avatkozok közbe, tutira lebuksz. - kontrázta.

- Miért te talán nem buktál volna le? - vágtam vissza.

- Nem, én nem.

Kihívóan nézett. Egy ideig álltam a tekintetét, de aztán lesütöttem a szemem.

- Na jó, döntsd el mit csinálsz, én megyek! Bárki is az az alak, biztos vagyok benne, hogy rosszban sántikál. - mondtam.

- Gondolhattam volna. - nevette el magát.

Kérdőn felhúztam a szemöldököm.

- A pajzs itt hősködik, mindenbe beleüti az orrát. Lehet, hogy csak egy diák, aki mosdóba ment. - vonta meg a vállát.

Döbbenten meredtem rá.

- Akkor te miért követted? - kérdeztem diadalittasan.

Lefagyott az arcáról a mosoly.

- Rendben, te nyertél. - emelte fel a kezét.

Elégedetten elmosolyodtam. Jaxon nagyon idegesítőnek hatott, de volt benne valami megmagyarázhatatlan.