Telihold

11.

A nagy fekete égbolton még nem látszódott a hold ezüst érem alakja, csupán néhány felhő lebegett céltalanul az égen.

Az est kellemes hőmérsékletű volt. Néha ugyan beleborzongtam amikor egy-egy hidegebb szellő végig szaladt az erdőn, majd az arcomba fújta a hajamat, de jól esett a friss levegő. Az izgatottságtól majd' kiugrottam a bőrömből.

Az éjszakai rengeteg csendes volt. Furcsa kis menetünkkel riaszthattuk csak fel az erdő lakóit, és én csak reménykedni mertem abban, hogy nem a legfélelmetesebb fenevadak lakják a pagonyt. Pár perccel később azonban rá kellett döbbenem arra, hogy itt jelen pillanatban a többi állatnak lenne tökéletes oka arra, hogy elbújjanak, és remegve várják haláluk óráját...

Legelől haladt Mrs.Schott, mögötte Mr.Bones, én Black Bones mögött, ügyelve a biztos távolságtartásra, magam mögött pedig Mrs.Mid-night biztos lépteinek hangját tudhattam.

Hamarosan kiértünk a sűrűből, és a Wolfdorshoz közeli völgynél találtuk magunkat.

- A hold hamarosan felkel. - nézett mogorván az órájára Black.

Mrs.Schott tekintete a távolba révedt a végtelen mezők és fényőerdők felé, majd bólintott.

- Miss Taylor, készen áll? - kérdezte felém fordulva.

Az izgalom kezdett a hatalmába keríteni, és mivel nem jött ki hang a torkomon, ezért csak egy bólintásra futottam. Egész nap ezt a pillanatot vártam és akkor mégis úgy érztem, megfutamodok.

Pedig amikor az átváltozás órán helyet foglaltam Luna mellett, nagyon vártam, hogy Mrs.Mid-night elkezdje az órát. Különösen figyeltem mindenre, még az se vonta el a figyelmem az óráról, amikor Victoria gúnyos megjegyzést tett a mögöttem lévő padban. Nyilván az volt a célja, hogy felbosszantson vele, de csalódnia kellett. Ki ne figyelne az átváltozás órán, ha aznap van az első átváltozása?

Az óra nagyon gyorsan eltelt, ellentétben a számtannal és a többi aznap tökéletesen jelentéktelennek tűnő órával.

Az átváltozás óra után, ahogy azt megbeszéltem Mrs.Mid-night tanárnővel, odacaplattam a tanári asztalhoz és megbeszéltük az est menetét. Már akkor kezdtek azok a bizonyos pillangók verdesni a gyomromban, és egészen estig ott voltak.

Most, amikor ott álltam a völgynél, a hatalmas erdő szélén, egy pillanatra átfutott az agyamon a kérdés. ,,Mit keresek én itt?" Ráadásul az se nyugtatott meg, hogy három tanár társaságában időzök éjnek évadján konkrétan a semmi közepén. Megfájdult a fejem, ha elkezdtek ezek a gondolatokat elszaporodni a fejemben.

- Nincs más dolga, mint beállni ide. - mutatott Mrs.Mid-night oda, ahol éppen állt, majd átadva nekem a helyet, odébb lépett.

Az a hely nekem teljesen ugyan olyannak hatott, mint az összes többi. Zöld fű, néhol egy-egy földdarabbal tarkítva. Vonakodva bár, de odaálltam az imént mutatott pontra.

Mrs.Schott és Mr.Bones hátrébb álltak pár méterrel és várva felpillantottak a völgy peremére.

A szívem hevesen zakatolt és kissé remegni kezdtem. Én is a csillagos égboltot kezdtem fürkészni. A várakozás szörnyű volt, mintha csak egy sorsfordító pillanatra várnánk. (Így belegondolva tényleg az.)

A hold lassacskán beúszott a láthatárra, ezüstös fénybe vonva a tájat. Először csak a fákat kezdte nyaldosni a fényvonal, majd egyre közelebb és közelebb kúszott felém.

A feszültség szinte tapinthatóvá vált. Mintha egy lassított felvételt néztem volna, úgy közeledett a fénynyaláb. Nekem óráknak tűnt mire eljutott a lábamig a fényözön. Ekkor megdermedtem, megfagyott az ereimben a vér. Szép lassan elkezdett felfelé vándorolni a testemen. Elérte a csípőmet, majd már a karomat is belevonta ezüst ragyogásába. Végül szép lassan teljesen beborított a ragyogás. A völgyet ekkor már teljes egészében bevílágította a telihold.