Where's my love? Christian Pulisic ff. /Befejezett

2. Fejezet

Miután végeztem a kórházban, elindultam hazafelé. Az ismerős utcába kanyarodva, egy fura érzés kapott el. A házunk előtt egy ismerős autó állt. A gyomrom görcsbe rándult. Amikor leparkoltam, és kiszálltam a lábaim elkezdtek remegni. Az ajtó előtt ült, és amikor becsuktam az autó ajtaját, csak akkor nézett fel. Az arcáról haragot, és bosszúbágyat is letudtam olvasni. Csak álltunk egymással szemben. Egyikünk sem mozdult. Végül, én elindultam az ajtó felé, mire ő csak felállt. Elengedett maga mellett, majd remegő kezekkel nyitottam ki az ajtót. Nem kérdezte meg, hogy bejöhet-e csak bejött utánam, mielőtt még rázárhattam volna az ajtót. Éppen, hogy levettem a cipőmet és a kabátomat, és neki nyomott a falnak a nyakamnál fogva. Próbáltam levenni a kezeit rólam, de nem volt esélyem.

- Rég találkoztunk, nem igaz, Phoebe?- kérdezte, közelebb hajolva.

- Igen- próbáltam mondani, és mégjobban szorított a szorításán.- Kérlek, Márk! Nem kapok levegőt.- könnyeim, elkezdték marni a arcomat.

- Hallottam, a kis ügyedről is.- kezdett el közelebb hajolni, majd a zsebéből egy pisztolyt húzott elő.- Figyelmeztetlek, ha még egyszer keresztbe szúrsz nekem, akkor véged lesz!- fogta fejemhez a fegyvert.- Érthető vagyok?- kérdezte, én pedig bólintottam neki.- Ja, és készülj el holnap ebédre, mert ebédelni megyünk.- engedte el a nyakam. A földre estem, és csak levegőért kapkodtam.

- Nem, nem tudok menni veled ebédelni. Dolgom van akkor.- mondtam, mire leguggolt mellém.

- Akkor ajánlom, hogy intézd el, hogy el tudj jönni.- fogta fejemhez a fegyvert.- Érthető vagyok?- nyomta fejemhez. Bólintottam, és elhúzta a pisztolyt, majd felállt.

- És, mivan, ha nem megyek el?- kérdeztem.

- Ha, úgy lesz, akkor én magam öllek meg, téged és anyádat is.- mondta határozottan- Szóval, elgyere holnap, mert ha nem akkor már aznap este nem fog élni anyád. Szerinted, egy hazafelé vezető baleset miatt hal meg, és te pedig annyira beleőrültél, hogy inkább megölted magad. Ne, akarj nekem keresztbe tenni Phoebe.- mondta, majd mielőtt távozott volna, még bele rúgott a hasamba. Fájdalmasan terültem el a padlón, hasamat fogva.- Viszlát Phoebe, holnap 11:30-ra jövök érted.- azzal kilépet az ajtón.

Csak feküdtem a földön hasamat fogva, majd a telefonomért kezdtem el nyúlni. Megpróbáltam felállni, majd lassan, de biztosan mentem szobámba, és feüdtem fel az ágyamra. Álomba sírtam magam, és reggel egy ébresztőre keltem. A ruháimban aludtam el. Felkeltem az ágyból, és rájöttem, hogy máris késébe vagyok. Gyorsan lezuhanyoztam, és egy sálat a nyakam köré tekrtem, mert Márk kéz nyomai látszottak. Sietve siettem a konyhába, egy kávéért, amjd az autómhoz. Miután bepötyögtem a címet a telefonomba, elindultam. Egy nagyon szép családi házhoz, érve leparkoltam előtte. Becsöngettem, majd egy álmos, ynúzott fejű Chritian nyitott ajtót, a kezében egy síró Aaron foglalt helyet.

- Jó reggelt!- köszöntem.

- Jó reggelt, gyere beljebb- invitált be az előtérbe, ahol levettem a kabátomat. és a cipőmet, majd beljebb léptem.- Bocsi, hogy ilyen nyűgős. Nem tudom mi van vele.- bökött a fejével Aaronre.

- Átvehetem? -kérdeztem, majd bólintott.

Oda sétáltam Christian mellé, majd elvettem tőle fiát. Aaron fejét nyakamba fúrta, és úgy tombolt tovább. Elkezdtem simizni a hátát, majd dudolászva mászkálni a házban.

- Nézd Aaron- mutattam egy képre, amind Christian volt, egy kutyával a kezében.- Ott van apa látod?- kérdeztem, mire bólogatott.

- Látom, megnyugodott.- szólalt meg mögüllem Christian. Egy kicsit megijedtem, ami neki is feltűnt.- Jajj, bocsi. Nem akartalak, megijeszteni.- mondta.

- Mi a reggeli?- váltottam témát, mert Aaron gyomra is korgott egy nagyot.

- Hát, Aaronnek van még püréje, de ha te is éhes vagy akkor viszont el kel menni bevásárolni.- vakarta a fejét.

- Értem, de miért mit ezsel te akkor reggelikre?- kérdeztem- Mivel, tudtommal újra, elkezdtél sportolni.- utaltam vissza, amikor felkért, hogy legyek a bébiszittere

- Hát, eddig mindig valami maradékot ettem. Nem volt időm főzni, meg nem is tudok- adott választ.

- Rendben, de biztos van valami a hűtüdben, amiből mi is tudunk reggelizni- indultam el akoynhába.

Kinyitottam a hűtőt, és elkezdtem az egyik kezemmel kuatkodni, mert a másikba Aaron volt.

- Tessék Aaron, ez a tiéd.- adtam ekzébe egy pürét.- Ez pedig a miénk.- vettem ki a tojásokat.- Christian, neked jó lesz a rántotta?- kérdeztem felé fordulva.

- Persze, jó lesz.- bálaszolta, hamar.- El vegyem? -utalt Aaronre.

- Nem kell, de köszi. Amúgy is neked, nem kéne készülödni az edzésre?- kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Igaz, megyek is- adott egy puszit Aaron fejére, és közbena karomat is megérintette. 

Mind a ketten, egy kínos mosoly társaságában álltunk neki a feladatunknak.

- Amígy apa készülődik, addig mi meg csináljuk, az én, és apa reggelijét, jó? -csikiztem meg Aaront, akinek nagyon tetszett.- De, zene nélkül, semmit sem csinálunk. Ezt jegyezd meg kishaver.- vettem előa teledonomat, és indítottam el egy lejátszai listát.

Aaront, beraktam az etetőszékébe, és elkezdtem legeíteni neki a reggelijét.  Amíg a tojás, és a püré is sült/melegedett, egy fakanál segítségével, amit most mikrofonnak használtam. Kezdtem el énekelni, és táncolni. Közben oda mentem Aaron mellé is, és ott is énekeltem neki. Miután az ételje meg melegedett, elkezdtem etetni, és közben is ment a zene. Ritmusra mozogtam a testemmel, ami Aaronnek is tetszett, főleg amikor énekeltem is mellé. 

- Kész vagyunk!- vettem ki Aaront az etetőszékből. 

Megterítettünk, és leraktam a reggeliket az asztalra, amikor lépéseket hallottam a lépcsőről.

- Pont jókor!- fordultam Christian felé, aki a telefonját bújva sétált le a lépcsőn.

- Oh, köszönöm!- foglalt helyet, majd én is Aaron, pedig az ölemben ült.

- Szóval, nem tudom mennyire megoldható, de ma nekem 11:00-kor elkéne mennem.- szólaltam meg.

- Hát, nem tudod esetleg egy kiscsivel későbbre tenni?- kérdezte.

- De, persze- válaszoltam. Akkor lesz mit mondanom Márknak.

- Oké- fordult vissza Christian az étel felé.

Miután Christian elment, Aaronnel együtt kitakarítottuk a lakást. Az időt nem is figyeltem, annyira elvoltam foglalva. Az egész takarítás alatt táncoltunk, és énekeltünk, mármennyire Aaron tudott. A csengőre lettem figyelmes, 12:00- kor. Felakartam vinni Aaront altani, de a hátamon lévő szörnyeteggel együtt mentem el kinyitni az ajtót. Megnéztem a kamerán, hogy ki lehet az, és amikor megláttam, ki az nem akartam elhinni.

Sziasztok! Remélem, eddig tetszik a történet, ha igen, akkor jelezd nekem valahogy.

Tiktok: csakegywattpadiro

Instagram: egywattpadiro