Phoebe Rowan
A kocsiban ültem. Az egész testem nem bírt mozdulni. Féltem. Féltem, hogy megint valamivel fenyegetni fog. Aztán megpillantottam anya autóját is.
-Nem, nem!- ugrottam ki a kocsimból, és rohantam be a házba.
Az ajtót kivágtam, és a nappaliban ülők felém pillantottak. Márk anya és Márk anyukája Vanessa ült ott.
-Szia szívem!- jött közelebb Márk, és egy csókot nyomott a számra. Nem viszonoztam a csókot, ami neki is feltűnt.- Valami baj van?- szorított az ölelésén.
-Nem, semmi.- próbáltam kimászni Márk öleléséből.
Miután elengedett, oda léptem anyához, és Vanessához.
-Szia anya!- öleltem meg.
-Szia drágám, milyen napod volt?- kérdezte meg.
-Jó volt!- mondtam, és Vanessa felé fordultam.- Szia Vanessa.- próbáltam egy mosolyt erőltetni magamra.
-Szia Phoebe!- mosolygott, mint a tejbetök.- Hogy vagy? Rég találkoztunk.- mutatott magamellé, hoyg üljek le.
-Minden rendben, köszönöm!- foglaltam helyet mellettük.
Márk is leült mellém, és a kezeinket összefűzte. Ki akartam venni a kezeimet a kezei közül, de amikor megpróbáltam, csak mégjobban szorított rajtuk. Egész este 9-ig itt voltak. Mielőtt Márk kilépett volna az ajtón a fülembe súgott valamit.
-Ajánlom, hogy többször ne forduljon elő ilyen, mert akkor tényleg véged!- súgta a fülembe, majd kilépett az ajtón.
-Végre elmentek.- sóhajtott fel anya.
-Igen, végre.- mondtam.-Most, ha nem gond én felmennék a szobámba.- mondtam, és anya megértően bólintott.
Felszaladtam a szobámba, és amikor becsukódott az ajtó lerogytam a földre. Miért én? Miért? A könnyek csak égették az arcomat. Amikor egy kicsit kezdtek el fogyni a könnyeim, erőt vettem magamon és elmentem zuhagyozni. Jól esett, hogy a megfeszült izaminmat egy kicsit le tudtam nyugtatni. Bebújtam az ágyamba, és még utóljára megnéztema a telefonomta, majd beállítottam egy ébresztőt holnapra, és elaludtam.
Christian Pulisic
Miután Phoebe kiment a házból, visszamentem anyukámhoz a konyhába.
-Segítsek valamiben?- kérdeztem.
-Nem, nem kell fiam.- mondta, és bekapcsolta a mosogatógépet, majd elindította.
Leültem a nappaliba Aaronnel játszani, és közben mesét is nézni. Felnéztem a polcokra, majd kiszúrtam egy képet, amin ketten voltunk Jennával. Milyen boldog volt akkor az életem.
-Még mindig azt a képet nézed?- jött be anyukám, és egy kicsit összerezzentem.
-Igen- hajtottam le a felyem.
-Tudod, elég boldognak tűntél Phoebe mellett.- moondta, és egy mosoly csúszott az arcomra.
Igaz, hogy csak egy pár napja ismertem, de eléggé felrázta a hangulatot a házban. Eddig mindig ugyan olyan volt a hangulat a házban. Reggel felkeltünk, és valami maradékot ettünk, majd játszottunk, aludtunk és körülbelül ebből álltak a napjaink. És most bejőtt az életünkbe egy lány, és már egy nap alatt boldogságot hozott mind az én, mind Aaron életébe is.
-Kedveled?- kérdezte anya.
-Anya ne már!- néztem rá.
-Fiam, nincs azza baj, ha kedveled. Megérdemled a boldogságot.- mondta, és a kezemen lévő gyűrűt kezdtem el forgatni.- Oh- tette szája elé kezét anya.- Sajnálom fiam, én nem.- jött közelebb, de ellöktem magamtól, és felálltam, majd az előszoba felé mentem.
-Kérlek, vigyázz egy kicsit Aaronre.- azzala lendülettel kiléptem az ajtón, és az autóm felé vettem az irányt.
Beültem elindítottam a motort, majd a gázra tapostam. A temető felé vettem az irányt. Leállítottam a motort, majd bementem. Az egész temetőben sötéség volt, csak egy pár gyertya világított. Oda léptem Jenna sírjához, majd leültem mellé.
- Szia Jenna!- köszöntem, majd a könnyeim csak folytak végig az arcomon.
Sziasztok! Mit gondoltok eddig a sztoriról? Ha tetszett jelezd nekem valamilyen formában, akár vote vagy hozzászólással. Továbbra is szép nyarat kívánok nektek!
Tiktok: csakegywattpadiro
Instagram: egywattpadiro
ESTÁS LEYENDO
Where's my love? Christian Pulisic ff. /Befejezett
RomanceEgy apuka, aki elvesztette feleségét, és egy lány aki egy toxic kapcsolatból lépett ki éppen. Vajon-e két ember szíve újra rá tud találni a szerelemre? Vajon újra tudnak szerelmesek lenni? Minden, ami ebben a történetben elhangzik csakis a saját ag...