Where's my love? Christian Pulisic ff. /Befejezett

13. Fejezet

Phoebe Rowan

- Jól van, Phoebe már nincs sok hátra!- bíztat Amanda a nővér.

Amandával jól kijövünk, ahhoz képest, hogy nem vagyunk egykorúak. Ma már el kell kezdenem egy kicsit sétálni, és megbeszéltük Amandával, hogy lifttel lemegyünk a büfébe. 

- Ott vagyunk már?- kérdeztem.

- Mindjárt, ott vagyunk.- simította meg a karom.- Mondtam, hogy jó lett volna, egy járókeret, de te azt mondtad, hogy nem, mert azt az idősek használják.- morgott Amanda, és egy kicsit nevettem rajta.- Ez nem vicces!- bökte meg a vállam.

- De, egy kicsit az!-mosolygok rá.

- Na, gyere egy kicsit ülj ide le!- bökött egy székre.

- Köszi!- mosolygok rá.

- Mit szeretnél a büféből?- kérdezi.

- Valami csokit kérlek!- nézek rá bociszemekkel.

- Rendben, egy kicsit!- mutatja fel a mutatóujját.

- Oké!- mutatom fel én is.

- Akkor, mindjárt jövök!- indul el.

Ameddig várok rá, elővettem a telefonom, és megnyitottam az üzeneteke, hogy nem- e jött valami üzenet, de nem. Belépek a Christian-nel való beszélgetésbe, de aztán gyorsan kilépek belőle. Gyereksírás csapja meg a fülemet. Oldalra pillantok, és megpillantom Aaron-t. Erre néz, és abbahagyja a sírást, majd felém mutat. 

- Phoebe?- néz felém Ben is.

- Szia!- intek neki.

Feláll a székből, majd felém jönnek. Aaron át akar jönni, az én kezembe.

- Gyere, kicsim!- nyújtom felé a kezem.

- Az orvosok megengedték?- kérdezi aggódva Ben.

- Amiről, nem tudnak, arról nem is kell nekik! Na, de kérem szépen!- nyújtom a kezem.

- Rendben!- adja oda nekem Aaron-t, aki egyből hozzám bújik.

- Szia! Már nagyon hiányoztál, nekem is!- ölelem szorosabban, a fájdalom ellenére, ami a hasamban van.

-Végeztem Ben, mehetünk haza!- hallom meg Christian hangját.- Phoebe?!- lepődik meg.

- Szia Christian!- köszönök, helyette is.

- Azt, hiszem magatokra hagyunk titeket.- veszi ki a kezemből Aaron-t Ben.

- Hogy vagy?- ül le mellém, Ben helyére.

- Megvagyok, köszi!- mosolygok rá, és a szemem levándorol a kezére, ami bevan kötve. Kikerekedett szemekkel nézek rá.- Mit, csináltál?!- teszem rá a kezem.

- El estem.- mondja, de látszik rajta, hogy hazudik.

- Ugye, tudod, hogy ezt nem veszem be.- nézek rá komolyan.- Szóval?- vonom fel a szemöldököm.

- Bele vertem a falba.- hajtja le a fejét.

- Miért?- emelem fel a fejét, hogy a szemembe nézzen.

- Nem, vagyok benne a csapatba, és ideges voltam ezért.- áll fel, és kezd el járkálni fel alá.

- Christian, nagyobb baj is lehetett volna- állok fel, de egyszerre vissza is ülök a hirtelen fájdalomtól.

- Phoebe!- kap utánam Christian.

- Jól vagyok!- nyugtatom.

- Nem, nem vagy jól! Hol fáj?- kérdezi aggódva.

- Ahol van a sebem.- mutatok a pontra.

- Hogy tudnék segíteni?- néz a szemembe, és könnyekkel teli szemekkel.

- Maradj itt, kérlek!- ölelem meg

- Itt maradok, ha kell örökre!- emel fel, és indul el velem a szobámba.

Tiktok: csakegywattpadiro

Instagram: egywattpadiro