Honorina's pride

A döntés a tiéd

Sosem tűnök el véglegesen. Üdv-üdv újra itt! Egyetem alatt passzoltam az írást sry. Ám valami sosem változik írni még mindig nem tudok, de jó szórakozást!
😁😉🩶

Seth végül úgy döntött, hogy mindent megoszt Honorinaval kivéve azt a tényt, hogy Deavanak valamennyi vére ott kering a testében.
¤Ha szinte alig van benne a húgom véréből akkor az rövid időben belül úgyis kitisztul. Feleslegesen aggódna.¤
-Azt értem, hogy te hoztál segítséget azért voltál itt.. De miért vagy még mindig itt? - tette fel a következő fontos kérdést Honorina
-Ezt kérdezned sem kéne.. Tudni akarom mitől betegettél meg! Nem hiszem, hogy csakúgy megfáztál. - a lány nem igazán tudta már hova tenni a démon herceget. Sem a fejében, sem a szívében.
-Ehhez semmi közöd nincsen Seth.. Nem értelek téged. Mikor megismerkedtünk csak átakartál állítani a gonosz oldalra. Aztán valahogy barátok lettünk, később kicsit többek is.. Aztán megakartál ölni mikor nem tudtam uralkodni magamon. Összevesztünk, gyűlöltél engem. Most pedig, mikor minden rendben van körülöttem.. Végre elértem, hogy a pozícióm megingathatatlan legyen. Akkor te jössz és felrugsz mindent!.... Nem tudom, hogy most mit akarsz tőlem. Szerintem te sem tudod már igazán. De én azt akarom, hogy te tűnj el az életemből. - Honorina igyekezett egyenes és tiszta lenni beszéd közben, hogy Seth azt gondolja ő ezt teljes mértékben komolyan mondja. Persze ez nem így van. Ezek mellett a könnyeivel és a szívével is harcot vívott.
-Remélem elfog jönni a pillanat mikor rájössz, hogy nem akarod ezt. Csak remélni tudom, hogy nem olyan áron amit nem tudsz megfizetni. - felelte fájdalmasan Seth és magára hagyta a hercegnőt

Honorina könnyei utat törtek maguknak, amint a herceg mögött becsukodott az ajtó. Elmondhatatlanul fájt a döntése, de el kell, hogy határolódjon a fiútól. Különben még több fájdalom fogja érni.

Seth a gyengélkedőben talált rá a húgára és Amyre. Az alvó kislányt a kezébe vette és Amyvel meg Raphael társaságában elindultak a kapu felé.
-Ne vigyelek téged is? - kérdezte poénosan Seth a kimerült Amytől, aki először egyből elakarta utasítani az ajánlatot, de végül inkább elfogadta. Így Seth hátiputiban vitte a lányt.

A mesterséges kapun átlépve a saját hazájukba Deavat oda adta egy szolgálónak, hogy vigyék el az anyjához. Amyt meg elvitte a szobájába pihenni.

*Honorina*
Vagy órákkal később miután Seth elment meglátogatott az anyám és Ulysses. Nem akartam, hogy bejöjjenek, de nem volt más választásom.
-Mi történt? Mitől gyógyultál meg? - kérdezte kissé ridegen Ulysses méégis éreztem egy minimális aggódást is felőle
-Raphael és a többi lény találékonysága mentett meg. Sajnos még beteg vagyok.. - nem tudtam anyámra nézni. Tudtam, hogy csak gyengének és szánni valónak tart.
-Sosem vallottad volna be igaz? - szólalt meg az anyám
-Hogy azzal a szánó tekintettel nézz rám? Inkább meghaltam volna.. - meg, ha tudta akkor miért nem csinált valamit? Miért hagyta, hogy minden csak úgy megtörténjen?
-Felelőtlen vagy.. - folytatta volna még, de egyáltalán nem volt most kedvem ehhez
-Elég! - kiáltottam, először ránézve mióta bejött - A kis előadásodat megtarthatod akkora, ha elbukok. Most hagyj inkább pihenni. Minél előbb talpra akarok állni! - nem válaszolt semmit csak elhagyta a szobámat Ulyssesszel együtt
Nem kellett sok, hogy bealudjak. Nagyon fáradt voltam így is, hogy semmit nem csináltam és vagy másfél napja ki vagyok ütve.

Ismét pihentem, összesen két napot. Anyám egyszerűen felakart robbani, mert a démonok sikeresen szövetséget kötöttek a sárkányokkal meg a koboldokkal. Engem is bosszantott persze. Seth nagyban hőst játszik és még gyűjti is az erős fajokat maga mellé.
A kis tanácsról kijőve Charmenie a sarkamba szegődött.
-Tudom mi jár a fejedben és jó ötlet is viszont kell még valaki melléd. Nem kísérhetlek csak én el egy ilyen sebbel rajtad. - bólintottam és le mentünk a kapuhoz
~Baraquiel szükségem van rád, gyere a kastély alatt lévő nagy kapuhoz!~
Nem kellett sokat várnom a jöttére. Sebesen szállt le ellénk az említett.
-Miben állhatok szolgálatodra hercegnőm? - nagyon izgatottnak tűnt, hogy őt hívattam, nem pedig a fivérét. Nem tehetek róla megvan a kedvencem.
-Elkísérsz engem és a jobb kezemet az elfek földjére. - Samre esett volna a választásom, ha drága barátnőmnek nem lenne ezer feladata
-Hogy tervezed működésre bírni a kaput? Nincs már meg a jelem. - mutatta a tenyerét Char mire egy csalafinta vigyorral felmutattam egy kristálydarabot, ami a nyakamon lógott
-Egy kis apróságot kaptam az egyik kapu őrtől. - belerajzoltam a jelet a tenyerembe majd barátnőmre pillantva megnyitottam az átjárót
-A királynő a karját fogja venni annak az angyalnak, ha erre rájön. - válaszolt Charmenie ború látósan aztán előre is ment
-Ha megtudja! - vágtam rá miközben követtem őt és a sort zárta a mai testőröm

Egyedül sétáltam be az elfek kastélyának udvarába. Az összes létező őr azonnal körülvett támadásra készen állva.
-Csak vigyetek az uralkodóhoz! - aki eredetileg nő, de nem szereti, ha a biológia identitásának megfelelően nevezzük, nem mintha érdekelne, de híresen jó stratéga- Nem harcolni jöttem.
-Vigyétek. - néhány elf maradt csak körülöttem, akik tanács teremhez kísértek. A nagy ajtó előtt megálltunk és bekopogtak. - Egy angyal jött ide, önnel óhajtana beszélni!
Az ajtót ekkor fekete csillám por vette körül és maguktól kinyíltak. Yavanna Perxidor, az elfek vezetője ült egy kerek asztalnál és két tanácsosa állt mellette.
-Minek köszönhetem eme váratlan látogatását hercegnő? - vele szembe helyet foglaltam vele az asztalnál mielőtt bármire is válaszoltam volna
-Nos Yavanna tudom, hogy nem adtad be a derekadat a sötét hercegnek. Szóval gondoltam, hogy eszes egy lény vagy és társulsz velem. - az elf csak egy gúnyos mosolyra húzta a száját
-Miből gondolod, hogy nem végzek veled itt és most? Hamár ilyen "eszesen" egyedül ide jöttél legyengülten. - imádom, hogy azt hiszi nem számítottam erre. Most biztos nagyon okosnak hiszi magát.
~Törjük le a szarvát barátaim!~
Felemeltem a kezemet és egy egyszerű mozdulattal két árnyékot szedtem ki a sajátomból, amikből a két társam lépett ki
-Az nem lenne egy bölcs döntés. Már, amikor a területedre léptem tudtam, hogy azonnal a véremet ontanád. Évszázadokon át az ördög mellé állt a néped. Viszont most egy új korszak veszi kezdetét Yavanna. Eljött az új generáció ideje nem mellesleg én, Camael leszek az angyalok királynője. Egy fényesebb jövőt hozok el minden faj számára... Vagyis azoknak, akik mellém állnak. Eltiporlak vagy mellém állsz, a döntés a te kezedben van. Meg amúgyis tényleg olyan nagy dicsőség lenne egy sérült angyal megölése? - láttam az arcán, hogy elgondolkodott az "ajánlatomon". A másik két elf eléggé nyugtalanul figyelte a szó váltásunkat.
-A feljebb valóim azt tanácsolták, hogy maradjunk egyelőre semlegesek. Ám engem meggyőztél Honorina. Figyelemmel fogom kísérni az uralkodásodat. Had legyenek tanúi az elfeim ennek a jövőnek! - elégedetten tekintettel vártam, hogy Yavanna megírja a szerződést, amit aztán alá firkantottam.
-Köszönöm az idejét felség! - kiérve a területükről már nyugodtan beszélhettünk az elöbb történtekről
-Ennek biztosan örülni fog a királynő, ügyes húzás volt hercegnő. Mi a következő faj? - Char dicsérete mindig jól esik. Amit ő helyesnek tart azt biztos az anyám is.
-Nem is volt rám szükség, jól kezelted a helyzetet! - Baraq is édesen helyeselte az unokatestvéremet
-Köszönöm szépen, azért egy kicsit tartottam a reakciójától, de jól sült el a dolog. A következő állomásunk pedig észak. Az árnyfarkasokat elbuktuk, ahogy a déli falkát is, de a hófarkasokra még van remény. Ott talán nem akarnak megölni. Baraq, ha nincs fontosabb dolgod oda is jöhetsz velünk. - vázoltam fel a terv folytatását a többieknek. Char arcán már láttam, hogy kiakar térni a hitéből, hogy elküldeném a másik angyalt.
-Utálom a havat, de nem hagynám magára az országunk két legfontosabb személyét. - a villám angyal válaszát hallva nem csak Charmenie, de azért én is megnyugodtam. Ki tudja hogyan fognak fogadni minket? Hiszen hivatlanul érkezünk. Az árnyfarkasokkal megbeszélt találkozónk volt mégis elég balul sült el. Most viszont jobban kell mennie a dolgoknak. Nem hagyom mégegyszer cserbe a sajátjaimat!