Honorina's pride

Az örökösök csatája

Másnap viszonylag korán kidobott az ágy. Gyors felöltöztem és mentem keresni.. Hát bárkit, aki tudja, hogy mikor lesz a csatánk.

Összefutottam Haniellel, de ő azt mondta, hogy most nem ér rá... Nem is tudja, hogy mit akartam kérdezni.
Végül feladtam és inkább mentem a mezőre edzeni.
Az árnyékból mozgó célpontokat csináltam és azokat támadtam a többi erőmmel felváltva.

Pár óra után leültem a földre pihenni.
~Hé Nathaniel szerinted kapok valahonnan kaját?~
°Micsoda hülye kérdés ez? Persze, hogy kapsz. De ha szeretnéd viszek neked.°
~Uh az jó lenne, köszi Nath!~
°Nincsmit mindjárt megyek.°
Pár perc után után elgondolkodtam, hogy hogy fog idejönni? Én nem mondtam neki, hogy hol vagyok.
~Miért van egy olyan érzésem, hogy tudja hol vagyok?..~

Nath körülbelül tíz perccel később megjelent az élelmemmel. Mit ne mondjak rohadt boldog voltam, mert már megakartam halni az éhségtől.
-Na mikor lesz a harc? - kérdeztem nem sokkal később
-Már reggel óta mennek a készülődések, de ha minden jól megy akkor egy óra múlva megnyitják az arénát. Szóval ha megkajálsz mehetünk is. - felelt Nath mire bólintottam és egy kicsit igyekeztem is az evéssel

Az aréna, a kastély alatt volt és rohadt nagy. De még teljesen üres. Jobb oldalt van egy felkészülő szoba. Ezzel szemben van egy másik, ott van Charmenie. A ruhámat átkellett cserélnem egy másikra és arra kaptam egy páncélt. Ami nagyon kényelmetlen és nehéz. Az utolsó fél órában egyedül maradtam.
~El se hiszem, hogy eljött ez a nap. Mikor bejelentette a királynő, hogy három hét múlva harcolni fogok akkor még nagyon távolinak tűnt. Mintha soha nem jönne el. De itt vagyok.. Seth nélkül. Nagyon remélem, hogy nézed a harcom! Hogy lásd már nem az vagyok, aki akkor voltam. Harcolni fogok minden erőmmel!~

Hirtelen meg is szólaltak a dobok.
~Kezdődik!~
Felálltam és kimentem a szobából ahol Samandriel várt rám.
-Elkísérlek a kapuig. - mondta én megmosolyogva bólintottam egyet
Csendben sétáltunk, nem igazán tudtuk, hogy mit mondhatnánk a másiknak.
-Charmenie, a Keleti hercegnő! - mondták be a nevét mikor a kapuhoz értünk
-Honorina, sok sikert. Aztán győzz nekem! - bátorít Sam majd meglátom mögötte a többi barátomat, akik egyetértően bólogatnak
-Ígérem! - mondom magabiztosan és kilépek a harc térre
-Honorina Angelium, az emberek képviselője! - vagy a jogos trónörökös
Charmenie velem szemben teljes harci öltözetben állt és várta, hogy megkezdődjön a csata.
Míg a kommentátor beszélt addig körbe néztem. Bal oldalt van az uralkodói pár, mögöttük a fő angyalok és velük szemben egy eltakart néző tér is van. ~Vajon kik vannak ott?~
A nézők között nagyon ismerős kék haj koronákat láttam meg. Aqua és Asrai néztek vissza rám egy hatalmas mosollyal az arcukon.
~Szóval eljöttek drukkolni.~
Megszólaltak újra a dobok, amik a harc kezdetét jelezték.

Charmenie nem támadott azonnal csak figyelt.
~Ooh ne már, hogy nekem kell kezdenem!~
Egy sóhaj után futni kezdtem felé és villámokat szórni. Ám azokat egyszerűen kikerülte. Egy helyben állva természetesen. Húzta az agyam, hogy ezzel most jobbnak akarja mutatni magát! Szóval közelebb mentem. Hátba akartam rúgni, de kivédte mire azonnal lendítettem a kezem fénnyel bevonva. Amit bekapott valamennyire és csúszott pár centit.
Hátrébb ugrottam majd árnyékokat indítottam meg felé. Erre azonnal elképdtek a nézők. Még Charmenie is megilletődött egy kicsit, de az nekem pont kapóra jött. A bal lábát sikerült lefognom. Próbálta elhúzni, de nem sikerült. Megídézett a kezébe egy kardot és elakarta vágni. Vilámmal belecsaptam a kezébe amire elejtette a kardot. De ekkor éreztem, hogy valami nagyon nagy sebességgel közeledik felém. Hátra néztem és egy kard száguldott felém. El is ugrottam, de a karomat így is megvágta.
Nem figyeltem szóval az árnyékom lazult és kibújt belőle. Egy másik kardot azonnal indítani kezdett, de fénnyel bevonva a karomat ellöktem a pengét.
Most már ő is be indult azért. Folyton, egymás után küldi rám a pengéket. Én meg csak futokosok összevissza, mint egy idióta már vagy tíz perce.
°Ez a nagy harc?°
°Ő akar irányítani minket?!°
°Nevetséges és szánalmas!°
Nem tudom, hogy, de hirtelen meghallottam a nézők gondolatait. Amik persze felbasztak rendesen!
~Ideje lenne akkor komolyra venni a dolgokat! Gyerünk, előhozunk mindent, ami bennünk rejlik!~
Megálltam és sorban védtem ki a kardokat. Egy idő után visszafordítottam őket. Pár meg is sebezte őt, mert közben soroztam őt tűzzel és árnyékkal együtt.
Egy tűz gyűrűt csináltam köré. Persze ezt őt nem zavarta hisz tud attól még támadni. Csak, hogy azt a kört folyamatosan húztam össze. Erre ő kicsit túl későn jött rá és elkezdte égetni a páncélját. Belecsaptam egy villámot is mikor feleszmélt a melegre. A páncél egy része le is jött róla. Később az alja is leolvadt a tűz miatt . Charmenie pánikolni kezdett. Amit baromira élveztem.
-Ne örülj még. - szól ide majd egy kard szántotta végig az oldalamat. A páncél leeset rólam és meg is sebezett.
A tűzkarika eltűnt és kicsit összerogytam.
~Nem súlyos a sérülés, de nagyon vérzik.~
Míg Charmenie is kaparta össze magát addig gyógyítani próbáltam. Amit észre is vett szóval támadni kezdett.

Ez így ment egy darabig míg le nem fárasztottuk egymást.
Rólam teljesen lejött a páncélzat. Charmenienon is csak a Szentlélek tartotta.
-Na jó ebből elegem van már! Itt az ideje, hogy befejezzük! - kiált fel Charmenie majd felrepül a levegőbe és kardokat kezd el köröztetni maga körül, de kisebbeket. Úgy látszik ő is fogy az erejéből.
~Nem fogom tudni mindet kikerülni. Ha abból akár kettő is eltalál a megfelelő helyeken az végzetes lehet.~
-Utolsó szavaid, mert ezt nem fogod túl élni. - szavai hallatán kicsit ledöbbentem. Körbe néztem és mindenki aggódva tekintett vissza rám.
~Nem, nem halhatok még meg!~
-Az.., hogy nem fogok..veszteni..- felelek és készülök a védekezésre
Charmenie bólintott és elindította az összes kardot. Sokkal gyorsabbak voltak, mint az eddigiek. Árnyékkal elnyeltem párat, de nem tudtam tartani a tempót. Szóval felkavartam a port a földről a szárnyammal és széllel így senki nem látott még az ellenfelem se. De így is betáltak a tőrök. Mindkét vállamba, egy a jobb oldalmba, egy a bal combomba és az utolsó a jobb vádlimba furódott. Kurvára fájt, de tudtam még állni.
~Gyerünk csak.. Egy nagy csapás. Egy rohadt nagy és az utolsó.~
Összeszedtem minden erőmet. A hajam lebegni kezdett, a tetkóim meg világítani. Összeraktam a kezeimet kinyújtva magam elé és célóztam. A por kezdett elszállni. Koncentráltam és kilőttem egy fénysugarat, ami keveredett tűzzel, árnyékkal és villámmal. Charmeniet telibe találtam és zuhanni kezdett. Nagy puffanással ért földet. Egy kis ideig csönd honolt. Aztán már vagy öt perce nem történt semmi.... Megszólaltak a dobok.
~Vége van..nyertem..~
A közönség éljenzésbe kezdett és tapsvihar csapta meg a fülemet.
~Jó akkor most már..pihenhetek..~
Éreztem, hogy nehezedni kezd a testem és egyszer csak dőlni kezdtem hátra.
-Megvagy. - Nath kapott gyorsan míg a barátaim körbe álltak nagy mosollyal az arcukon és könnyes szemmel
-Szép volt Honorina! Annyira büszke vagyok rád! - fogja meg az arcomat Sam és utána mindenki dícsérni kezd, de addigra már kezdett elsötétedni számomra minden.