Visszakaphatlak? |Jikook FF.

7

Hetek óta nem hallottam Yoongi felől, pedig át is mentem hozzá sokszor, de sosem volt otthon, és minden nap minden percében hívtam, de csak hang postára kapcsolt.
Az édesanyja sem volt elérhető, Namjoont is kerestem hátha tud róla valamit, de neki sem válaszolt.
Apámmal nem beszélek mióta elmentek, mindig találkozok Yeonával, már a játszótérre is ki rángatott.
Igazából, most Yoongihoz tartok mint minden reggel, hiszem korán reggel hova menne?
Be csengettem, aztán kopogtam, nem érdekel mit hisz, beszélnem kell vele. Meg kell kérdeznem, hogy miért nem írt, hívott vagy válaszolt.
Nem érkezett semmilyen jel miszerint fent lenne.
Ne várd meg hogy bemásszak az ablakodon Min!-gondoltam, igen kicsit ideges vagyok, hiszen nem tettem semmi rosszat amiért ezt tegye.
Újra kopogtam és egy jól fésült Solar tárult elém.

-Jó reggelt, nem akarok zavarni de-
-Mit szeretnél?-vágott a szavamba
-Yoongihoz jöttem, itthon van?-sóhajtott egyet és bólintott
-Fent van, alszik. Ne keltsd fel légyszíves.-mire csak bólintottam és azonnal fel mentem de halkan

Be nyitottam és egy pulóverben aludt nyakig be takarva, istenem de édes..-gondoltam és az ágyára ültem.

-Miért nem válaszoltál az üzeneteimre?-simítottam hajára, de csak aludt-nagyon aggódok Yoon-suttogtam
-Lehet hogy valamit elrontottam, de mond el hogy mit és helyrehozzuk-mondtam mire nyitogatni kezdte a szemét
-Chim..Jimin?-fel ült-mit keresel itt?
-Aggódtam érted, hetek óta jelet nem adsz hogy élsz e vagy sem.
-ahh, ne haragudj. Beteg voltam, és nem beszéltem senkivel.
-Dehát anyukádat is kérdeztem hogy jól vagy e.
-Tudom, én mondtam neki hogy ne mondja hogy beteg vagyok.
-De miért?
-Mert gyógyultam?
-Nem úgy, legalább mondhatta volna anyukád hogy beteg vagy és melletted van hogy ne aggódjak.
-Ne haragudj-nyitott be az anyuka-csak nem akartam hogy aggódj érte amiért beteg.
-Semmi baj, a lényeg az hogy már beszéltem vele. Na és...jobban vagy?-fogom meg a homlokát
-Igen
-És a kezed? Kötöztétek rendszeresen?
-Igen és már nincs baja, csak sebes.
-ahh, megnyugodtam-ölelem át
-Én elmegyek dolgozni, nyugodtan maradhatsz Jimin.-mire csak bólintottam és el is ment
-örülök hogy végre melletted lehetek-bújok oda hozzá-Kicsim..
-Igen?
-Menj fürdeni, nagyon le izzadtál-kuncogtam
-Tee
-De így is szeretlek-puszilok arcára-na menj, én addig csinálok kaját.
-Rendben-le mentem és csináltam pirítóst amihez főztem epres teát

Pár percen belül meg is érkezett egy vizes hajú Yoongi..mit ne mondjak rohadtul jól nézett ki amitől alsó ajkamat is meg haraptam.

-Miért nem szárítottad meg a hajad?
-Nem volt kedvem-puszilt meg és el vett egy pirítóst a tányérról-van hozzá-
-Tea?-vágtam közbe mire elmosolyodott-Igen van
-Milyen?
-Epres
-Nyam, nyam-mondta miután bele ivott a meleg teába

Reggeli után, szokásunk szerint filmet néztünk, de végig beszélgettük a filmet, nem mondom azt hogy rossz volt mert imádtam minden percét. Ahogyan ölelt, fogta a kezem vagy néha néha megpuszilt.

***

Évek múlva..

Az elmúlt évek során, sokat veszekedtünk. Nagyon sokat.
Már lassan ott tartunk hogy külön válunk..amit szerintem egyikünk sem akar.

-De most mi a baj?
-Nincs semmi
-Biztos kicsim?-kérdeztem megfogva a kezeit
-Hagyj-el lökte a kezem
-Most mit tettem?
-Csak hagyj!-kiabált rám mire megrezzentem, 3 év után először kiabált velem
-R..rendben-megyek fel a szobába

Pár órája már bent vagyok és nem csinálok semmit azon kívül hogy a földön ülök, de aztán valaki be nyit.

-Jimin..
-Hm?
-Beszélhetünk?
-Igen-oda sétált és én pedig fel álltam
-Ne haragudj amiért ilyen pöcs voltam.
-Csak annyit mondj el hogy miért.
-Csak bajok vannak a cégnél. A főnök megint új zenét kér én pedig nem tudok mit ki találni
-És ezért rajtam kell kitölteni a munkahelyi dühöd?
-Sajnálom-arcomra akart simítani de a falhoz léptem-Mi az?
-Semmi. M..ma Taehyungnál alszom.
-Nem.
-Csillapodj le aztán haza jövök.
-Nem mehetsz el!!-kiabált és megszorította a csuklóm
-Yoon eressz..ez fáj.-de csak mégjobban szorította a csuklóm
-Nem mehetsz, sehova!!-kiabált újra mire újra megijedtem
-Eressz..Yoongi kérlek, engedd el a csuklóm..nagyon fáj-vissza folytottam a kitörni készülő könnyeimet amit a fájdalom és a félelem hoz elő-Kérlek engedj el..könyörgöm.
-Nem mehetsz!!
-Csak engedj el-próbáltam le szedni magamról Yoongi kezét de nem ment erősebb mint én-Eressz el. Nagyon fáj a csuklóm Yoon.-látta hogy könnyeimmel küszködök amik mégis ki törtek akárhogy folytottam vissza, ezért el engedte a csuklóm. Látszódott a keze nyoma, lilás folt volt a keze helyén ahol szorított.
-Jimin, kicsim kérlek ne haragudj.-lépett hozzám közelebb
-Csak..írd meg a dalt és szólj! Aztán haza jövök. Ígérem!-össze pakoltam a cuccom kicsi részét és elmentem Taehyunghoz

Fel vettem a pulóverem Jungkook nehogy meglássa a kezem. Be kopogtam persze Tae tud mindent, útközben elmondtam neki mindent és mondta hogy nem mondja el Jungkoolnak vagy Yeonának.
Be kopogtam és ki is nyitotta.

-na gyere, fent van a szobád.
-Köszönöm-fel mentem és le pakoltam
-ha szeretnél valamit csak szólj
-rendben...Tae
-Igen chim?
-köszönöm-erre csak elmosolyodott
-a legjobb barátomnak bármit

Már mélyen aludtam, mikor Yeona, Jungkook húga rám ugrott.

-Jimin bácsiiii
-Ahjj Yeonaa, aludj légyszi
-mondani akarok valamit
-mit?-nézek rá
-te vagy a kedvencem-bújt hozzám
-ahj te, nekem is te vagy a kedvencem
-aludhatok veled?
-igen-ki tártam a takarót és azonnal oda bújt szorosan mellém és át ölelt
-tudom mi történt a kezeddel hyung.
-mi?
-hallottam mikor beszéltél Taehyung hyungal. De ne aggódj, nem mondom senkinek-úgy csinált mintha be cipzározta volna a száját és lakatot zárt rá majd eldobta a kulcsot
-köszönöm.
-Hyung-mondta miközben ölelt és mellkasomba furta arcát
-igen?
-Szeretlek-mondta álmosan majd el is aludt
-én is téged-öleltem át majd engem is elnyomott az álom