Vörös

2

-Jó reggelt!- ahogy beléptem mindenki rámszegezte a tekintetét. Rengeteg forma volt itt. Voltak tipikus örömlányok, akiken valószínűleg az egész iskola átment, meg persze itt voltak a úgynevezett menő arcok akik meg átmennek ezeken a lányokon. Ott voltak a csendes "normális" csapat. Azoknak valami mindig el van rontva az életükben. Volt egy furcsa csávó. Szemébe lógott a haja és szaggatott pólót hordott ami alatt egy harisnya volt ami rátapdtatt a kidolgozott kezére. Ott volt a tipikus alter lány. Aki olyan mint egy hippi de ugye ő nem az. És sajnos itt áltam én. Akit mindenki nézett.
- Jó reggelt fiam. Te lennél Ádám?- szegezte a tanár a fejéhez a kérdést.
- Hát ha nem tévedek, akkor igen, ez a nevem.- erre kaptam egy nem tetsző nézését a tanártól majd a diákok felé fordult.
- Gyerekek ő róla meséltem. Innentől hozzánk fog járni. Legyetek vele kedvesek és kérlek ne tartsátok teroroban.-azta itt ilyen komoznizmus van vagy hogy kellene elképzelni?- most pedig fiam kérlek mutatkoz be. - intézet felém szavait. Hát ez tényleg hiányzott nekem.
-Szabó Ádám vagyok eddig Cegléden laktam ,most költöztem ide Budapestre. Hajam barna ,szemem kék. Azt hiszem ennyit kell rólam tudni.-majd miután elmondtam fogtam magam és elindultam az egyetlen üres padhoz és levagódtam oda.
-Jólvan, köszönjük ezt a tartalmas bemutatkozást viszont most folytatnám a további tudni valókat.- ez után a tanár elmondta mikor lesz az osztály kirándulás és ,hogyan van az ebéd szünet meg ilyen sablonos dolgokat. Nem tudom mikor kezdtem el bambulni de teljesen bele merültem a gondolataimba.

Talán egy éve kezdtük tervezgeti a költözést. Semenyire nem akartam jönni, meg volt a magam társasága ott de anyukám ragaszkodott hozzá. Aztán mikro eladtuk már a házunkat és eljöttünk én már a vilagot áldottam ezért a cselekedetért.
Szóval most itt vagyok új élettel és rengeteg félelemmel. Négy hónapja mikor már majdnem vége lett az iskolának körülbelül mindent meg tudtak rólam ott. Azt hogy miért vagyok olyan amilyen, hogy ezt miért rejtegetem és hogy miért csak pár embernél másmilyen a helyzet. Aztán ezt kihasználták. Végülis csak elmenekültem akkor nem? Futottam a problémák elől. mint hogyha egy vihar elől futnék. Csak ugye az a baj hogy egyszer én elfáradok és akkor ez a vihar majd elkap. És akkor már nem tudok hova rohani hisz nem lesz erőm.

A gondolataimból a csengő ébresztett fel.
-Jól van gyerekek, következő órán találkozunk utána meg majd mehettek is haza. - ezzel a tanár ki ment a teremből. 
Jó páran követték a példáját. Én csak elővettem a fűlhalgatóm és a regelimet.
Elindítottam a kedvenc lejátszási listám és enni kezdtem.

Mármint kezdtem volna ha valaki nem zavar meg.
Ugye említettem azt a hippi lányt, na pont ő volt az. Valamit nagyon magyarázott de ebből a zene miadt semmit sem hallotam. Leállítottam a muzsikát majd kivettem a fülest és ránéztem.
-Tessék? Neharagudj zenét halgattam- hajtom le a fejem amire ő az asztalra csap.
- Úr isten mit halgattál?- egy izgatott fejel talátam magam szemben és csak várat a válaszom.
- Azt hiszem analóg balatont , de miért?- most nem viccelek de tökre beparaztam a csaj hiperaktivitásától.
- Úr isten azt én is ismerem és imádom. Basszus ismered a Carson Coma-t??- tehénkedik az asztalra és bámul bele az auramba.
-Igen ismerem de kérlek hátrébb mennél, nem szeretem anyira az emberek közelségét.- láttam az arcán hogy megérti és hátrébb húzódik.
-Oh ne haragudj, nem tudtam.
-Semmi baj csak máskor anyira ne, kérlek.-mosolygok rá amitől kissé megenyhül.- de amúgy én is szeretem a cc-t. Voltam is koncerten!- jelentem ki büszkén mert tényleg az vagyok rá, hiszen én a tömegben nem birnám ki, de ott nagyon is jó volt.
-Várj, Úr isten melyiket voltál?
-A Budapest parkoson, de miért?- erre elkezdett ugrálni. Oké már értem ő egy óriási fan de nem baj mert megértem nekem is nagyon sokat nyújt a zenéjük.
-Basszus ott én is ott voltam, vááh- kiált fel- anyira örülök hogy végre valaki rajtam kívül szereti őket. Tudod Mátét mindig próbálom rávenni hogy halgassa őket" de ő nem olyan "elvileg- hu hogy ez a lány menyire tud hadarni.
- bocsi de ki az a Máté? És amúgy téged is hogy hívnak?- kérdeztem rá arra amivel igazából még az elején kellet volna kezdenünk. Hogy bemutatkozzunk.
- Oh neharagudj. Gréta vagyok. Nagy Gréta. És Máté az elvileges emo gyerek tök feketébe. De szerintem csak szereti magát ezt a stílust, de nem lehet tudni.- szóval a harisnyás fiú ő Máté.
- És a többiek kicsodák?
- Hát Emese az a mindent villantós lány. Neki a barátai Petra, Kincső és Nóra. Van a srác akiről leír hogy mindenkivel össze fekszik, na ő Krisz. Ő utál engem de kb mindenkit. Aztán neki vannak a haverjai. Benedek a kopasz , Kristóf aki kicsit duci és barna haja van és Zsombor. Igazából ő nagyon rendes , rendszeresen is beszélünk nem is értem miért van a többiekkel.- szóval nagyjából akiket kell azoknak már tudom a nevét.

Szünetben beszélgetünk még egy kicsit de párszor rá kellet szólni hogy menyen hátrébb. Szerencsémre sose kérdezett rá miért zavar. A következő óra gyorsan elment és már csak arra lettem figyelmes hogy haza felé baktatok.
Amint haza értem valami furcsa volt.
Kint ált a házunk elött egy fehér kocsi de nem a miénk volt. Nagy figyelmet nem adtam neki csak benyitottam a házba.