A házba belépve elfogott egy kis izgatottsággal kevert aggodalom. Egyfajta pánik, hogy miért és hogyan lehettem ekkora barom. Hiába voltak a fejemben Kate bízztató szavai. Minden miatt ideges voltam. A házam szerény, persze benne van a lelkem. Az amilyen vagyok, de még sem egy Sunnyvale-i palota. Leginkább még is magam miatt vagyok zavarban. Hogy, Nick elégedett lesz- e velem? Hiszen szó szerint bárkit megkaphat, még is itt van velem.
A tekintete körbe járja a nappalit, a konyhát, lényegében amit csak lát. Felakasztottam a dzsekim a helyére, mire rám kapja kék tekintetét. A szám harapdálom és a szoknyám alját gyűrögetem. Ajkain mosoly formálódik és pillanatra lesüti szemeit. Leül a kanapéra és megpaskolja maga mellett a bordó anyagot. Amint mellé ülök Nick egyből a sérült kezemért nyúl, az ajkai finoman érintik. Ölelésbe von, a hangja pedig sima és nyugodt volt.
- Nagyon türelmes ember vagyok. Mióta ismerlek csak te rád vágyok. Tudok várni, amíg teljesen biztos nem leszel.
Hirtelen minden összeillőnek látszott, minden egyszerűvé vált. A szavai hallatán. Úgy éreztem, hogy ez rendben van. A tekintettem az ajkaira siklott majd vissza a gyönyörű kék tekintetére. Képtelen voltam használni a szavakat. Akartam újra érezni a csókját. A kezem az arcára simítottam, mire egyből közelebb húz.
- Nem kell tovább várnod. Nagyon is akarlak Nick.
A tekintete felragyog a hallottakra. Ajkai az enyémnek feszülnek és mohón csókol. Kikapcsolja a rádiót és hanyagul az asztalra dobja. Visszafordul hozzám és újonnan jött hévvel csókol. Szíve szerint letépné a ruhám, de abban a percben szelídebben cselekszik, hogy érzi a testem remegését. Nincs bennem félelem, csupán átjár izgatottság. Mielőtt bármi mástól megszabadítana felpattanok és a kezénél fogva húzom.
- A szobámba!
Nick ajkain kellemes mosoly suhan át. Szemeiben még is tükröződik minden örvénylő gondolat mivel engem a mélybe húz.
Másnap a reggeli napfény melege ébreszt és a még mindig igazak álmát alvó férfié, aki egész éjjel szerelmesen szeretett. Hason feküdt, a takaró alig takarta. Mosollyal csúsztam kintebb az ágyból, hátha nem ébresztik fel az öreg rúgok. Még is megtorpantam. Nick bal lábán egy igen még vágás nyomának a hege volt. Most belegondolva, kicsit bicegve megy. Nem túl feltűnően, de ettől még így van. Az a lehelett könnyed érintés pont elég volt, hogy érezzem kék íriszeinek pillantását.
- Ez a Night Wish táborban történt?
Kérdeztem bizonytalanul. Nick kuncogott és visszarántott maga alá. Puha csókot lehelve az arcomra, majd az ajkamra. Még mindig ugyan úgy megremegtem az izgalomtól, mint az éjjel. Ami biztos, hogy Kate egy hatalmas hazug. Azt mondta, hogy a második alkalomnál már nem is izgult.
- Igen, talán három éves lehettél.
Kuncog újra és a nyakamba harap, aminek a sóhaját már képtelen vagyok elfojtani. A lábaim ellazulva fonom köré, hogy teljesen hozzam férjen. Nick elhúzódik rám emelve kék tekintetét és lehajol az ajkaimhoz.
- Valójában nagyon mohó nőszemély vagy Tiana Winters.
Elfojtottam egy mosolyt és szigorú pillantást ajándékoztam neki.
- És ez kinek a hibája?
Mély és lassú csók volt. Érzéki, szinte sebészi pontossággal birtokolt. Mindig pont ott érintve ahol sóvárgok, hogy érintsen. A hang egyre halkabb lett.
"Megadtad magad neki Tiana, elkárhozol miatta. Örökké a körforgás része leszel. Újra és újra kihasznál és senki sem fog úgy szenvedni mint te."
Délután a város legszélén gyerek csőszök voltunk. Kate főzött, Deena takarított Simon társaságában. Én voltam az, aki a kislányokkal babázott. Anna és Hanna igazából nagyon jól elvoltak, így kicsit kimentem Kate-hez. Felültem a pultra és kiöntöttem egy csésze kávét. Barátnőm csillogó szemei rajtam pihentek. Belekortyoltam a csésze kávémba és csak mosolyogtam a semmibe. Megcsapta a combom és várt. A zsebembe nyúltam és megmutattam neki Nick Goode seriff házának kulcsát.
- Ó, baszki! Te és mi lesz Eric Goode-dal?
- Mi lenne?
Kérdeztem értetlenkedve, mire Kate csak vigyorogva csapkodta a combomat. Simon lépett be és kérdőn nézett ránk. Mire kedves barátnőm a melleihez és a lába közé csapta a kezét.
- Seriff verjen bilincsbe, büntessen meg! Olyan rossz kislány vagyok!
Megcsaptam Kate vállat, mire drámaian feljajdult. Simon pedig elindul volna kifelé, mikor megállítottam.
- Ez a tegnapi ruha?
- Nem volt időm átöltözni, két műszakot húztam le.
Megráztuk a fejünket és a fürdő szoba felé mutattunk. Talán tíz perc telt el és a lányok sikolyait hallottuk. Deena az emeletről szaladt le, Simon egy apró törölközőbe bugyolálva jött ki. Szinte visszaakartam ugrani a konyhába. Olyan volt mint Ryan az álmomban. Kate azonban a bejárati ajtóhoz szaladt.
- A kurva anyádat!
Deena szaladt a lányokhoz, akik halálra voltak rémülve.
- Mi történt?
Anna és Hanna a véres pólóra mutatott, ami szét volt vagdosva.
- Talán Sam pasija volt.
Szólaltam meg, mire Deena és Kate egymásra néztek. Az ikreket átvittük a szomszédba, mi pedig bementünk a kórházhoz. A lányokkal bementünk. Persze egyből Beddy-t kértük. Aki sejtelmes mosollyal nézett ránk.
- Kislányok, ezer éve.
- Kéne egy kis segítség.
Mondja neki Kate, mire Beddy finoman megcirógatta az arcom.
- Mindjárt gondoltam, de tudjátok. Új protokoll van hiány van áfonyából és banánból! Most már kulcs kell, hogy...
- Beszélnénk egy beteggel!
Ugrott oda Deena megfogva Beddy kezét, aki elkísérte Sam szobájába. Odakint vártunk, mikor meghallottam egy dalt. Nagyon szép volt. Elindultam az irányába.
- Tia, itt kellene maradnod!
Legyintettem Simon hangjára és elmentem a másik utcába. Egy lány ült a járda szélén. Lehajoltam hozzá és meg érintettem a vállát. Felnézett rám, a tekintette üres volt és földön túli. A mosolya pedig eszelős. A nevetésétől a hideg rázott. Egy árva szót sem szólt. Megrémültem és szaladtam vissza a többiekhez. Mindenkin pánik lett urá, véresek voltak.
- Tia siess már!
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
"A pokol mára teljesen üres lett, hisz minden démon köztünk jár!"
