frat boy / h.s (magyar fordítás)

8. fejezet

Elértünk a kollégiumi komplexumhoz, ahol Harry egy üres parkolóhelyet keresett.

"Felkísérem az emeletre." Ajánlotta fel Sarah megragadva a kilincset.

Harry hátrafordult és kezét a vállára tette.

"Ne. Majd én." ragaszkodott hozzá Harry.

Sarah meglepett és egyben zavart arckifejezéssel dőlt vissza ülésébe.

"Gyere Avery. Menjünk." Harry kinyitotta a vezetőülést, majd átjött az én oldalamra. Még mindig nehezen tudtam állni, ezért ő segített ki és egyből átkarolta a derekamat.

Lassan sétáltunk a szobáig, közben elkezdtem keresni a kulcsot a táskámból.

"Sajnálom." Szólalt meg Harry a semmiből.

Zavartan felé fordultam.

"Ez nem a te hibád. Hisz te még csak meg sem hívtál." mondtam.

Nem tudtam miért is érdekli ez annyira Harryt. Talán csak attól félt, hogy az iskola dékánja tudomást szerez arról, hogy ezeknek a partiknak ő a házigazdája. Végülis, a tettei következménye akár eltanácsolással is végződhet. Gondoltam rá, hogy elmondom, de rájöttem mennyire is nem érné meg ez nekem.

Közutálat tárgya lennék amiért véget vetettem a legnagyobb buliknak, és beköptem a legismertebb fiú közösséget a kampuszon.

Ahogy az ajtóhoz közeledtünk elővettem a kulcsot és behelyeztem a zárba ezzel kinyitva azt.

Mikor kinyitódott Harry ismételten megszólalt, "Biztos, hogy minden rendben van veled?"

Bólintottam és eszembe jutott a legutóbbi alkalom, hogy Harry itt járt a szobánknál. Annyira máshogy viselkedik.. Részeg, igen! Most mégis úgy gondoskodik rólam, mintha a gyereke lennék. Utálom ezt.

"Megvagyok. Köszönöm, hogy feljöttél velem." már fordultam az ajtó fele, amikor Harry megint megállított, ahogy kezét a vállamra rakta.

"Várj," vett egy mély levegőt, mielőtt folytatta volna, "Avery, ígérd meg nekem, hogy nem mondod el ezt senkinek?"

Eltartott egy darabig, amíg rájöttem mit is mondott az imént. Szó esne arról is, hogy Alex bedrogozta az italom és konkrétan kényszeríteni akart, hogy lefeküdjek vele. Ráadásul lefényképezték, ahogy Harry visz le a kezében, így holnap reggel már tele lesz vele a Facebook, Twitter és más közösségi oldalak.

"Már mindenki tudja, Harry." Halkabbra vettem a hangom amikor néhány lány kuncogva haladt el mellettünk.

Harry az ajtófélfának támaszkodott, és feléjük fordult megbizonyosodva arról, hogy elmentek mielőtt folytatta volna.

"Nem, nem érdekelnek a tanulók. A tanárokra és a dékánra értettem. Kérlek, ne terjeszd tovább, mint valami futótüzet, mert kibaszottul le leszek baszva." idegesen túrt bele hajába.

Tudta, hogy előbb vagy utóbb egy diák megfogja tudni mik történnek ezeken a partikon.

"Nem mondom el senkinek, de azt nem ígérhetem meg, hogy nem fog elterjedni." válaszoltam, ahogy beljebb léptem és megfogtam a kilincset.

Harry még mindig az ajtónak dőlve ácsorgott, mikor én már épp búcsúzkodni akartam.

"Még egy kérdés.."  szabad kezével visszatartotta az ajtót, amit már épp rá akartam csukni.

Összeráncolt szemöldökkel fordítottam oldalra a fejem.

"Te tudod, hogy ki tett drogot az italodba? Mármint, ténylegesen ki?"